Szokatlanul lassú, de hasznos játék az angoloktól az újabb teszt elején

2025. július 10. – Szerző: Krikettgalaxis

Egy nap telt le az Anglia és India közti harmadik tesztből, és valami olyat láttunk, amit már régen: lassú és biztonságra törekvő angol ütőjátékot. Ez az eredményben is meglátszik: 251/4. A mai eseményeket sérülések és katicabogárrajzás is színesítette.

Az angolok büszkesége, a Big Ben (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Tekintve, hogy az ötmeccses sorozat első két találkozója 1–1-re végződött, most még abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy ez az egy összecsapás nem dönthette el a teljes sorozatot, ráadásul nem kellett, hogy azt érezzük, már előre lefutott minden. Hiszen nem csak az eredmény volt kiegyenlített, hanem eddig mindkét csapat jól is játszott, és bőven benne volt mindkettőben, hogy meg tudja nyerni ezt is.

A helyszín a legendás londoni Lord’s volt, az idő szép, a lelátói hangulat kiváló: minden adott volt tehát egy igazán élvezetes összecsapáshoz. A sáv kezdetben még zöld volt a fűtől, és összességében az 5 napra előtekintve is dobóbarátabbnak tűnt, mint az első két mérkőzés pályája: kezdetben a gyors, később a pörgető dobóké lehet a főszerep.

Emlékezhetünk, hogy ezt a sorozatot nemrég nevezték át Anderson–Tendulkar-trófeára: most pedig újra Szacsin Tendulkar került a középpontba. Először is: ma leplezték le arcképét (Stuart Pearson Wright alkotását) az MCC múzeumában, másodszor pedig – most először – ő szólaltathatta meg a játék kezdését 5 perccel megelőzően a pálya híres kis harangját.

De a harang még odébb volt, ha időrendben megyünk: előbb a pénzfeldobás. Azt pedig megint Anglia nyerte, de most (kivételesen?) az ütéssel való kezdést választották. Csapatukat szokásuk szerint már korábban (ezúttal tegnap este) bejelentették: az egyetlen változásuk az előző mérkőzéshez képest az volt, hogy Josh Tongue-ot kiszorította a sérülése után visszatérő Jofra Archer. India szintén egyet cserélt, és ahogy sejteni lehetett, náluk Dzsaszprít Bumráh tért vissza Prasziddh Krisná helyére.

Érdekesség, hogy nem sokkal a kezdés előtt megjelent a pályán Jonny Bairstow, akit ünnepélyesen, egy ezüstsapka átadásával köszöntöttek 100. tesztje alkalmából – amit amúgy tavaly tavasszal játszott! Nem derült ki, miért vártak ennyit.

Amikor elkezdődött a mai játék, a két nyitó Zak Crawley és Ben Duckett volt, dobásban pedig természetesen Bumráh kezdett, valamint a másik végről a múltkor kifejezetten jól teljesítő Ákás Díp. Duckett hamar bizonytalankodott párszor, volt, hogy egy élezése kevésen múlt, hogy nem ért el a kapusig, de azért az ütősök szépen kitartottak. Futást nem sokat szereztek ugyan: sejtették, ha az elejét, a legveszélyesebb időszakot túlélik, majd ráérnek akkor. Fél óra elteltével Crawley talán hirtelen úgy kezdte érezni: eddig és ne tovább – és a 8. játszmában beütött három 4-est is. Utána viszont rögtön vissza is tértek a régi kerékvágásba, és gyűjtötték a nullásokat – hol szándékosan, hol szerencsésen. Az első, embert próbáló óra leteltével megjött az ivószünet, az ivószünet után megjött dobni Nítís Kumár Reddí, és vele együtt megjött az első, sőt, az első két kiesés is: mindjárt az első játszmájában a dobó mindkét nyitóval végzett! Előbb Duckett húzott bele rosszul a kissé rövid labdába, és csak a kesztyűjével tudott beleérni, Risabh Pant kapus pedig elvetődve elkapta, majd Crawley is a kapushoz élezett, igaz, ő már egy jótávos labdát – hirtelen 44/2-re változott az állás. A két új ütős Ollie Pope és Joe Root volt, akik most kezdhették elölről a biztonsági játékot. Pontosabban: Root nem annyira biztonsági módban játszott, hanem az utóbbi években az angoloktól megismert magasabb aránnyal, és kicsit magabiztosabban, mint a nyitó pár. Így az ebédig hátralevő részre már kevesebb izgalom maradt, a 25. játszma után megtartott szünetben pedig 83/2 volt az állás. Sokat elmond viszont az a tény, hogy amióta Brendon McCullum az angol edző, azóta abból a 17 alkalomból, amikor Anglia ütött először, a mostani 3,32 a legalacsonyabb arány, amit valaha is az első nap ebéjédig teljesítettek!

A szünet után folytatódott a lassú pontszerzés, sőt, annyira lelassult, hogy ha valaki nem tudta volna, hogy ez itt Anglia, aki üt, el sem hitte volna. Volt olyan szakasz, amikor például 3 szűz játszma követte egymást, ami előtte és utána 5–5 nullással kiegészülve 28 pöttyöset jelentett sorozatban! Az akcióra vágyó szurkolók türelmét aztán még jobban próbára tette Pant bal mutatóujjának hosszas ápolása a 34. játszma folyamán, de legalább az eredménye is meglett az ápolásnak, és a kapus, ha fintorgó arccal is, de tudta folytatni. Legalábbis pár dobásig, mert aztán a játszmát követően elhagyta a pályát, és Dhruv Dzsurel állt be a helyére helyettesítőként. A 36. játszmában, tehát jó későn, meglett az angol 100-as, és bár a gyors labdák még ilyen későn is szépen görbültek, a két ütős továbbra is jól állta a sarat. A 42. játszma végén úgy tűnt, a labda eldeformálódott és ki kell cserélni: ez nem lett volna meglepetés, mert mostanában nagyon sokszor láttunk ilyet, de aztán kiderült, hogy egyelőre mégsincs csere, pedig már ki is hozták azokat, amiből választani lehetett volna. Aztán mindez egy játszmával később megismétlődött, csak most vár valóban megtörtént a csere... De a friss labda sem okozott gondot Rootnak és Pope-nak, sőt: Root az ezzel történő harmadik dobásból egy négyessel a világ első ütősévé vált, aki tesztben 3000 futást szerzett India ellen! Sőt, 2 játszmával később egy újabb 4-essel a mai 50-esét is elérte – igaz, ehhez összesen több mint 100 dobás kellett. Nem mintha tesztben ez baj lenne. A 48. játszma lett az első, amikor India úgy gondolta, most már bevet egy pörgető dobót, méghozzá Ravindra Dzsadedzsát, de az ő első játszmája semmi különöset nem hozott, azon kívül, hogy véletlenül éppen ekkor érte el Anglia a 150-et. Utána egy játszmát ledobott Vásingtan Szundar is, majd máris jött a tea: az állás ekkor 153/2 volt.

Na de a szünet után azonnal történt valami. Dzsadedzsá a legelső labdából kiejtette ugyanis a szintén 50-hez közelítő Pope-ot: bár élezése elég nagy volt, így a labda jócskán irányt változtatott az ütőn, de a helyettesítő kapus, Dzsurel így is elérte. Az új ember, Harry Brook aztán nem teketóriázott sokat, 6 dobásból máris 2 négyese volt, így pillanatok alatt följött 10 futásra, aztán viszont beragadt ott. Időközben Bumráh már átlépte a 200 olyan egymást követő dobást, amikor nem szerzett kaput, így az indiai szurkolók már érezni kezdték, hogy most már jönnie kell valaminek: és így is lett. Az 55. játszmában eltalálta Brook kapuját, méghozzá úgy, hogy először azt lehetett hinni, az ütő éléről pattant a kapura, de nem, csak magától változtatott így irányt a labda. Vagyis az angolok megint gyors egymásutánban vesztettek két kaput: vajon most megint egy hosszabb csendes időszak jön? Már most eláruljuk: az jött, méghozzá Root és Ben Stokes főszereplésével. Egyébként Brookhoz hasonlóan Stokes sem késlekedett azzal, hogy két négyessel letegye a névjegyét, de utána nagyon visszavett ő is. A talaj továbbra is lassú volt, és ebben az időszakban látványosan nem jöttek jól a labdák az ütőre, így minden futásért meg kellett küzdeni. A csapat 200-a a 64. játszmában lett meg, viszont a 67. játszmában egy szokatlanul nagy kiesési esély támadt: Kumár Reddí dobása után India hangos LKE-apellációba kezdett, és amikor a bíró nem értett velük egyet, kikérték a mai nap első videózását. Az pedig bíró szavát hozott a kaputalálatra, így minden maradt a régiben. A 72. játszma után Stokes lábát is ápolták, talán combközelítőizom-sérülést szenvedhetett, amitől az ütést tudta folytatni, de kérdés volt, hogy vajon később dobni fog-e tudni. 80 játszma után elérhetővé vált az új labda: ekkor India eljátszotta ugyanazt, amit az előző meccsen: egy dobást még lehoztak a régivel, és utána kérték az újat. Lehet, hogy ez mostantól a védjegyük lesz. Három dobás múlva azonban egy igen szokatlan jelenet játszódott le: katicabogarak raja támadta meg Stokest, Bumráhot meg talán még másokat is, a bírók pedig hiába tanácskoztak, valószínűleg nem tudták, mi ilyenkor a helyes eljárásrend. Szerencsére nem kellett semmit tenni, és pár perc múlva folytatódhatott a játék, bár Stokes még nem volt teljesen elégedett a helyzettel. Aztán 83 játszma után véget ért a nap: Angliának ekkor 251/4 volt az eredménye, Stokes 39-en, Root pedig 99-en állt!

A megszokottnál kevesebb futás ellenére nem mondhatjuk, hogy unalmas nap volt. A krikettben minden helyzet érdekes!