Szoros az állás a karibi teszten

2025. július 5. – Szerző: Krikettgalaxis

A második napon, ahogy az elsőn is, lezajlott egy teljes játékrész: most a Karib-térség fogyott el 253-mal, azaz 33-as hátránnyal, majd a hátralevő rövid időben Ausztrália 12/2-t ért el, azaz gyakorlagilag 45/2-re állnak: innen még bármi megtörténhet!

Ütőjátékos fehér ruhában (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Új nap, új játékrész – persze csak véletlenül. A tegnapi játék pont a tizedik ausztrál kapuval fejeződött be, egyébként jóval 90 játszma előtt, mivel napközben több, bár egyenként nem hosszú esőszünetet kellett tartani, a karibiak pedig lassúak voltak a dobásban és a mezőny összeállításában. Az ausztrálok 286 futást szereztek, ami kevesebb, mint amennyit a meccs elején szerettek volna, mégis elégedettek lehetnek ennyivel is azok után, hogy időközben például 110/5-re is álltak...

Ma hűvösebb és felhősebb idő volt várható, de eső a kezdéskor éppen nem esett, így időben el lehetett kezdeni a játékot. Ez az időben pedig azt jelentette, hogy valamivel több mint 10 perccel korábban, mint tegnap, hogy legalább ennyit is behozzanak az elveszett időből. A két nyitó ütős a 100. tesztjét játszó Kraigg Brathwaite, valamint John Campbell volt. A 100. meccs viszont nem jött be az ütősnek: Josh Hazlewood dobásából már a második játszmában kiesett, mivelhogy elrontotta a hajtást, és visszajuttatta a dobónak a labdát, aki el is kapta azt. Az 5. játszma pedig kis híján Campbell végét is elhozta, mert LKE-re kértek videót az ausztrálok, de ott kiderült, hogy a labda túl nagyot pattant, és fölément volna. Campbell viszont nem zavartatta magát ilyen apróságoktól, mint hogy majdnem kiesett: szép aránnyal teljesített, és a 6. játszmában már egy hatost is megeresztett. Mindeközben társának, Keacy Cartyak jóval nehezebben mentek a dolgok: bár tesztben a 11 dobásból elért 6 futás sem mondható rossznak, de az már inkább, hogy ezek után kiesett, amikor egy újabb olyan elkapást láttunk, amit a dobó hajtott végre, ezúttal Pat Cummins, de ez jóval látványosabb volt: a magasra felpattanó labdáért futott valamennyit, aztán előrevetődött, jobb kezét kinyújtotta, és alig a föld fölött megkaparintotta a labdát – majd aztán úgy, ahogy volt, kezében a labdával még csúszott egy csomót a földön a lendülettől. Mindezek ellenére a Karib-térség nem lassított nagyon, 4-es vagy afölötti aránnyal ütöttek, Campbell pedig a 16. játszmára már 40-ig is eljutott. Ám ekkor egy nagyon gyenge ütést vitelezett ki: Beau Webster dobását éppen a zárt középre ütötte, ahol a mezőnyjátékosnak körülbelül 317 milliószor könnyebb dolga volt, mint az előző kapunál Cumminsnak. Webster amúgy elég takarékos is volt, bár aztán ezeket követően mindenki azzá vált, például azért, mert az új ember, Roston Chase 17 vele szembeni dobás után szerzett először pontot... A 26. játszmára megérkezett az első pörgető, Nathan Lyon is (ugyanis Webster, aki tud lassú és gyors labdákat is, ma gyorsakat dobott), de ahelyett, hogy ebéd előtt még gyorsan ő is beleritkított volna az ütősrendbe, a karibiak szereztek még pár határt, így 28 játszma után, amikor jött a szünet, 110/3 volt az állás: ebből még bármi kisülhetett!

De ha ebéd előtt nem, hát utána sikerült egy újabb kapu a vendégeknek: bár Hazlewood kísérletére először nem ítélt LKE-t a bíró (talán mert két hang volt hallható, és úgy vélte, az első az ütőé volt), de a videózásból kiderült, hogy nem történt beleérés, és a labda is eltalálta volna a kaput – Chase így búcsúzott. Eddigi társa egyébként Brandon King volt, aki szép csendben már szintén 40-ig jött föl eddigre. A következő érdekesség a 33. játszmában esett: egy fekete kutya tévedt be a pályára, és az extra fedezet felől a zárt hosszú felé tartott, de aztán Cummins leijesztette a pályáról. King aztán hamarosan az 50-esét is megszerezte (az elsőt pályafutása során), és Shai Hope sem haladt rosszul: a csapat így a 39. játszmára már a 150-et is elérte, és csak haladtak tovább. King több hatossal is bejelentkezett (annak ellenére, hogy egy kicsit ápolni is kellett közben), viszont aztán a 45. játszma elhozta az áttörést Ausztrália számára: Cummins egy gyönyörű labdával, ami átsuhant Hope ütője és lába között, eltalálta a kéz-karó tetejét, így az állás 169/5-re módosult. Sőt, a következő játszmában az amúgy elég pazarlóan dobó Lyon is megszerezte az első kapuját, és nem is akárki, hanem a 75-nél járó King ellen! Igaz, a bíró elsőre nem úgy látta, hogy az ütős beleért volna, mielőtt a kapusé lett a labda, de, miután négy ausztrál gyorsan megtanácskozta (Cameron Green kardoskodott mellette leghangosabban), hogy kikérjék a DFR-t, a technológia kimutatta, hogy igenis érintette King kesztyűjét! Sőt, Lyon hamarosan megduplázta kapui számát, egy újabb kapushoz élezéses kiejtéssel, de most már a videóra sem volt szükség, Justin Greaves búcsúzott. 174/7, és a következő társulást már a sorvéginek számító Alzarri Joseph és Shamar Joseph alkotta. Ellenük viszont már nem jött össze az elkapásért kikért videó az 50. játszmában, így 52 játszma után a teaszünet 185/7-tel telt.

A tárulás a szünet után ausztrál szempontból igen bosszantóan játszott: csak nem akartak kiesni, hiába volt több rossz ütésük is, de azok valahogy mindig olyan helyen értek földet, ahova nem tudott elérni egy mezőnyjátékos sem. Amellett viszont voltak kiváló mozdulataik is, amiből nem is egy hatos jött össze: az 56. játszmában már 200-ig juttatták a csapatot, az 59-edik végére pedig 225-ig. Utána azonban Alzarri Joseph elmért egy hajtást, és a labda a zárt hosszú mezőnyjátékos kezeiben kötött ki, aztán pedig igaz, hogy Shamar Joseph részéről összejött még egy hatos, de utána megjött az a Mitchell Starc, aki már jó ideje nem dobott, és most a 3. labdájából úgy találta el Shamar Joseph lábát, hogy onnan a kapura pattant tovább. Az utolsó társulást Jayden Seales és Anderson Phillip alkotta, ők pedig tovább húzták az ausztrál idegeket: pontot nem nagyon szereztek ugyan, csak elvétve, de sokáig nem lehetett őket kiejteni. Igaz, a 68. játszmában egyszer már úgy tűnt, Phillip megvan, mert LKE-t ítélt a bíró, és első ránézésre is egyértelműnek tűnt, de hát volt még a Karib-térségnek videózási lehetősége, minek tartogassák? És csodák csodájára kiderült, hogy a labda mellément volna, így a társulás még folytathatta. És mivel még 71 játszma után is ott voltak, sőt, 250-re is följöttek közben, megpróbálkozott (ma először) a dobással még Travis Head is, és az ő aranykeze, ahogy mondani szokás, lett az, amelyik megoldotta a régóta fennálló problémát: igaz, nem az első, de a második játszmájában elkapta a Phillip által felé visszaütött labdát. A videóbíró még nézte, hogy nem ért-e le a földre a labda, de úgy ítélte meg, hogy nem, így ezzel a játékrész 253-as eredménnyel véget ért. A karibi hátrány tehát 33 volt, ami még egyáltalán nem nevezhető döntő mértékűnek.

Viszont még volt egy kis idő belekezdeni a harmadik negyedbe. A nyitó ütősök Sam Konstas és Usman Khawaja voltak, dobásban pedig Seales kezdett. A játékrész negyedik labdája máris elég jól jött Konstasnak egy ütésre, viszont ő talán túlzottan meg is örült ennek, túl nagy lendülettel mozdult rá, és lehet, hogy ez okozta, hogy a belső/alsó élével tudott csak beleérni, ahonnan aztán a kapujára pattant a labda: kacsa. A következő labdából Cameron Green is kis híján búcsúzott, de a megpiszkált labdája éppen a második katona előtt ért földet: Ausztrália mindenesetre érezhette, hogy nagyon kell vigyáznia! De hiába az intő jelek, nem tudtak eléggé vigyázni: a 3. játszmában Seales Khawaját is kiejtette egy LKE-vel, ami már elsőre is teljesen egyértelműnek tűnt, ezért furcsa volt, hogy Khawaja miért kér videót – így aztán nem csak az ő kapuja veszett el, de a DFR-kikérés lehetősége is. Negyedik rendű ütősnek Lyont küldték be, egyértelműen éjjeliőrnek: végül ő és Green már kibírták a 6. játszma végéig, amikor lezárult a nap. Az állás ekkor 12/2 volt, azaz az első két negyed után összeszedett, amúgy sem magas 33-as előny most még alacsonyabbnak érződött... Tovább súlyosbította Ausztrália helyzetét, hogy az utolsó előtti labda csúnyán eltalálta Lyon kezét, ami miatt sokáig kellett ápolni – igaz, a bal kezéről volt szó, tehát nem arról, amivel máskor dobni szokott.