Két nap után már nem kérdés, ki áll jobban: Anglia

2025. július 24. – Szerző: Krikettgalaxis

Bár a sérült Risabh Pant még hősies erőfeszítéssel visszajött ma ütni a manchesteri teszten, de túl sokat nem tett hozzá ő sem: India 358 futásig jutott csak el, amire Anglia, leginkább két nyitó ütősének hála, 225/2-vel válaszolt.

A középkori eredetű manchesteri székesegyház (illusztráció)

A kép szerzője: Rept0n1x (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0

A tegnapi nap befejezésekor az volt a legnagyobb kérdés, hogy vajon mi lesz Risabh Panttal: vissza tud-e jönni majd ütni, esetleg kapuskodni? Ma reggelre részben megszületett a válasz: kiderült, hogy a jobb lábán eltörött az egyik ujja, ezért kapuskodni biztosan nem fog, de valószínűleg ütni sem – sőt, jó esélye van annak is, hogy még az utolsó tesztet is kihagyja. Mivel nem agyrázkódásos esetről van szó, így persze cserélni sem lehet: csak a mezőnybe (kapusnak) állhat be valaki helyettesíteni, de India innentől kezdve egy (jó) ütőssel kevesebbel rendelkezett.

Tegnap 83 játszma után 264/4-gyel fejeződött be a játék gyenge fény miatt. Így akkor a nap végén a gyors dobók már nem is dobhattak, ezért Anglia ki sem kérte az új labdát: ma azonban az első pillanatban megtehették. És meg is tették. A pályán kezdéskor Ravindra Dzsadedzsá és Sárdul Thákur volt bent, egyaránt 19–19 futással. Az új labda pedig valóban veszélyes volt: ahogy tegnap a kezdéskor, úgy ma is több élezés történt már nagyon hamar, de ezúttal néhány ilyen megúszott eset után Dzsadedzsá már nem élte túl a következőt: a második katona, Harry Brook szépen elvetődött jobbra, és centikkel a föld fölött elkapta a labdát. A következő ütős Vásingtan Szundar volt, akinek jó sok idő kellett, amíg bemelegedett: első futását csak a 19. vele szembeni labdából gyűjtötte be. Viszont a játék ismét kicsit megnyugodott, kevesebb lett a veszély: a következő igazi kiesésgyanú a 96. játszmában (amikor India már éppen 300 fölött járt) érkezett el, amikor Ben Stokes mai első játszmáját dobta: akkor még egy videót is kikértek az angolok, miután a bíró nem adott meg egy elkapást Thákur ellen, de kiderült, hogy valóban nem történt beleérés. A folytatásban azért jött még egy elszalasztott kifutás is, majd a 102. játszmában egy olyan elkapás, amit nem szalasztottak el: Stokes labdáját a 41-nél tartó Thákur az árok felé élezte, aki egy ugrással megkaparintotta azt. Éééés... amire talán csak a legelszántabb Pant-rajongók számítottak, az most megtörtént: a törött lábujjú ütős igenis úgy döntött, bejön ütni! Azt tudni kell, hogy régen ilyenkor alkalmazhattak úgynevezett küldöncöt, azaz egy csapattársukat, aki pár méterrel odébb futott helyettük, miután megtörtént az ütés – de ma már a nemzetközi krikettben nincs ez a lehetőség. Így Pant legfeljebb határütésekre törekedhetett, hacsak nem akart még futni is a sérült lábával... De hamar kiderült, hogy ha lehet, azért akar azt is. Csak több idő kellett hozzá. Viszont egyelőre nem sokat láttunk ebből a különleges játékosból: a 105. játszmában eleredt az eső, ami miatt a játék megállt, és az ebédszünetet is előrehozták. Az állás ekkor 321/6 volt.

A folytatásban a 107. játszma rögtön hozott több izgalmat is: két egymás utáni labdából is volt egy-egy hangos LKE-apelláció Szundar ellen, de a bíró nem adta meg egyiket sem. Az elsőnél aztán az angolok sem kértek videót, csak a másodiknál – ám ott is hiába, mert a játékossal való ütközés bíró szava lett. Viszont itt aztán ki is merült India szerencséje, és a 110. játszmától kezdve gyors összeomlás indult meg. Előbb Stokes rövid dobásából kapták el a horgoló Szundart a határ közelében, majd még ugyanebben a játszmában (8 év után!) az ötös zsákmány is meglett az angol kapitánynak, amikor az újonc Ansul Kambodzs élezett a kapushoz. Egyet találgathatnak a kedves olvasók, mit tett ezután Pant: igen, talált, elkezdett nagy ütésekkel próbálkozni, és ez egy ideig be is jött neki. Egy hatossal és egy négyessel az 50-est is átlépte, de aztán Jofra Archer bombája kifordította a földből a kéz-karóját. Aztán az utolsó ember, Dzsaszprít Bumráh már igen hamar távozott, így India a 115. játszmában, 358 ponttal elfogyott. Nem olyan rossz eredmény, és Pant elszántsága bizonyosan friss lelki energiákkal tölti el a többieket is!

A következő negyedben az ütést Zak Crawley és Ben Duckett kezdte, viszont a kapuk mögé Pant már tényleg nem tudott beállni: ott Dhruv Dzsurel helyettesítette. A második játszmában bemutatkozott dobóként is a debütáns Kambodzs, de igen pocsékul: Duckett három négyest is ütött ellene. Aztán mondjuk Duckett Bumráhot is megkínálta több határral, így például a 6. játszma végén neki már 26 futása volt, miközben Crawley-nak egy sem. Aztán végre utóbbi is bekapcsolódott a pontgyűjtésbe, például egy olyan 4-essel, ami nem határ volt, hanem csupa futásból jött össze. Az indiai dobók ezúttal kicsit színtelenebbek voltak, mint máskor, így az ütősöknek nem volt olyan túl nehéz dolga: már a 11. játszma elején összehozták a csapat 50-esét. De azért azt nem mondhatjuk, hogy semmi sem fenyegette őket: például a 12. játszmában egy LKE-gyanúra kértek videózást a dobók, de kiderült, hogy a labda fölépattant volna – ez a mai manchesteri talaj sajátossága, úgy látszik. A teát a 14. játszma végén tartották meg: az állás 77/0 volt, így nem csoda, hogy a zsúfolt lelátók népe szép kis tapssal jutalmazta a pályáról levonuló társulást.

Szünet után Thákur is megpróbálkozott a dobással: eredmény semmi, pontosabban 8 futás az első játszmából. De a többi dobótól sem jöttek az eredmények, így Duckett a 19. játszma elején, Crawley pedig a 21. játszmában megszerezte a maga 50-esét. Az első pörgető, Dzsadedzsá a 26. játszmában érkezett meg: őt Crawley a játékrész első hatosával üdvözölte, sőt, ebből a játszmából extrákkal együtt 15 futás jött össze: India egyre nagyobb bajba került. Aztán viszont mégis Dzsadedzsá lett az, aki elhozta a várva várt áttörést a vendégeknek: a 32. játszmában, pont azok után, hogy egy túllépéses rossz labdája 4-esre ment, a következőből a 84-gyel rendelkező Crawley a katonához élezett, aki éppen a föld fölött elkapta – és kedves Húsz20-rajongók, ne feledjék, feledjétek, hogy a tesztben nincs szabadütés, tehát hiába volt rossz dobás az előző, ez az elkapás érvényes volt! Crawley tehát lemaradt a százasról, Duckett viszont egyre jobban közelített felé: már 94-ig is eljutott, amikor azonban a nemrég a támadásba visszahívott Kambodzs egy rövid, széles labdájával kiejtette! Az ütős egy nyeséssel próbálkozott, de csak beleélezni tudott, így a labda a helyettesítő kapushoz szállt: így lett meg a dobó pályafutásának első tesztkapuja. Mostantól Ollie Pope és Joe Root ütött, akik most már egy kicsit lejjebblassítottak: a 42. és a 43. játszma is szűz lett, így hosszú-hosszú idő után Anglia pontaránya 5 alá csökkent! És a nap végéig, ami a 46. játszma után érkezett el, már 5 alatt is maradt – de valószínűleg ezt egyetlen angol szurkoló sem bánta, hiszen csapatuk 225/2-re állt, ami már csak 133-as hátrányt jelentett.