Az utolsó dobásból vívta ki a továbbjutást a Guyana
2025. szeptember 13. – Szerző: Krikettgalaxis
Drámaian hangzik a cím, de azért valljuk be, annyira mégsem volt dráma: igaz, hogy a mai CPL-meccset az utolsó dobásból nyerte meg a Guyana Amazon Warriors a Saint Lucia Kings ellen, és igaz, hogy ezzel biztosították be a továbbjutó helyüket, de még nem ez volt az utolsó esélyük, hiszen lesz még egy meccsük is. Ettől függetlenül izgalmas volt a vége!
A guyanai Kaieteur-vízesés (illusztráció)A kép szerzője: Bill Cameron (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Úgy alakultak a dolgok, hogy ennek a mérkőzésnek bármi is lehetett volna az eredménye, valami eldőlt volna, ami eddig még nem volt biztos. Ha most a hazai csapat, a Guyana vereségével végződött volna ez a találkozó, akkor a Trinbagóról dőlt volna el, hogy az első elődöntőben folytatják, és nem a végselejtezőben. Ha viszont a Guyana sikerrel vette volna ezt az alkalmat, egy még fontosabb kérdés dőlt volna el: jelesül az, hogy ők lesznek a negyedik továbbjutó csapat, a Saint Kitts pedig lemondhat a rájátszásról. Ami a Saint Luciát illette: ők voltak a legkényelmesebb helyzetben, hiszen csak valami földöntúlian nagy vereség esetén csúszhattak volna le annyira, hogy ne az első elődöntőbe jussanak majd be.
A pénzfeldobást a Kings nyerte, és az ütést választották. Összeállításukban egy helyen történt változtatás: Alzarri Joseph helyére ma Keon Gaston került be, míg a Guyanánál szintén egy csere volt: ott Keemo Paul helyét Shamarh Brooks vette át. Mivel napközbeni meccs volt, így a ragyogó napsütésben elég meleg volt: a kezdés előtt 29 fokot mutattak a hőmérők, de ez csak feljebb kúszott az idő haladtával, a hőérzet pedig még magasabb lehetett a tűző napon.
Az ütést Tim Seifert és Johnson Charles kezdte, a második játszmában pedig máris megérkezett az első pörgető dobó, Gudakesh Motie, ő pedig eredményes is volt: a félelmetes Seifert úgy ütötte föl a labdáját, hogy azt Hasszan Hán (amúgy hátrafelé futás közben!) el tudta kapni valahol a fedezet táján. Hán aztán dobni is beállt, de az újabb áttörést nem ő, hanem a sebes dobó, Dwaine Pretorius hozta el, amikor csont nélkül eltalálta Charles kéz-karóját. Ekkor állt össze az Ackeem Auguste és Roston Chase alkotta pár, akik mindjárt le is hoztak egy két játszmán átívelő 4–6–4–6–4-es sorozatot, így ennek is köszönhetően az erőfölény 64/2-re végződött. Imrah Tahirnak ezek után majdnem sikerült ki-LKE-znie Chase-t, de a videózáskor a bíró szava megmentette az ütőst – majd rövidesen Auguste-ot is megmentette Shimron Hetmyer, aki elejtett ellene egy elkapást... A félidő fele így 88/2-vel érkezett el, ami pici visszaesést jelzett az ütősök részéről, de nagyon jó alap volt a gyorsításhoz. Ami jött is, például két egymás utáni Auguste-hatos formájában, de aztán amikor nem sokkal ezek után az ütős elérte az 50-est, Tahirnak már sikerült kiejtenie őt. Aztán viszont Chase is elérte az 50-est, viszont őt meg nem sikerült búcsúztatni: a 19. játszma végén már 88-nál járt, és nagy kérdés volt, meglesz-e neki a 100 is a végén. Ám az utolsó játszmát Romario Shepherd gyönyörűen dobta, Chase csak 90-ig jött föl, és a csapat összesen is csak 5 futással lett gazdagabb, így az egyes szurkolók által álmodott 200 körüli eredmény helyett csak 185-jük gyűlt össze a végére.
A második félidő ezek után igen érdekes, hullámzó játékot hozott. Ben McDermott nyitó társa ezúttal Quentin Sapmson volt, aki annak ellenére, hogy világszerte viszonylag ismeretlen játékos, rendkívül szépen kezdett és szépen is folytatta. Nem is ő volt az első kieső, hanem az ausztrál, 13 labdából mindössze 16 megszerzett futás után, és a folytatásban is Sampson kezdeményezett többet. Az erőfölény végére ő már 32 futással rendelkezett, miközben az állás 51/1 volt, a következő játszmában pedig többek között egy újabb 6-ost és egy újabb 4-est tett hozzá ehhez. Majd még a félidő feléig további három maximumot (közülük már az elsővel elérte az 50-est), így 10 játszma után az állás 93/1 volt. Sőt, a 11. játszma után 103/1, ami már jelentős GAW-fölényt jelzett, de most jött a leglátványosabb példa az imént említett hullámzásra: a 12. játszmát Chase két egymás utáni kapuval kezdte, ráadásul első áldozata a már 76-nál járó meglepetésember, Sampson volt, a második pedig az új ember, Hetmyer. És ez még nem minden! A következő játszmában Tabraiz Shamsi is kiejtett egy ütőst, utána Chase még egyet, aztán Shamsi a következőt... és a Guyana hirtelen 136/6-on találta magát, amikor már csak 5 játszma volt hátra. Szerencséjükre azonban a 6 vesztett kapu ellenére ott volt még a pályán a 3. rendű Shai Hope – igaz, egyelőre 100 alatti aránnyal. De most, hogy nagyon kellett, sikerült neki begyorsítani, rövid időn belül kizúdított egy hatost és 3 négyest – aztán viszont, hogy a hullámzás folytatódjon, ő is kiesett. Az utolsó játszma előtt 12 futás hiányzott az Amazon Warriorsnak, és már csak 3 kapujuk volt meg. Ráadásul David Wiese nem dobott rosszul – bár volt két érvénytelen labdája, de a futások így is nehezen gyűltek, ráadásul történt még egy kifutás is, így az utolsó labda előtt még 4 pont kellett volna a hazai sikerhez, azaz Pretoriusnak (szinte) muszáj lett volna határt ütnie. Wiese pedig ezúttal hibázott: jorkit próbált, de túl hosszú lett, és így az ütős kényelmesen, röptében el tudta ütni – hatos lett belőle, így a Guyana megnyerte a találkozót!
