Grenadai teszt: Ausztrália pont elfogyott a nap végére
2025. július 4. – Szerző: Krikettgalaxis
Új teszt kezdődött a Karib-térségben, méghozzá az Ausztrália elleni hármas sorozat második felvonása. Az ütést választó vendégek rosszul kezdtek, de a végére 286-ig föl tudtak jönni, és mikor az utolsó emberük is kiesett, pont véget ért a játéknap.
A grenadai főváros, St. George’s látképe (illusztráció)A kép szerzője: Drkreative (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0
Papíron nem lett volna túl sok idő az előző teszt és a mostani között, ráadásul most új helyszínre is kellett utazni, de mivel az a találkozó 3 nap alatt befejeződött, így akkor 2-vel több pihenőnap jutott mindenkinek. Az említett új helyszín pedig Grenada szigete volt, ahol arról szóltak a várakozások, hogy az itteni sáv kevésbé lesz veszélyes, mint a barbadosi. Az idő szép volt, és bár jósoltak záporokat mára is, nagy és hosszú esőtől nem kellett tartani. Amúgy nem egy gyakran használt pályáról van szó, már ami a teszteket illeti: Ausztrália sosem játszott itt, de a Karib-térség is csak négyszer, még jó régen. De más krikettmeccset sem játszottak itt már egy éve, így ez a mérkőzés igen nagy jelentőségűnek számított: mi sem mutatta ezt jobban, mint hogy a nézők között megjelent maga Dickon Mitchell, az ország miniszterelnöke is!
A pénzfeldobást Ausztrália nyerte, és az ütéssel való kezdést választották. Csapatukba Josh Inglis helyére visszatért a múltkor ujjsérülése miatt hiányzó Steven Smith, de már előre bejelentették, hogy elővigyázatosságból őt a mezőnyben nem fogják betenni katonának. A karibiaknál a múltkori meccsen amúgy is kevés akcióban részt vevő Jomel Warrican helyére az az Anderson Phillip került be, aki 2022-ben játszott utoljára tesztet. Mint Roston Chase kapitány megjegyezte: azért, mert úgy számít, hogy ez a pálya sokkal varratosdobó-barátabb. Érdemes megemlíteni, hogy Kraigg Brathwaite most játszotta a 100-adik tesztjét!
Az ütést Sam Konstas és Usman Khawaja kezdte, a dobást pedig az előző teszt két legjobb dobója, Jayden Seales és Shamar Joseph. Az már az elején látható volt, hogy ez a pálya is tartogat valamit a dobók számára, bár túl nagy esélyek még nem alakultak ki, és ha azt mondjuk, hogy Ausztrália többször is szerencsés volt, akkor sem arra gondolunk, hogy kieséseket úsztak volna meg. Eleinte lassan haladgattak, de aztán a 8. és 9. játszma fordulóján 4 darab 4-est ütöttek be egymás után, így 10 játszma elteltével 41/0 volt az állás. Ez eddig jó volt a vendégeknek, viszont innentől más irányt vettek az események. A 11. játszmában Alzarri Joseph LKE-t érően találta el Khawaját, igaz, csak éppen hogy, de ez elég volt ahhoz, hogy a videózás ellenére is érvényben maradjon a kiesés. Aztán a következő játszmában Phillip is eredményes volt: Konstas tett ugyan egy apró lépést az eléggé széles labdára, de ez nem volt elég: hajtási kísérlete élezéssé fajult, és a kapus elkapta. De ha az egyik visszatérő játékosnak jó napja volt, hát a másiknak nem: Smith ellen a labda egy pillanatnyit megragadt a talajon, így korán mozdította az ütőjét, az arról felpattanó labda pedig éppen jó lett Phillipnek a ferde lábon. Sőt, pillanatokon belül Cameron Green ellen is volt egy esély, ami elkapásnak tűnt, de aztán még csak videózást sem kértek rá ki a dobók – és igazuk lett, mert csak a játékos lábát érintette a labda. Ugyancsak nem használtak el (megint bölcsen) egy videózást LKE-re a 17. játszmában Travid Head ellen, ez a társulás pedig végre egy kicsit stabilizálta az ausztrál játékot. Az első meccsen viszont sok elejtett elkapás volt, már vártuk, mikor jön itt is az első: aztán a 23. játszmában el is érkezett, amikor Green menekült meg John Campbell nagy hibájából (azért nagy, mert könnyű esély volt). A karibiak szerencséjére azonban még ugyanebben a játszmában Green az árokhoz élezett egy labdát, és ott már nem történt ilyen hiba: ezzel az állás 93/4-re változott, és egyúttal eljött az ebédszünet is.
A feljebb említett záporesély az ebédszünetben be is teljesült, így az körülbelül 20 perccel hosszabbra nyúlt. Utána aztán Head és Beau Webster folytatta az ütést, akik egy ideig játszmánként egy négyest is hoztak, de ez nem tartott sokáig: Shamar Joseph megszerezte mai első kapuját, amikor a 29-nél tartó Head a kapushoz élezett. A videóbíró még vizsgálta, vajon nem ért-e le a földre a labda az egykezes elkapás során, de nem: 110/5-tel Ausztrália elég nagy bajba került! Innen azonban Webster és Alex Carey lépésről lépésre egyre kijjebb húzta őket. És nem csak hogy egy hosszú időszakot kibírtak kiesés nélkül, de a csapat arányát is feljebb tudták tornászni: Head kiesésekor még 4,1 körül volt, de például a 35. játszma végén, amikorra a csapat már a 150-et is átlépte, 4,3 fölött járt. Ekkor az ég már újra besötétedett, de végül újabb eső nem jött, és újra kisütött a Nap. Az ausztrál játék viszont nem hullámzott ennyire, mint az időjárás: folytatódott a magabiztos haladás, sőt, a 39. játszma a mérkőzés első hatosát is elhozta (Webster részéről). A 41. játszmában viszont elkezdett esni, de olyan rövid ideig, hogy a játék ekkor sem szakadt meg. Ahogy az auszztrál menetelés sem. A 46. játszmában a 200-at is átlépték – igaz, ekkor kis híján szétesett a társulás, de miután Phillip rövid labdájába Carey beleélezett, Hope elejtette az elkapást (igaz, ez nehezebb lett volna, mint Campbellé). Így aztán, ha ezt megúszta, hát a 48. játszmában egy 50-essel ünnepelte meg. Ettől a számtól Webster sem járt már messze, de amikor a játszma végén megtartották a teát, 209/5-nél, neki még 7 hiányzott.
A folytatás mindjárt egy kifutási eséllyel kezdődött: Carey már a táv harmadánál járt, mire társa visszafordította, de a mezőnyből történt rádobás centikkel elkerülte a kaput. Erre az ütős hamarosan egy 4-essel felelt, ami a társulás közös 100-asát is jelentette, amit nem sokára egy 6-os is követett – viszont Justin Greaves, aki az imént a rádobást elrontotta, most dobóként ki tudta ejteni Carey-t, aki éppen a középpályáshoz húzta a labdát. Az új ember, Pat Cummins azonban igyekezett nagy aránnyal ütni, Webster pedig az 55. játszmában elérte az 50-est, így a dolgok újra szebbé kezdtek válni a vendégek számára. Cummins gyors játéka azonban két ellentétes eredményt hozott, ahogy az lenni szokott: először is 17 hasznos futást mindössze 17 dobásból, de aztán hamarosan egy kiesést: Alzarri Joseph alacsonyra pattanó labdája a lábáról csak a saját kapujára vágódott. Webster pedig hiába tartott ki, Mitchell Starc is elég hamar kiesett mellőle egy Seales-labdából. Ugyanebben a játszmában, a 60-adikban újra eleredt az eső, hirtelen, erőteljesen, ezért most már megállt a játék, és bár pár perc alatt elállt, a mérkőzés csak több mint fél óra múlva folytatódhatott. A folytatásban Webster szimplája után 19 nullás labda következett, majd pár futás megszerzése után egy rossz döntés következtében kifutották őt: elindult egy másodikra, ami messze nem volt benne, és ezt hamar meglátta ő is, de már nem adhatta fel, és megpróbálta – hát valóban nem sikerült. Hamarosan aztán az utolsó ember, Nathan Lyon is búcsúzott, így Alzarri Joseph 4-es zsákmánnyal zárta a játékrészt. És bár még csak a 67. játszmában tartottunk, az elveszett idő miatt már most véget ért a nap.
Ausztrália tehát 286-ot szerzett: ennél a pénzfeldobáskor nyilván többet terveztek, de a rossz kezdés után inkább örülhetnek, hogy legalább ennyijük meglett!
