India sem sieti el a dolgot a második napon
2025. július 11. – Szerző: Krikettgalaxis
Bár a teszt 2. napjának első felében az angol sorvég megmutatta, hogy lehet viszonylag gyorsan is szerezni a futásokat, és 387-ig fölhozták a csapatukat, de utána India sem játszik túl kapkodva: 145/3-ig jutottak el fél 43 játszma alatt.

A kép szerzője: Acabashi (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
A hozzá nem értők nem sok különlegeset tapasztalhattak tegnap (a katicabogártámadáson kívül), de aki figyelemmel követte a krikett elmúlt éveit, csodálkozva figyelhette, hogy az angol ütősök milyen óvatosan játszanak. Ennek természetesen mindkét eredménye meglett: kevés futás (251), de kevés kiesés (4) – persze azt még korai jósolni, hogy ebből döntetlen lesz, hiszen ha a pálya valóban egyre pörgetőbarátabbá fog válni, ahogy sejthető, akkor később talán egyre gyakoribbá válhatnak a kiesések. Emiatt lehetséges, hogy ez a 251 futás nagyon jó alap a házigazdáknak a folytatásra – majd kiderül.
A katicákon kívül sérülések, ápolások is húzták tegnap az időt, így csak 83 játszmára volt idő. A két ütős, aki a napot zárta, Joe Root volt, 191 dobásból összegyűjtött 99 futással, illetve Ben Stokes, akinek 102-ből volt 39-e. Fontos hír volt, hogy Stokes tegnapi sérülése jól rendbejött, de az indiai kapusé, Risabh Panté egyelőre nem, így őt még mindig Dhruv Dzsurel helyettesítette.
Más esetekben nem lepődtünk volna meg, ha Root a nap első labdáját valami különleges mozdulattal hatosra üti, hogy így legyen meg a százasa, de ma ezt kevesebben várták tőle. Ennek ellenére mégis egy 4-es jött össze neki az első labdából – igaz, nem pont úgy, ahogy szerette volna, de a lényeg, hogy meglett a 100. A nagyobb kockázatvállalás aztán hamarosan abban is megnyilvánult, hogy a 85. játszma végén egy szimplára indultak el, amiből simán kifutás lehetett volna: Stokes már szinte fel is adta, de Jasaszví Dzsájszvál, a fedezet rosszul hajította vissza a labdát. Két dobás után viszont már nem úszta meg: akkor Dzsaszprít Bumráh rövidebb labdája talán kicsit alacsonyabban maradt, mint várta, így elmérte a védekező mozdulatot, a labda pedig elfektette a kéz-karót. A következő ember Jamie Smith volt, aki röviddel az után, hogy beállt, máris beállított egy rekordot: ő lett holtversenyben az összesített 1000 futásig leggyorsabban eljutó kapus. Utána viszont csak Kannaur Lokes Ráhul elejtésének köszönhette, hogy folytathatta a menetelést a 2000 felé... Ám ennek a hibának nem lettek súlyos következményei, köszönhetően Bumráhnak: ő a következő, a 88. játszmát ugyanis két kapuval kezdte! Előbb Root élezett bele úgy a dobásába, hogy az kifordította a középső karót a földből, majd az újként bejövő Chris Woakes ballaghatott le azonnal, miután a videóbíró kimutatta, hogy a pályán levő játékvezető döntésével ellentétben beleért abba a labdába, amit a helyettesítő kapus elkapott. Smith és Brydon Carse viszont ezek után ellentámadásba kezdett, és az eddigieknél gyorsabb sebességre kapcsolt – és ebben nem zavarta őket a 91. játszmában történt újabb labdacsere sem. A 93. játszmában máris 300 fölé emelték a csapatukat, Smith aránya ráadásul eközben 100 fölött járt. A labda viszont megint nem sokáig bírta, és a 99. játszmában újra ki kellett cserélni: India talán megnyugodhatott egy kicsit, ugyanis látszott rajtuk, hogy elégedetlenek a mostanival – mintha a hangja sem lett volna olyan éles, mint ahogy az egy ilyen életkorú labdához illett volna. De ez az új labda sem hozott javulást a dobójátékban: a 105. játszmában Smithnek meglett az 50-ese, Angliának pedig a 350 futás. Amikor a játszma végén megtartották az ebédet, az állás 353/7 volt.
A pihenés (vagy a taktikai megbeszélés vagy ki tudja, mi) viszont megint jót tett Indiának: a következő játékmenet elején is hamar lecsaptak. Ezúttal Mohammad Szirádzs, aki amúgy nem volt rossz korábban sem, de a szerencse eddig elkerülte. Most a veszélyes Smith ért bele az ütője külső élével a dobásába, így ebből is kapuselkapás lett – egyébként az ötödik ezen a meccsen. De Carse tovább menetelt, és például a 108. játszmában azzal, hogy Bumráh ellen 2 négyest is beütött, máris eddigi legjobb egyéni pontszámánál tartott. De a sorvégből Jofra Archer már nem bírta sokáig: Bumráh ellene szerezte meg ezen a pályán az első ötös zsákmányát, amivel egyébként a stadion dicsőségfalára is fel fog kerülni a neve. Ezek után még Subman Gil ápolásával is elment több mint 5 perc, de Carse 50-ese nem sokáig késett – igaz, aztán meglehetett volna ellene a 6. kapuselkapás is, de azt Dzsurel elejtette. De ha nem kapuselkapással, hát kidobással hamarosan már sikerült búcsúztatni: végülis abból is volt már négy, miért ne lehetett volna egy ötödik. De addigra már Anglia 387-ig följött, ami már egész szép eredménynek volt mondható.
A második negyed két nyitó ütőse Dzsájszvál és Ráhul volt, de az már az első pillanattól látszott, hogy itt nyoma sincs a tegnap látott óvatosságnak. Dzsájszvál már az első játszmában 3 négyest ütött Woakes ellen – de ha nincs óvatosság, nincs tartós menetelés sem: a hosszú idő után visszatérő Jofra Archer a második játszmában máris végzett vele, amikor labdáját a második katonához élezte. Persze nem is volt könnyű Archer labdáit megjátszani: iszonyatos sebességgel érkeztek, volt köztük 150 km/h fölötti is, ami az egész sorozat eddigi leggyorsabbja lett. Aztán viszont sem ő, sem a többiek nem igazán teremtettek veszélyes lehetőségeket, csak arra voltak elegek, hogy a pontszerzés igencsak lelassuljon: Karun Nájr 8. játszmabeli két négyese üde színfoltnak számított, utána egészen a 14. játszma végén megtartott teáig szinte alig volt más, mint nullás, meg egy-egy szimpla. Így az állás ekkor 44/1 volt – amiből 13 az első játszmában jött össze...
Ha voltak olyan angol szurkolók, akik esetleg aggódtak Stokes tegnapi sérülése miatt, most megnyugodhattak: tea után ő jött be dobni, és nem látszott rajta, hogy rosszul mozogna. Sőt, mindjárt a 2. dobásából meg is adott a bíró egy elkapást Nájr ellen – igaz, a videózásból kiderült, hogy csak a csípőjén pattant meg a labda. A pontszerzés viszont ezek után kicsit begyorsult, és a 18. játszmában a pár már a közös 50 fölé is eljutott, és még egy újabb videós elkapásgyanú sem tudta őket megtörni egy újabb Stokes-dobásból a 19. játszmában: nem történt élezés, és LKE sem, mert a labda meg elkerülte volna a kaput. De a 21. játszma már végre meghozta a sikert a veszélyesen játszó Stokesnak: rövidebb labdáját Nájr nem tudta kiblokkolni, csak a külső élével ért bele, és Root, az első katona egy kézzel, miliméterekkel a föld fölött el tudta kapni. Szép mozdulat volt, nem is csoda, hogy miközben Nájr ballagott lefelé, a nézőtérről hangos Rúúúút!
felkiáltásokkal jelezték – na nem azt, hogy az elkapás rút lett volna, hanem hogy mennyire szeretik Rootot. Illetve talán a legnagyobb rajongói azt is tudták: ez volt neki a 211. elkapása a tesztben, amivel ezennel egyedüli világcsúcstartóvá vált a kapusokat nem tekintve! A következő pár, Ráhul és Subman Gil szintén nem sietett a futások gyűjtésével, főleg Gil aránya volt meglepően alacsony, így csak a 30. játszmában érték el az összesített 100-at. A játékrész első pörgető dobója, Shoaib Bashir a 33. játszmában érkezett meg, és egy szűz játszmával ágyazott meg a következő kiesésnek, ami Woakes labdájából jött meg: Gil is rosszul ért bele egy védekezési kísérlet során, és a kapus nem hibázott az elkapásban. Időközben egyébként már lehetett látni, hogy a tegnap megsérült Pant is készülődik, és most pályára is lépett: az őérte aggódó szurkolók is megnyugodhattak. És örömmel nyugtázhatták azt is, hogy a tőle várt lendületet hozta magával: gyorsan jelentkezett több 4-essel is, és amikor a nyitás óta bent levő Ráhul 97 labdából elérte a maga 50-esét, Pant, aki alig az imént jött be, már 14-nél járt. Sokkal több izgalom aztán nem fért be a napba: a sok megszakítás miatt már a 43. játszma után lejárt az idő: ekkor az állás 145/3 volt, és nem igazán lehetett megmondani, ki lehet elégedettebb.