Még egy kis Gil-rekord, így India közel került a győzelemhez

2025. július 5. – Szerző: Krikettgalaxis

Az angol győzelem már teljesen kizárt a birminghami teszten, esetleg még a döntetlenért harcolhatnak a hazaiak, de India sikere lesz holnap a legvalószínűbb: az ismét 150 fölé jutó Subman Gil segítségével ugyanis ma egy 600 fölötti célt állítottak fel az angoloknak, és már 3 ütősüket ki is ejtették.

A rádzskoti Szváminárájan-templom (illusztráció)

A kép szerzője: Abhyankar.bharat (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0

Anglia az előző teszten levadászott egy 400-közeli célt, így az, hogy a 4. nap reggelén India 244-gyel vezetett, még nem jelentett semmit a vendégek számára. Akkor sem, ha még 9 kapujuk megvolt, hiszen ha összeomlanak a folytatásban, akkor akár egy még kisebb cél is állhat majd az angolok előtt. A talaj viszont még nem romlott le annyira, hogy attól valamiféle beomlás lett volna várható... Bár az is igaz, a szakértők tegnap úgy vélték, a repedések mára nyílhatnak fel igazán.

A csapatokat ma felhős, de száraz idő fogadta délelőtt. A felhők miatt azonban olyan gyenge volt a fényerő, hogy a világítást már az elején be kellett kapcsolni. A pályán a tegnap letelt 13 játszma után Kannaur Lokes Ráhul volt bent 28 futással, illetve Karun Nájr 7-tel. Az első fontos esemény Nájrral történt a 15. játszmában, amikor sisakon találta el egy labda, így az orvosoknak kötelező volt kijönniük és megvizsgálniuk őt, de szerencsére semmi baja nem lett. Lett viszont a 21. játszmában, csak másféle: akkor az, hogy Brydon Carse, miután a játszma során az ütős két négyessel ajándékozta meg, visszavágott, és kiejtette őt: Nájr a hajtásra csábító labdát rosszul találta el, és csak úgy ért bele, hogy a kapus egy szép mozdulattal el tudta kapni. Viszont most jött be a félelmetes Subman Gil, aki az első játékrészben 269-ig jutott... Most a 23. játszmában Carse már egy pillanatig azt hitte, sikerült őt megfognia, de hiába az LKE-ért történő videózás, kiderült, hogy Gil beleért a labdába. A tegnap viszonylag gyorsan haladó Ráhul ma sokkal szerényebb sebességgel haladt, de azért a 28. játszmában így is meglett az 50-ese, de sokkal tovább nem jutott: Josh Tongue hamarosan egy igen jó labdával kidöntötte a középső karóját. A helyére beálló Risabh Pant viszont nem húzta az időt: még ebben a játszmában egy 4–6-os párral köszöntötte Tongue-ot, viszont ezért a stílusért gyorsan majdnem meg is fizetett: a következő játszma végén egyenesen a nyílt középhez ütött egy labdát, ahol viszont Zak Crawley elejtette a kínálkozó elkapást... Pant azonban nem zavartatta magát, és folytatta, amibe belekezdett: 18 dobás után már 30 pontja volt... A 34. játszmában egyszer még az ütő is kirepült a kezéből, aztán még egy elkapást ejtettek el ellene – hát igazán eseménydús, amikor Pant játszik! A 38. játszma után egy kis szusszanást hozott viszont az ebéd: az állás ekkor 177/3 volt, vagyis India 357-tel vezetett. Ez már valami, de azért ahhoz nem elég, hogy le merhették volna zárni a játékrészüket.

A Pant-bemutató közben persze szinte meg is feledkezett mindenki Gilről, de hogy ő is felhívja magára a figyelmet (vagy nem azért), ő is összehozott egy 6–4–4-et nem sokkal a szünet után, sőt, bár az előbb még sokkal távolabb volt az 50-estől, mint Pant, a 42. játszmában mégis ő érte el előbb, mivel Pant csak a 44-edikben jutott el addig. Ugyanebben a játszmában ugyanő egy 6-ost is bemutatott, amivel a csapat előnye már 400 fölé emelkedett, de aztán a 47. játszmában amolyan pantosan ki is esett: az ütő megint kirepült a kezéből, ezúttal a középpálya felé, ahol egyébként egy mezőnyjátékos majdnem azt is elkapta – miközben a labdát meg a nyílt hosszú kapta el! De az indiai előny így is akkorára duzzadt, hogy ahhoz már új világrekordot jelentő kergetés kellett volna Angliától – és hol volt még az indiai pontgyűjtés vége! Az 53. játszmában például Gil egy új indiai rekordot állított fel: a két játékrészben összesen már több mint 344 futása volt, márpedig az eddigi csúcs egy indiai ütőstől 344 volt – még 1971-ben! Ezek után viszont mind ő, mind társa, Ravindra Dzsadedzsá lassabb üzemmódba kapcsolt (pontosabban utóbbi abban maradt), így amikor a 62. játszmában egy újabb 4-es jött, arra már mindenki felkapta a fejét, pedig korábban igen sok határt láttunk. De ezzel együtt is a teával együtt Gil százasa is elkerülhetetlenül közeledett: a nagy kérdés az volt, melyik lesz előbb. Végül a százas lett: az már a 67. játszmában összegyűlt, míg a szünetet a 68-adik után tartották meg, 304/4-es állásnál.

A szünetben úgy látszik, az indiaiak azt beszélték meg, hogy ismét rákapcsolnak. Dzsadedzsá is gyorsan beütött egy hatost, majd Gil egy 6–4–4-et, így a vezetés 500 fölé nőtt, a társulás pedig közös 100-asig jutott. A 76. játszmában Dzsadedzsá is megszerezte az 50-est, a 78-adikban pedig Gil a világon 5-ödikként az összesített 400-at is elérte – sőt, egy fejszés söpréssel a 80. játszmában egy újabb 6-ost szerzett, amivel a 150 is meglett neki: ezzel Allan Border (1980) után a második lett, aki egy mérkőzésen kétszer is 150-et teljesített! Az angol szurkolók ezek után már azt énekelték: Unalmas, unalmas India – hát, nem tudjuk, unalmas-e, de eredményes, az biztos. Igaz, a 81. játszma aztán elhozta Gil nagy menetelésének végét: 161-nél Shoaib Bashir labdáját magasra ütötte fel, így maga a dobó el tudta kapni valahol a rövid fedezet táján. Az új ember, Nítís Kumár Reddí aztán kicsit máshogy teljesített: 1 futás után Joe Root labdájából elkapták – 412/6. Azaz India 999 futáson állt összesen – talán történetük első 1000-esére vártak, és azért nem zárták még mindig le a játékrészt? Lehet, mert ezek után még begyűjtöttek pár futást, és akkor már megtörtént a lezárás: 83 játszma után, 427/6-nél.

Anglia ugyan sosem szokta feladni a kergetést, de azért a 608-as cél az 608-as cél. Az ütést Ben Duckett és Zak Crawley kezdte, de utóbbi 6 darab nullás után egy könnyelmű hajtással pont a hátsó csúcsot találta meg, és kiesett. Ezt a kaput a hatos zsákmány után álló Mohammad Szirádzs szerezte, és most jött a négyes zsákmányos Ákás Díp: ő meg a következő játszma elején majdnem szintén eredményes volt. Igaz, hiába a videózás, kiderült, hogy Duckett nem az ütővel ért bele az elkapás előtt, így akkor ez semmi. De ha így nem, hát kidobásból már sikerült végeznie vele hamarosan – pedig az ütős nagyon jó aránnyal haladt, és eddigre már 5 négyese is volt. A következő pár Ollie Pope és Joe Root volt, akik már egy kicsit visszafogták a csapat pontarányát, de azért az még mindig elég szép volt. A 10. játszmában mindketten kieshettek volna, de Root ellen az LKE nem lett érvényes videóval sem, mert a labda mellément volna, Pope élezése pedig pár centivel a kapus előtt pattant le a földre... De a 11. játszma már elhozta Root végét: akkor Ákás Díp egy gyönyörű labdával talált be a kapujába. A napból már kevés volt hátra, de azért nem hoztak be éjjeliőrt az angolok: az új ember Harry Brook volt, aki Pope-pal végül a 16. játszma végére 72/3-ig juttatta el a csapatot.

Anglia számára, bármilyen unalmas is, de nem maradt más holnapra, mint a döntetlenért küzdeni...