Felpörögtek az események Grenadában
2025. július 6. – Szerző: Krikettgalaxis
A 4. napon, 13 ütős kiesésével véget ért a Karib-térség és Ausztrália közti grenadai teszt: aki követte az eseményeket, az ennyiből már meg is tudja állapítani, hogy a vége ausztrál győzelem lett. Így, bár még nagyon az elején vagyunk, de magabiztosan vezetik a tesztvébé tabelláját is.
Ausztrál zászló (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A mérkőzés előtt nem igazán tudtuk, mire számítsunk a grenadai pályától, de az azóta eltelt három napban kiderült, hogy itt is elég nehéz a talaj ütésre. Ennek köszönhetően Ausztrália 221/7-es állása nem volt rossznak mondható, főleg azzal együtt, hogy az első két játékrészben még további 33 futásos előnyt építettek ki: azaz már 250 fölött járt az előnyük.
Tegnap a rossz fényviszonyok miatt hamarabb véget ért a játék, ezért mára úgy tervezték, valamivel korábban kezdik. Ám a korai kezdésből semmi sem lett: most meg az eső eredt el. Viszont későbbi kezdésre sem került sor, mármint a tervezettnél későbbire: éppen 10 órakor indulhatott a játék, ahogy azt eredetileg is kigondolták.
Tegnap a 64. játszma fele telt le a 3. játékrészből, így ma a második felével indult a nap. A játszmát Shamar Joseph dobta – és máris, a második labdából, ami az első volt, amivel ma Pat Cummins szembenézett, eredményes volt: az ütős a kapushoz élezte a labdát. A tegnap óta bent levő Alex Carey és az új ember, Mitchell Starc nem siette el a dolgokat, kevés futást szereztek, viszont mégsem volt eseménytelen a meccs: a 69. játszmában előbb Starc a saját sisakjára élezett egy labdát, ami miatt sok idő elment az orvosi vizsgálattal és a sisak javításával, majd a következő labdából Shamar Joseph megszerezte mai második kapuját méghozzá az utolsó igazi ütős, Carey ellen: bár a bíró elsőre nem adta meg az LKE-t, de másodjára, azaz a videós és számítógépes ellenőrzés után már igen. Végül az utolsó ütős a 72. játszmában esett ki: az ausztrálok eközben viszont csak 243-ig jöttek föl, ami nem sok, ha csak a mai napot nézzük, de a 277-es cél, látva a körülményeket, már tekintélyes volt.
Tekintélyes, viszont közel sem lehetetlen, így itt azért még voltak várhatók izgalmak. Először is egy ilyen apróság, hogy vajon a 100. tesztjét játszó Kraigg Brathwaite vajon két kacsával zárja-e a meccset. Az biztos, hogy a 2. játszmában valóban láttunk egy kacsát, de az nyitó társáé, John Campbellé volt. Ez egy elég egyértelmű láb a kapu előtt volt, így nem igazán tudjuk, miért kért rá ki videózást: így ez a lehetőségük is elveszett. A 3. játszmában aztán Brathwaite megnyugodhatott: megszerezte az első (két) futását, így a kacsapártól már nem kellett tartania – viszont sok veszélyes labdától igen, mert Starc és Josh Hazlewood igencsak próbára tették őket. De valahogy mindig megmenekültek, még egy elejtett elkapás is volt az 5. játszmában (Beau Webster, a második katona későn reagált). Ez a megmenekülési sorozat azonban csak a 7. játszma közepéig tartott, mert utána Keacy Cary már a kapushoz piszkált egy labdát, és itt nem történt elejtés... Az új ember, Brandon King sokkal nagyobb lendülettel vetette magát a játékba, és például 9 dobás után már 3 négyese is volt – de hiába, ha aztán elvesztette maga mellől Brathwaite-et, aki ellen Webster dobóként tette jóvá az iménti hibáját. A 11. játszma elején aztán Kinget is elejtették, bár ez nagyon nehéz esély lett volna, így a tettesre, Cameron Greenre nem lehettek mérgesek a társai. A 13. játszma aztán megint nagyon eseménydús lett: előbb ismét egy kutya jelent meg a pálya szélén (tegnapelőtt is megzavarta egy eb a játékot), aztán a labda (szokás szerint) eldeformálódott, ezért ki kellett cserélni – a cserelabdával pedig Cummins mindjárt az első dobásból búcsúztatta Kinget, aki máshogyan számított a labda vonalára a védekezésénél, így az a kéz-karóba csapódott. Ekkor megtartották az ebédet is: az állás 33/4 volt, azaz közelgett az ausztrál győzelem.
Szünet után Roston Chase és Shai Hope folytatta az ütést, és végre hoztak egy kis stabilitást a játékba. Sőt, egy hatost is a 18. játszmában, aztán viszont volt egy videózás LKE-re, amit megúsztak, mert a labda mellément volna. A 21. játszmára viszont visszatért dobni Hazlewood, és meg is állította ezt az eddigi legjobb társulást: Hope magasra ütött fel egy húzást, így maga a dobó alá tudott helyezkedni és elkapni azt: 71/5. A 24. játszmában megjelent a dobók között Nathan Lyon is, de ekkor még nem játszott főszerepet (ezzel persze el is árultuk, hogy később igen – bocsánat, hogy így lelőttük). Chase-t, a legjobb embert ugyanis Starc LKE-zte ki (bíró szava lett a kaputalálat, amikor elemezték), és a következő ütőssel, Justin Greavesszel is Starc végzett – igaz, csak azok után, hogy Alzarri Joseph két egymás utáni hatossal lepte meg Lyont. De akkor most jöttek el a veterán pörgető percei: a 27., a 33. és a 35. játszmában is búcsúztatott egy-egy sorvégi embert, amivel egyrészt 562 kapura jött föl összesítésben, így már csak 1 hiányzik neki, hogy az ausztrál örökranglista második helyére jöjjön föl – másrészt pedig, és ez fontosabb: megnyerte a meccset az ausztráloknak!
Igazából itt a negyedik játékrészben nem volt esélye a Karib-térségnek, pedig előtte sokáig jól tartották magukat. Így aztán még nem mondhatjuk azt, hogy a jövő szombaton kezdődő harmadik teszt eredményét egyértelműen tudjuk már most...
