Formátum	Mérk.	Jr.	NEK	Futás	MaxFut	ÜÁ	DVSZ	ÜA	100	50	4	6	Elk.
Teszt	66	120	11	4737	171	43,45	-	-	8	31	-	2	83
ENN	5	5	0	46	24	9,19	67	68,65	0	0	1	0	2
1. osztály	226	391	34	14993	261	41,99	-	-	32	84	-	-	211
A-listás	16	16	0	255	62	15,93	-	-	0	1	-	-	5

Dobóstatisztika:

Formátum	Mérk.	Jr.	Dobás	FE	Kapu	LDT (jr)	LDT (m)	DÁ	Gazd.	DTA	4 k/jr	5 k/jr	10 k/m
Teszt	66	6	64	41	0	-	-	-	3,84	-	0	0	0
ENN	5	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-	-
1. osztály	226	-	792	466	13	3/24	-	35,84	3,53	60,9	-	0	0
A-listás	16	-	71	68	5	2/0	2/0	13,60	5,74	14,2	0	0	0

Ian Ritchie Redpath az egyik utolsó régi vágású, igazi kőfal típusú nyitó ütőse volt az ausztrál válogatottnak: szinte soha a legkisebb kockázatot sem vállalta, ezért nem is meglepő Greg Chappell sokatmondó állítása, miszerint Redpath volt az egyik legnehezebben kiejthető ausztrál játékos.

Az 1. osztályú krikettben 1962-ben mutatkozott be a Victoria csapatában, és bár eleinte még nem ment neki annyira jól, de aztán mindössze 10 játékrész alatt máris eljutott odáig, hogy a Queensland ellen egy 226-os pontszámot hozzon össze. Végül 1976-ig tartó első osztályú pályafutása során majdnem 15 000 futást gyűjtött be. Érdekesség, hogy védekező stílusa ellenére 1960-ben egy azóta is (haláláig legalább) fennálló ausztrál rekordot állított be: a dél-afrikai Oranje Szabadállam csapata ellen egyetlen játszma alatt 32 futást ütött (négy 6-ost és két 4-est).

A tesztválogatottban 1964-ben szerepelt először, és mindjárt az első játékrészében 97-ig jutott, egy 219-es társulás részeként. Ezen a sorozaton egyébként visszautasította, hogy pénzt kapjon a játékért (elsősorban azért, hogy így védje amatőr ausztrálfutball-pályafutását is): így ő lett a világon az utolsó amatőrnek számító ausztrál tesztjátékos. Az 1964-es Hamvakon való részvételéért viszont már elfogadta a fizetést, viszont az átütő siker ekkor egyelőre elmaradt a játékából. Első százasát csak évek múlva szerezte meg – igaz, aztán pályafutása végére 8 alkalommal is összejött neki ez a mérföldkő. Az 1960-as évek második felében és az 1970-es évek első felében szinte kihagyhatatlan volt a válogatottból, játéka pedig egyre javult, ahogy telt az idő.

Emlékezetes meccsei közé tartozott egy 1969-es teszt, amikor a 4. játékrészben Charlie Griffith által mánkadolás áldozatává vált, vagy például egy 1974-es találkozó Új-Zélandon, ahol nyitóként 159-neskivel zárt úgy, hogy 10 társa kiesett, azaz, ahogy mondani szokták, végigvitte az ütőt. Stílusáról sokat elmond, hogy pályafutása első teszthatosát a 65., azaz utolsó előtti tesztjén szerezte meg (1976-ban, a Karib-térség ellen) – igaz, akkor rövid időn belül kettőt is.

1971-ben részt vett a világ első ENN-meccsén is, bár aztán ENN-pályafutása nem lett számottevő. Igaz, az évtized végén még megjelent a Kerry Packer-féle Világsorozatban is, bár ott sérülés miatt nem játszott túl sokat.

Ez azonban már csak egy utolsó visszatérés volt első visszavonulása után. Ugyanis 34 évesen mondta le először a játékot: ez manapság nem túl magas életkornak tűnik, de akkoriban egy kicsit fiatalabban már szokás volt visszavonulni. A krikettet azért hagyta abba, hogy szülővárosában, Geelongban régiségüzletével foglalkozhasson. A sporttól viszont nem szakadt el végleg: egy ideig a Victoria edzője is volt, ahol olyan feltörekvő tehetségek útját is egyengette, mint például Damien Fleming vagy éppen Paul Reiffel. A geelongi klubbal igen sokáig kapcsolata volt, ott leginkább az utánpótlásban tevékenykedett.

Már 1975-ben, a krikettért végzett szolgálatainak jutalmául a Brit Birodalom Rendjének tagságával tüntették ki. 2011-ben, amikor a Cricket Victoria bevezette az életfogytiglani (tiszteletbeli) tagságot, akkor ő is benne volt az első 5-ben, aki ezt megkapta. 2023-ban beválasztották az Ausztrál Kriketthírességek Csarnokába, 2024-ben pedig a geelongi klub róla nevezte el az eredményjelző tábláját.

Magas, hosszú nyakú ember volt, szívósság és halk szavúság jellemezte. Népszerű ember volt, jó csapatember a pályán, azon kívül pedig kiváló, fanyar humorral megáldott történetmesélő, aki a krikett mellett az ausztrál futballt és a golfot is kedvelte.

Sokat elmond róla az a kis történet, amikor az 1974–1975-ös Hamvakon egy alkalommal tévesen küldte ki a bíró elkapás miatt: ezek után az öltözőben sokáig csak ült, ült az öltözőszekrénye mellett, még a lábszárvédőjét sem vette le, aztán egyszer csak hirtelen megmozdult, előrehajolt, ráköpött az ütőjére, és ezzel letudta a tiltakozást a bírói ítélet ellen. Egy másik történet viszont egy olyan esetről szól, ami egyáltalán nem volt jellemző rá, mégis megtörtént, még ugyanezen a Hamvakon. Korábban több játékos Alan Barneshoz, az Ausztrál Krikett-tanács titkárához fordult jobb fizetésért és jobb körülményekért, ám Barnes visszautasította a kérést, mondván: szerinte lenne másik 500 000 ember Ausztráliában, akik akár ingyen is játszanának. Amikor azonban Barnes egy alkalommal bement az öltözőbe, Redpath a falhoz szegezte őt, és komoly hangsúllyal azt mondta neki: Természetesen, 500 000-en játszanának ingyen, de ők nem lennének egy túl jó csapat.

2024-ben halt meg, ekkor már 52 éve házas volt. Feleségét Christine-nek hívták. Négy gyermekük született: Felicity, Jillyanne, Annabel és Andrew.