Eléggé megtréfálta a rózsaszín labda az ausztrálokat

2025. július 13. – Szerző: Krikettgalaxis

Új teszt kezdődött a Karib-térségben, még mindig Ausztrália vendégszereplésével. Utóbbiak ütőjátékával úgy 157/3-ig nem volt probléma, de aztán sötétedés után úgy vesztettek el 7 kaput, hogy közben csak 225-ig jöttek föl. De ki tudja, lehet, hogy ez is elég lesz majd?

Jamaikai tengerpart (illusztráció)

A kép szerzője: Belarmino Ribeiro (Panoramio), licenc: CC BY 3.0

Különleges mérkőzéssel folytatódott a sorozat: egy rózsaszín labdás, azaz délután kezdődő és sötétbe nyúló találkozóval. Ilyenek amúgy is ritkán vannak, de a Karib-térségben még csak most rendeztek ilyet másodszor – itt, Jamaikában pedig először. Ausztrália története során 13-szor játszott rózsaszín labdával, amiből 12-t megnyert, a karibiak viszont 5-ből 1-et nyertek csak, így azt mondhattuk volna: már csak ez alapján is az ausztrálok a nagy esélyesek. Na de melyik volt az az egy meccs, amit Ausztrália elvesztett? És melyik, amit a Karib-térség megnyert? Történetesen ez egy és ugyanaz a találkozó volt: tavaly év elején, amikor bizony a vendégek elvitték a pontokat Brisbane-ből!

A Sabina Park reflektorait egyébként nemrég építették meg, és igazán éles és fontos meccsen most voltak üzemben először. A mérkőzést megelőző edzésekről az a visszajelzés érkezett a játékosoktól, hogy ahhoz képest, amihez hozzá voltak szokva, ezek a lámpák nem elég fényesek – érdekes lehet majd, hogy ez hogyan befolyásolja a játékot.

A körülmények egyébként egyértelműen gyorsdobó-barátak voltak, így a pénzfeldobást megnyerő és az ütést választó Ausztrália csupa sebes dobóval állt fel (illetve részidős pörgetőkkel) – ami azt jelentette, hogy több mint egy évtized után kihagyták Nathan Lyont a csapatból, aki az elmúlt több mint 10 év alatt csak sérülés miatt hiányzott, ha hiányzott! A helyére Scott Boland került be, továbbá érdemes azt is megemlíteni, hogy Mitchell Starc most játszotta a 100. tesztjét! Rátérve a hazaiakra: náluk is volt egy nagyon nagy kimaradó: az ezek előtt sorozatban karibi rekordot jelentő 90 tesztet lejátszó Kraigg Brathwaite! Rajta kívül nem volt itt még a múltkori csapatból Keacy Carty és Anderson Phillip sem, a három új ember pedig Mikyle Louis, Jomel Warrican és a tesztújonc Kevlon Anderson volt.

Az ütést Usman Khawaja és Sam Konstas kezdte, méghozzá elég óvatosan: 6 játszma után például még csak 7 futásuk volt, de ebből is 4 széles és rossz extra, ráadásul ebbe a rövid időbe belefért még egy elszalasztott kifutás és egy elejtett elkapás is. Mindkét esély az 5. játszmában jött Konstas ellen, de előbb John Campbellnek nem sikerült a közvetlen rádobás, aztán pedig a harmadik katona, Anderson hibázott, ráadásul elvéve a lehetőséget a mellette álló, és jobb helyzetben levő Justin Greavestől... A futások aztán a folytatásban is lassan gyűltek, bár a 9. játszma elején Konstas egy szép húzással megszerezte a találkozó első négyesét is, de 12 játszma után még így is csak 16 futáson álltak összesítve. A 13. játszma egy láb a kapu előtt típusú veszélyt is magában hordozott Khawaja ellen, de nem történt videózás – ami amúgy bíró szavát adott volna vissza, tehát közel volt... A karibiak jó dobójátéka végül a 17. játszmában érett kapuvá, amikor Konstas ellen már megadta a bíró az LKE-t Greaves labdájából, és itt ráadásul egy DFR-t is elpazaroltak rá a vendégek. Az ausztrálok szerencséje még az volt, hogy az extrák továbbra is a megszokottnál gyakrabban jöttek, csak a 22. játszmában például 3 dobásból 4 TÉM és 4 rossz jött össze nekik ajándékba. A 25. játszmában, a tea előtti utolsó pillanatban megérkezett a mai első pörgető dobó (ne feledjük: a karibiaknál kettő is bekerült a csapatba!), Warrican, de ő nem hozott eredményt, így a szünet 50/1-gyel telt. De nem szidhatók az ütősök a lassú haladásért: a füves pályán szépen kitérültek a varratos labdák (akár 3 fokot is), görbülés is volt (akár 3,5 fok), és a külső pálya is lassú volt.

Az ezúttal 20 perces szünet után ismét két sebes dobó próbálkozott Khawaja és Cameron Green ellen. A játék képe pedig nem sokat változott, talán egy árnyalatnyival több futás gyűlt össze, de csak egy halvány árnyalatnyival. A már közel 100 labdát túlélt Khawaja aztán a 32. játszmában esett ki, Shamar Joseph első áldozataként, az először jobbra elmozduló, majd balra vetődő Shai Hope kapus szép elkapásából. A következő ember a szintén rutinos Steven Smith volt, akinek az átlaga eddig jelentősen, 20-szal gyengébb volt rózsaszín labdával, mint pirossal – lássuk, javított-e ezen ma! Eleinte igen szépen haladt a javítás felé, a 37. játszmában például három egymás utáni 4-est is beütött Greaves ellen, amivel a csapat teakor látott 2 körüli aránya máris 2,6 körülire javult, ő maga pedig 18 labdából járt ekkor 21-nél. A 39. játszmában az összesített 100 is meglett a csapatnak, majd a 42-edikben egy újabb elejtett elkapást láttunk: most a dobó, Warrican hibázott, amikor Smith visszaütötte felé a labdát. Ebben az időszakban egyébként mindkét végről pörgetők próbálkoztak (Warrican mellett Roston Chase): furcsa terv volt, mert ellenük szemmel láthatóan könnyebb volt az ütés – talán sötétedés utánra pihentették a gyors dobókat? Lehet, mert az árnyékok már egyre nőttek... A 49. játszmára aztán visszatért egy sebes dobó, Jayden Seales, és ez a játszma már több eseményt is hozott. Először még Sealestől függetlenül: Mikyle Louis térde egy mezőnybeli vetődésnél megsérült, és sántikálva elhagyta a pályát, másodszor pedig már igenis összefüggésben Sealesszel: egy szépen kitérülő labdával kidobta ugyanis Greent! A következő játszmában Campbell is megsérült: ő meg a kulcscsontjára kapott egy találatot... Az 51. játszmában, bár még érték napsugarak a pályát, de bekapcsolták a világítást: innentől még embert próbálóbb időszak kezdődött az ütősök számára. De erre még rápihenhettek: 52 játszma után érkezett el a 40 perces vacsoraszünet, 138/3-as állásnál, Smith mellett egyébként Headdel a pályán.

Szünet után először úgy tűnt, az új körülmények tetszeni fognak az ausztráloknak: az első játszmában például 11 futást zsebeltek be. Ezek után viszont kicsit állt a játék: a reflektorok fénye a háttérvászon fölötti óráról pont középre tükröződött, ami zavarta Smitht, így meg kellett várni, hogy egy fekete szövettel letakarják az órát. Hiába, látszik, hogy még nem igazán lett kipróbálva a pálya új világítása! Aztán úgy tűnik, valami, ha nem is konkrétan megnevezhető dolog, de tovább zavarta Smitht, ugyanis (48 futás megszerzése után) az 56. játszma végén az első katonához élezett egy Shamar Joseph-labdát: a dobó mutatóujját egyik csapattársa felé rázogatva, amolyan Én megmondtam!-típusú ünneplést mutatott be. A következő ütős, Beau Webster aztán nem volt hosszú életű: ő is beleélezett egy Joseph-labdába, amiből meg kapuselkapást lett: 161/5-nél Ausztrália már egyre kényelmetlenebbül érezhette magát. Most már az utolsó két jó ütősük, Head és Alex Carey volt bent, akik viszont szép harcba kezdtek: Carey-nek volt egy 6 labdás sorozata, amiben két négyest és egy hatost is beütött (ez volt a meccs első hatosa), aztán Headtől is jött egy újabb négyes – majd a helyettesítő mezőnyjátékos, Anderson Phillip részéről egy elképesztő elkapás Head ellen: a zárt hosszúról indulva rohant egy kicsit, majd teljes testhosszával előre vetődve, két kézzel kaparintotta meg az elütött labdát. Az új ember, Pat Cummins, talán úgy érezte, egy kis agresszivitással meg lehet lepni az ellenfelet, így már a 4. labdájából megkísérelt egy 6-ost, ami össze is jött neki – de még mielőtt Ausztrália elérhette volna a 200-at, Carey is búcsúzott, egy újabb kapushoz élezéssel, így 198/7-re változott az állás. A felgyorsult események pedig nem lassultak: még mindig 200 alatt búcsúzott Starc is, majd Cummins ellen jött egy LKE-gyanúra kikért, de eredménytelen videózás. Erre Cummins két egymás utáni hatossal válaszolt – de arra meg Seales még ugyanabban a játszmában Cummins kiejtésével felelt: az ütős egy lassabb labdából pont megtalálta a zárt hosszú mezőnyjátékost. Pillanatokon belül a két utolsó ember, Scott Boland és Josh Hazlewood is beütött még egy-egy négyest, de aztán itt volt a vége: Shamar Joseph 4-es zsákmányig jutva végzett Hazlewooddal, így Ausztrália mindössze 225-nél elfogyott!

És még mindig volt idő belekezdeni a második negyedbe. Igen ám, csakhogy a két nyitónak tervezett ütős, Louis és Campbell még mindig a pályán kívül volt a sérülése miatt (sőt, el is vitték őket valahova a stadionon kívülre, orvosi vizsgálatra), így az ütést Brandon King és Kevlon Anderson kezdte. A dobást pedig a rózsaszínlabda-specialista Starc, aki mindjárt két kisebb LKE-veszélyt is teremtett, de azokból még videózás sem lett. A 3. játszmában volt még egy LKE-esély, aztán kétszer majdnem kidobta Andersont, szóval veszélyes volt, na. Nem is csoda, hogy az 5. játszmában már meg is lett az első Starc-kapu: befelé görbülő labdájára Anderson rosszul hajtott, és a belső éléről a láb-karójára pattant a labda. A karibiak szerencséjére viszont már csak kevés volt hátra a napból, ezt pedig King és Chase már kibírta újabb kiesés nélkül: így 9 játszma után 16/1-gyel zárult a nap. Hát mit mondjunk, ez is egy igen érdekes nap volt! A teszt krikett egy csoda.