Most már egy sorozaton is kikapott Ausztrália

2025. augusztus 24. – Szerző: Krikettgalaxis

Nemrég furcsa volt, hogy legalább egy mérkőzést elvesztettek az ausztrálok, erre tessék: most meg kettőt is elbuktak Dél-Afrika ellen, amivel a sorozat is a vendégeké lett. Igaz, a két vereségre aztán a harmadik alkalommal egy akkora győzelemmel válaszoltak az ausztrálok, hogy egy-két rekord is megdőlt.

Fokváros látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Igen, messze van még 2027, de azért egyre közelebb. És bár az ENN formátum népszerűsége csökken, de azért a különféle világbajnokságok közül még mindig az ENN-vébét tartják az emberek a legnagyobb presztízsűnek, így aztán nem lehet fél vállról venni még csak a felkészülést sem: már most érdemes elkezdeni. Így tett Dél-Afrika és Ausztrália is, azzal, hogy a már befejeződött NH20-ak utánra beiktattak egy ENN-sorozatot is. A mérkőzésekre Queensland állam két kisebb stadionjában került sor.

Az első meccsen (Cairnsben) elsősorban Dél-Afrika összeállítására figyelt fel a világ: most debütált ebben a formátumban Dewald Brevis és Prenelan Subrayen, míg Kagiso Rabada, akinek egy súlyos gyulladás volt a jobb bokájában, kimaradt. A pénzfeldobást a hazaiak nyerték, és a dobást választották. Hamar kiderült, hogy a talaj csigalassú, ehhez képest viszont a dél-afrikaiak jól kezdtek, és az első erőfölényt 56/0-val hozták le, majd hamarosan már a 100/0-t közelítették, de akkor a részidős dobó, Travis Head végre szerzett egy kaput. Utána viszont Aiden Markram 82-ig jutott, és Temba Bavuma és Matthew Breetzke is 50-est teljesített. A nagy dél-afrikai harcot azonban Head időről időre megakasztotta, és végül 4-es zsákmánnyal zárt – de azért ezen a pályán a vendégek végeredménye, a 296 egyáltalán nem volt rossz. Breetzke ráadásul ezzel első 3 ENN-játékrészében (ez volt a 3.) összesen 290 futást gyűjtött: ilyen sokat még senki a világon! A kergetés 5. játszmájában Head nem kevesebb mint 5 négyest ütött be, így egyre esélyesebbé vált neki a meccs embere cím, de a dolgok aztán máshogy alakultak. Ő is hamar kiesett ezek után, és nyitó társa, Mitchell Marsh kivételével mindenki más is. Marsh ugyan begyűjtött 88 futást, de Keshav Maharaj vezérletével a dobók végigtaroltak az ausztrál ütősrenden: Maharaj ötös zsákmányt szerzett, és Subrayennek is meglett pályafutása első ENN-kapuja. Végül Ausztrália már a 41. játszmában elfogyott, és közel 100 (!) futásos vereséget szenvedett, ami azért meglepő, még úgy is, hogy több fontos emberüket pihentették ma.

A második mérkőzést már Mackay-ben rendezték, teltház előtt. És megint Dél-Afrika játékosai körül forgott a figyelem: először is azért, mert Subrayen dobómozdulatait szabálytalannak ítélték, így most nem játszott, másrészt Bavumát pihentették. Ausztráliánál pedig bekerült a csapatba Xavier Bartlett, ami aztán nagy jelentőséget is kapott: az ütést választó afrikaiak első két ütősét ő ejtette ki igen hamar. Aztán viszont Breetzke folytatta, ahol múltkor abbahagyta, és meg sem állt 88 futásig, amivel az első férfi ütős lett a világon, aki első négy ENN-meccsén is 50-est ért el! (Illetve Navdzsot Sziddhú is megtette ezt 1987-ben, de csak úgy, hogy volt a 4 közé ékelődve egy olyan mérkőzése, amikor nem is ütött.) Aztán néhány elejtett elkapás után Tristan Stubbs is bőven átlépte az 50-et, de a 300 nem lett meg a csapatnak, mert a végén a dobók szépen visszafogták őket: többek között megint egy részidős dobó, csak most nem Head, hanem Marnus Labuschagne. További érdekesség, hogy közben Cameron Green 4 elkapást hajtott végre, ami az ausztrál csúcs beállítását jelenti, ha a kapusokat nem tekintjük. A hazaiak így egy 278-as célt kergettek, de ők is nagyon hamar elvesztettek két ütőst, csak a különbség az volt, hogy utána a folytatásban sem javultak fel. Egyedül Josh Inglisben bízhattak, aki az 5. rendben 87 futásig jutott, de Lungi Ngidi az elején, a közepén és a végén is sorra szedte az áldozatait, 5-ös zsákmányának köszönhetően pedig Ausztrália már a 38. játszmában elfogyott, és megint meglepően súlyos, 84 futásos kudarcba futott bele.

Ilyen előzmények után aztán valószínűleg senki sem számított arra, ami a harmadik találkozón történt, szintén Mackay-ben. Az ütést választó Ausztrália nyitó párja, Travis Head és Mitchell Marsh például elképesztő ütésparádét mutatott be, és míg az előző két meccsen az egész csapat egyszer sem érte el a 200 futást, most ez a társulás egymaga 250-ig jutott a 35. játszmára, amikor is Head 142-vel (!) kiesett. Utána Marsh 100-zal búcsúzott, de jött még Cameron Green is, aki pályafutása első ENN-százasát ünnepelhette, mindössze 47 labdából, amivel a második leggyorsabb ausztrállá vált ebben a formátumban. A félidő végére pedig még csak úgy mellékesen Alex Carey is elérte egy 50-neskit, így Ausztrália 431/2-vel végzett, ami valaha volt második legmagasabb eredményük lett a 2006-os, amúgy akkor vereséget érő 434 után. A világon pedig mindössze másodszor történt meg (2015 után), hogy egy játékrészben az első három ütős is 100-ast ért el. Mint írtuk, azt a 434-et 2006-ban lekergették – méghozzá éppen Dél-Afrika, de ma ennek a közelében sem jártak. Folyamatosan vesztették el az ütőseiket, csak Brevis ért el 49 futást, a többiek jóval kevesebbet, így a végén még csak a félidő tervezett feléig, 25 játszmáig sem jutottak el, és kiesett az utolsó emberük: 276 futással kaptak ki, ami történetük legsúlyosabb veresége lett. Mindeközben (igaz, főként a sorvég ellen) Cooper Connolly ötös zsákmányt szerzett, amivel a legfiatalabb ausztrál dobó lett, akinek ez sikerült, és övé lett a valaha volt legjobb ausztrál dobóteljesítmény is a pörgetők közül: 5/22.

A két válogatott közti örökmérleg ez után a sorozat után férfi ENN-ben pedig úgy áll, hogy 113 egymás elleni meccsükből 57-et nyert meg Dél-Afrika, 52-t Ausztrália, egyszer nem született eredmény, 3 pedig holtverseny lett.