Rekordokat döntő Subman Gil, két angol kacsa

2025. július 3. – Szerző: Krikettgalaxis

A teszt első, kiegyenlített napja után a második már indiai fölényt hozott: nem utolsó sorban Subman Gilnek köszönhetően, aki 269 futásával több indiai csúcsot is megdöntött. A második játékrész aztán nem indult jól a hazaiaknak, ugyanis két emberüket pont nélkül elvesztették.

A 18. századi Sanivár Várá nevű erődítmény Púnában (illusztráció)

A kép szerzője: Sreein Sreedhar (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Tegnapi hírünkben arra a következtetésre jutottunk, hogy bár a nap utolsó szakasza egyértelműen Indiáé volt, de összességében kiegyenlített volt az állás. Nagyon fontos időszak következett ezért ma délelőtt: a helyzet bármelyik irányba könnyedén eltolódhatott. Pár kapuvesztés, és máris Anglia kerül (nem is kicsi) fölénybe, viszont egy kitartó társulás, és India akár szinte már most utolérhetetlen előnyt tehet fel az eredményjelzőre (persze tudjuk, a 3. és 4. játékrész is ott lesz még).

Mint írtuk, a tegnapi befejezés inkább ez utóbbi irányba mutatott: Subman Gil 114, míg Ravindra Dzsadedzsá 41 futással volt bent a pályán, 85 játszma utáni 310/5-ös állásnál. De ne feledjük azt sem, hogy az előző teszten például milyen hamar összeomlott az indiai sorvég! Ráadásul a labda is még csak 5 játszma életkorú, azaz elég veszélyes volt a mai játék kezdetekor. Ez azonban nem zavarta Gilt: az első labdából ütött egy szimplát, amivel pedig máris megszerezte a társulás közös 100-át is, és Dzsadedzsát sem zavarta: ő meg a 89. játszmában szerezte meg, szintén egy szimplával az 50-est, amit a szokásos ütőforgatásával ünnepelt meg. Valamint azzal, hogy fel is bátorodott: a 92. játszmát például két 4-essel nyitotta. Jobban akadályozta viszont ő a meleg: nem ritkán kért magának valami innivalót. Az angolokat meg az bosszantotta, hogy nem voltak eredményesek, így talán ezért is már a 95. játszmában egy pörgetővel (Shoaib Bashir) is megpróbálkoztak – azonban India így is elérte a 350-et már ebben a játszmában, a társulás pedig hamarosan 150-ig jutott el. Gil a 100. játszmában átlépte eddigi egyéni csúcsát, a 147-et, aztán a következőben a kerek 150-et is elérte, a csapat pedig a 107. játszma elején nem mással, mint egy Dzsadedzsá-hatossal a 400-at is. Aztán Gil sem akart lemaradni, és ugyanezen játszma végén ő is bemutatott egy maximumot, és már kezdtük úgy érezni, ennek sosem lesz vége. A különféle fórumhozzászoló szurkolók között pedig máris sokan jelentek meg, akik csalódottságukat fejezték ki amiatt, hogy most már az angol pályák is milyen simák és kemények voltak, és hogy a dobóknak semmilyen segítséget sem adnak. Talán jelentős vigasztalódás lehetett ezen szurkolók számára, hogy a következő játszma végre elhozta a mai első kiesést: Josh Tongue egy rövid labdájára Dzsadedzsá rosszul mozdult rá, kesztyűjéről felpattant a labda, és végül a kapusé lett. Az ebédet aztán hamarosan, a 110. játszma végén tartották meg: ekkor az állás 419/6 volt.

A folytatásban Dzsadedzsá helyett Vásingtan Szundar volt az, aki folytathatta a pontgyűjtögetést. Ő viszont egyelőre nem nagyon gyűjtögette, csak nagyon kicsi aránnyal ütött, miközben Gil csak menetelt tovább, és hamarosan már a valaha volt legmagasabb olyan pontszámot érte el, amit indiai kapitány szerzett angol pályán – az eddigi rekord 179 volt, még 1990-ből. Aztán elég hamar eljutott 199-ig, ahol viszont eltöltött egy jó kis időt: a következő 17 (!) labda kivétel nélkül mind Szundarnak jutott, viszont utána már az első dobásból, amit kapott, végre meglett a 200 Gilnek. A 125. játszmában még maga Harry Brook is megpróbálkozott a dobással, de Gil őt is három egymás utáni három 4-essel ajándékozta meg, amivel 222-re is följött: most már nem csak a kapitányi rekordot mondhatta magáénak, hanem bármilyen indiai játékosét, aki Angliában lépett fel, eddig ugyanis 221-nél többet senki sem ért el közülük ebben az országban! A 128. játszmában az 500 is meglett Indiának, és mivel a Brook-kísérlet a folytatásban sem jött be (igen pazarlóan dobott), így a 135. játszmától megpróbálkozott Joe Root is. Ő már egy kicsit jobb volt, de India így is újabb kapu elvesztése nélkül érte el az 550-et a 137. játszmában. Aztán a 139-edikben Root behozatalának már meglett a gyümölcse: a 42-nél járó Szundar máshogy számított a pörgő labda útvonalára, ezért az utat talált a középső karójára. A 141. játszma végén tartották meg a teát: ekkor 564/7 volt az állás, Gil pedig már 265-nél tartott...

Az első teszten Tongue volt az, aki mindkét indiai játékrészben a legnagyobb tarolást végezte az alsóbb rendű ütősök körében, így nem csoda, hogy most, hogy ma is elértünk a sorvéghez, megint sokat próbálkozott. És valóban ő érte el az áttörést, igaz, nem pont egy sorvégi ember, hanem maga Subman Gil ellen! Kicsit könnyelmű kiesés volt, mert a labdát pont a keresztláb mezőnyjátékoshoz ütötte, de hát látszott is rajta, hogy már milyen fáradt. 269-es eredménye viszont több rekordot is megdöntött: ez lett egy indiai kapitány által bárhol elért legmagasabb pontszám, illetve egy bármilyen indiai ütős által elért legjobb eredmény Ázsián kívül. Aztán most már Ákás Díp is búcsúzott anélkül, hogy a csapat újabb pontot szerzett volna, és a legutolsó társulás, Mohammad Szirádzs és Prasziddh Krisná is inkább csak a dobott labdák számát növelte a meccsen, a csapat pontszámát kevésbé: a 151. játszma végéig húzták ki, akkor verték le Szirádzs kapuját, így a játékrész eredménye 587 lett. Ez azt is jelenti, hogy India 5 kapu elvesztése után 376 futást szerzett: ilyen sokat korábban még soha!

A második negyed két nyitó ütőse Zak Crawley és Ben Duckett volt, a holtfáradt Gil viszont egyelőre nem jött ki a mezőnybe, így addig ideiglenesen Risabh Pant volt a kapitány. Az első játszmát Ákás Díp dobta, de Crawley szépen megtalálta az ellenszerét, és 11 futást gyűjtött. A 3. játszma viszont, amit ugyanő dobott, már álomszerűre sikerült neki: a 4. labdába Duckett úgy élezett bele, hogy az a katonák felé szállt, ahol a pályára épp az imént visszatérő Gil, a harmadik katona egy balra ugrással, igen látványosan elkapta, a következő dobás pedig azonnal elhozta Ollie Pope végét is, bár itt a második katona, Kannaur Lokes Ráhul már bizonytalanabb volt, először ki is pattant a kezéből, de másodjára meglett neki. Az angol megingás pedig még nem ért véget: a 8. játszmában Szirádzs is csatlakozott a kapuszerzőhöz, Crawley-t kiejtve: 3–2–1, ezt az élezést most az első katona kapta el. Mostantól a Root–Brook pár ütött, akik viszont most a 10. játszmában visszakapták a tegnapi balszerencséjüket egy kis szerencse formájában: akkor két bíró szava India javára dőlt el, most viszont egy az övékre. De utána sem rendezkedtek be védekezésre, hogy a napból hátralevő időt csak simán megússzák, hanem ellentámadást indítottak: Brook például egy 6-ost is hozott a 12. játszmában, és utána is jött pár 4-es – aztán a végére mégis lassítottak, de legalább túlélték: a nap 20 játszma után, 77/3-nál ért véget, ami 510 futásos indiai előnyt jelent.