Meg Lanning először beszélt visszavonulásának hátteréről

2024. április 18. – Szerző: Krikettgalaxis

Tavaly ősszel az egész világot meglepetésként érte, amikor Meg Lanning bejelentette visszavonulását a nemzetközi krikettől. Akkor még nem lehetett tudni, miért, de most kiderült: rossz életmódot választott magának, ami az egészségének rovására ment.

Meg Lanning (illusztráció)

A kép szerzője: News Australia (YouTube), licenc: CC BY 3.0

Meg Lanningről eddig is tudtuk, hogy a krikettben közel tökéletes. Túlzás is lett volna, ha emberileg is az: de mint tudjuk, sajnos ilyen nem létezik. Már régóta látszott rajta, hogy valami problémái vannak, lefogyott, elzárkózott az emberektől, de a nyilvánosság számára titok volt, hogy mi történt vele. Most kiderült: nem valamiféle betegség támadta meg (szerencsére), hanem az ő saját döntése alapján kezdett el úgy élni, ami a végén már megártott neki. Röviden összefoglalva: túl sokat edzett (futott) és túl keveset evett. Ettől aztán testileg és lelkileg is elkezdett tönkremenni, éjjel aludni is nehezen tudott.

Korábban is zárkózott személyiségnek tartották, és ezt ő maga sem tagadta. Az egyik ok, amiért olyan sokat futott, éppen az volt, hogy így elmenekülhetett a világ elől: még a telefonját sem vitte magával, föltette viszont a fülhallgatóit – így senki sem tudott vele kapcsolatba lépni edzés közben, és ő ezt így szerette. Lassan eljutott addig a pontig, hogy hetente már 85–90 km-t futott, miközben egyre kevesebbet evett. Mint mondta: ez eleinte nem is tudatos döntésen alapult, de lassan azzá változott. Kezdetben jól is érezte magát így: 64 kilóról 57-re fogyott le, könnyebben mozgott, és nem is sérült meg úgy, mint ahogy többen is jósolták neki. Úgy fogalmazott: ez szinte egy ilyen majd megmutatom!-típusú dologgá alakult számára.

Ezzel egy időben azonban olyan dolgok is történetek vele, amit kezdetben nem vett észre. Egyrészt csökkent a koncentrációs képessége, másrészt egyre jobban szükségét érezte, hogy elzárja magát a többi embertől. Mint fogalmazott: másmilyen emberré vált, olyanná, akinek nehéz a közelében lenni. Így persze nem tudta megvalósítani azt az odaadást sem, ami a nemzetközi kriketthez szükséges lett volna.

Arra a kérdésre, hogy hivatalosan is táplálkozási rendellenességnek minősült-e, amit csinál(t), úgy válaszolt: ilyen diagnózis nem született. De eléggé kizökkent az élete: nem tudta azt sem, mi lesz a jövőjével. Végül orvosi segítséget is kért, hogy legalább a belföldi kriketthez vissza tudjon térni. Eközben csapattársainak sem beszélt arról, hogy mi történt vele, de tudta, hogy valamit azért sejtenek.

Mindezek következtében jelentős alvási problémái is jelentkeztek. Mint fogalmazott: megőrjítette, amikor eljött a rettegett éjszaka, mert tudta, hogy nem fog tudni aludni, és ettől csak még mérgesebb lett saját magára. A nappalok még jobbak voltak ebből a szempontból, mert ha valami miatt aggódni kezdett, egy kis futással megnyugtathatta magát.

Végül elmondta: most már jó úton jár afelé, hogy rendbe jöjjön. Eleinte sokat vívódott azon is, hogy egyáltalán elmondja-e nyilvánosan a történetét, de mint fogalmazott: most már kezdi megérteni, hogy az is segíteni tud, ha csak beszél róla az embereknek.