Krikettgalaxis-azonosító: j302
Ország: Ausztrália
Születés: 1941. május 11.
Születési hely: Geelong (Victoria állam, Ausztrália)
Halál: 2024. december 1. (83 évesen)
Nem: férfi
Becenév: Redda, Redders
Szerepkör: nyitó ütős
Ütés: jobbkezes
Dobóstílus: jobbkezes közepes
Egyéb tevékenység: edző
Díjak, elismerések:
Ütési és mezőnyjáték-statisztika:
Formátum | Mérk. | Jr. | NEK | Futás | MaxFut | ÜÁ | DVSZ | ÜA | 100 | 50 | 4 | 6 | Elk. | Lev. |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Teszt | 66 | 120 | 11 | 4737 | 171 | 43,45 | - | - | 8 | 31 | - | 2 | 83 | 0 |
ENN | 5 | 5 | 0 | 46 | 24 | 9,19 | 67 | 68,65 | 0 | 0 | 1 | 0 | 2 | 0 |
1. osztály | 226 | 391 | 34 | 14993 | 261 | 41,99 | - | - | 32 | 84 | - | - | 211 | 0 |
A-listás | 16 | 16 | 0 | 255 | 62 | 15,93 | - | - | 0 | 1 | - | - | 5 | 0 |
Dobóstatisztika:
Formátum | Mérk. | Jr. | Dobás | FE | Kapu | LDT (jr) | LDT (m) | DÁ | Gazd. | DTA | 4 k/jr | 5 k/jr | 10 k/m |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Teszt | 66 | 6 | 64 | 41 | 0 | - | - | - | 3,84 | - | 0 | 0 | 0 |
ENN | 5 | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - | - |
1. osztály | 226 | - | 792 | 466 | 13 | 3/24 | - | 35,84 | 3,53 | 60,9 | - | 0 | 0 |
A-listás | 16 | - | 71 | 68 | 5 | 2/0 | 2/0 | 13,60 | 5,74 | 14,2 | 0 | 0 | 0 |
Ian Ritchie Redpath az egyik utolsó régi vágású, igazi kőfal
típusú nyitó ütőse volt az ausztrál válogatottnak: szinte soha a legkisebb kockázatot sem vállalta, ezért nem is meglepő Greg Chappell sokatmondó állítása, miszerint Redpath volt az egyik legnehezebben kiejthető ausztrál játékos.
Az 1. osztályú krikettben 1962-ben mutatkozott be a Victoria csapatában, és bár eleinte még nem ment neki annyira jól, de aztán mindössze 10 játékrész alatt máris eljutott odáig, hogy a Queensland ellen egy 226-os pontszámot hozzon össze. Végül 1976-ig tartó első osztályú pályafutása során majdnem 15 000 futást gyűjtött be. Érdekesség, hogy védekező stílusa ellenére 1960-ben egy azóta is (haláláig legalább) fennálló ausztrál rekordot állított be: a dél-afrikai Oranje Szabadállam csapata ellen egyetlen játszma alatt 32 futást ütött (négy 6-ost és két 4-est).
A tesztválogatottban 1964-ben szerepelt először, és mindjárt az első játékrészében 97-ig jutott, egy 219-es társulás részeként. Ezen a sorozaton egyébként visszautasította, hogy pénzt kapjon a játékért (elsősorban azért, hogy így védje amatőr ausztrálfutball-pályafutását is): így ő lett a világon az utolsó amatőrnek számító ausztrál tesztjátékos. Az 1964-es Hamvakon való részvételéért viszont már elfogadta a fizetést, viszont az átütő siker ekkor egyelőre elmaradt a játékából. Első százasát csak évek múlva szerezte meg – igaz, aztán pályafutása végére 8 alkalommal is összejött neki ez a mérföldkő. Az 1960-as évek második felében és az 1970-es évek első felében szinte kihagyhatatlan volt a válogatottból, játéka pedig egyre javult, ahogy telt az idő.
Emlékezetes meccsei közé tartozott egy 1969-es teszt, amikor a 4. játékrészben Charlie Griffith által mánkadolás áldozatává vált, vagy például egy 1974-es találkozó Új-Zélandon, ahol nyitóként 159-neskivel zárt úgy, hogy 10 társa kiesett, azaz, ahogy mondani szokták, végigvitte az ütőt
. Stílusáról sokat elmond, hogy pályafutása első teszthatosát a 65., azaz utolsó előtti tesztjén szerezte meg (1976-ban, a Karib-térség ellen) – igaz, akkor rövid időn belül kettőt is.
1971-ben részt vett a világ első ENN-meccsén is, bár aztán ENN-pályafutása nem lett számottevő. Igaz, az évtized végén még megjelent a Kerry Packer-féle Világsorozatban is, bár ott sérülés miatt nem játszott túl sokat.
Ez azonban már csak egy utolsó visszatérés volt első visszavonulása után. Ugyanis 34 évesen mondta le először a játékot: ez manapság nem túl magas életkornak tűnik, de akkoriban egy kicsit fiatalabban már szokás volt visszavonulni. A krikettet azért hagyta abba, hogy szülővárosában, Geelongban régiségüzletével foglalkozhasson. A sporttól viszont nem szakadt el végleg: egy ideig a Victoria edzője is volt, ahol olyan feltörekvő tehetségek útját is egyengette, mint például Damien Fleming vagy éppen Paul Reiffel. A geelongi klubbal igen sokáig kapcsolata volt, ott leginkább az utánpótlásban tevékenykedett.
Már 1975-ben, a krikettért végzett szolgálatainak jutalmául a Brit Birodalom Rendjének tagságával tüntették ki. 2011-ben, amikor a Cricket Victoria bevezette az életfogytiglani (tiszteletbeli) tagságot, akkor ő is benne volt az első 5-ben, aki ezt megkapta. 2023-ban beválasztották az Ausztrál Kriketthírességek Csarnokába, 2024-ben pedig a geelongi klub róla nevezte el az eredményjelző tábláját.
Magas, hosszú nyakú ember volt, szívósság és halk szavúság jellemezte. Népszerű ember volt, jó csapatember a pályán, azon kívül pedig kiváló, fanyar humorral megáldott történetmesélő, aki a krikett mellett az ausztrál futballt és a golfot is kedvelte.
Sokat elmond róla az a kis történet, amikor az 1974–1975-ös Hamvakon egy alkalommal tévesen küldte ki a bíró elkapás miatt: ezek után az öltözőben sokáig csak ült, ült az öltözőszekrénye mellett, még a lábszárvédőjét sem vette le, aztán egyszer csak hirtelen megmozdult, előrehajolt, ráköpött az ütőjére, és ezzel letudta a tiltakozást
a bírói ítélet ellen. Egy másik történet viszont egy olyan esetről szól, ami egyáltalán nem volt jellemző rá, mégis megtörtént, még ugyanezen a Hamvakon. Korábban több játékos Alan Barneshoz, az Ausztrál Krikett-tanács titkárához fordult jobb fizetésért és jobb körülményekért, ám Barnes visszautasította a kérést, mondván: szerinte lenne másik 500 000 ember Ausztráliában, akik akár ingyen is játszanának. Amikor azonban Barnes egy alkalommal bement az öltözőbe, Redpath a falhoz szegezte őt, és komoly hangsúllyal azt mondta neki: Természetesen, 500 000-en játszanának ingyen, de ők nem lennének egy túl jó csapat.
2024-ben halt meg, ekkor már 52 éve házas volt. Feleségét Christine-nek hívták. Négy gyermekük született: Felicity, Jillyanne, Annabel és Andrew.