Pakisztán tudott szépíteni a két szépítésre vágyó csapat közül
2025. augusztus 4. (utolsó módosítás: 2025. augusztus 4. 13:31) – Szerző: Krikettgalaxis
Egy-egy vesztes sorozat után most egymással ütközött meg a Karib-térség és Pakisztán válogatottja, remélve, hogy új lendületet és önbizalmat nyerhetnek – de értelemszerűen ez csak egyiküknek sikerülhetett. Végül Pakisztán lett az, akik 1–2-re nyerték meg az USA-ban, azaz semleges pályán rendezett sorozatot.
Sáh Gardez különleges, 12. századi síremléke Multánban (illusztráció)A kép szerzője: Junaidahmadj (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Egykoron Pakisztán és a Karib-térség fellépéseit külön-külön is hatalmas érdeklődés övezte, bárhova is utaztak a világon. Most azt, hogy milyen lehangoló állapotban vannak ezek a válogatottak, az is jelzi, hogy még az utolsó pillanatban lecsökkentett árak ellenére is igen rosszul fogytak a jegyek az egymás elleni sorozatukra – apró mentség számukra, hogy semleges pályán, Floridában csaptak össze.
De szépen mutatja a formájukat a legutolsó NH20-as eredményük is: a karibiak 0–5-re kaptak ki hazai pályán Ausztráliától, míg Pakisztán a gyengének érződő Bangladestől szenvedett 2–1-es vereséget, igaz, idegenben. Emiatt is, de sérülések miatt is (Shimron Hetmyer, Brandon King) némileg átalakult keretekkel vágtak neki a csapatok a mostani sorozatnak, remélve, hogy most már talán rátalálnak a legjobb kombinációjukra... Egyébként úgy tűnt, mindkettejük dobóosztaga erősödött leginkább.
Az első mérkőzésen az ütésre kényszerülő Pakisztán természetesen Száhibzádá Farhánnal kezdett, ám hiába az ő jó formája, ezúttal nem jutott sokáig – nyitó párja, Szaím Ajúb viszont annál inkább, ő ugyanis 50-est teljesített, nem is rossz aránnyal. És hogy az ő 150-es aránya mennyit is ér, azt leginkább az mutatta meg, hogy a sorban utána következő ütősök mire voltak képesek: hát ennyire messze nem! Még Fahím Ásraf volt efölött, 167-tel, de ő csak 15 futásig jutott, illetve Mohammad Hárisznak volt 600-as (!) aránya – de ez természetesen úgy, hogy 1 dobásból ütött egy hatost, majd vége lett a félidőnek. Abban, hogy a jó kezdés után Pakisztán így lelassult, a legnagyobb szerepe a végül 3 kapuig jutó Shamar Josephnek volt, akinek még a gazdálkodása is a legjobb volt a csapatából. Az első félidő eredménye végül 178 lett. A kergetést Johnson Charles és az NH20-as újonc Jewel Andrew kezdte, akik igen sokáig, több mint 11 játszmáig bent voltak, de nagyon lassan haladtak a pontszerzéssel, csak 72-jük volt, amikor Andrew búcsúzott. És ha ő búcsozott, hát utána igen gyorsan kiesett még 6 újabb ember (Mohammad Naváz például 1 játszmán belül ejtett ki 3-at), így 72/0-ról 110/7-re változott az állás... Utána már hiába Jason Holder és Shamar Joseph minivillámháborúja a végén, az is kevés volt, és Pakisztán 14 futással nyert.
A második találkozóra sajnálhatják, akik nem vették meg a jegyet semleges szurkolóként, mert nagyon jó kis meccs volt. Pakisztán ezúttal az ütést választotta, ám Jason Holder vezérletével a karibiak gyorsan megtépázták őket: az erőfölény 24/3-mal végződött. Innen Szalmán Ága és a például egy 6–6–6-ot is bemutató Haszan Naváz segítségével még kikapaszkodtak az ázsiaiak, és például a 16. játszma közepén, 113/4-nél még egy igen jó alapjuk megvolt egy versenyképes eredményre. De ezek után csúnyán összeomlottak, és csupán 133/9-ig értek el a félidő végére. Holder összesen egyébként 4 kaput szerzett, amivel megelőzte a karibi összesített dobóranglista élén 78 kapuval álló Dwayne Bravót: Holdernek most már 81-e van! A kergetést a Karib-térség valamelyest jobban indította, de azért olyan kirobbanóan ők sem ütöttek. Nem vesztettek olyan gyorsan ütősöket – cserébe viszont, főként az erőfölény után, igencsak lelassult a pontszerzésük is, és volt egy 51 labdás határ nélküli sorozatuk is! Így aztán Pakisztán esélyei fokozatosan növekedtek – bár pár határesemény miatt nem volt behozhatatlan az előny. Az utolsó játszmában még 8 futás hiányzott a Karib-térségnek, az utolsó dobásból pedig 3 – de Holdernek sikerült beütnie egy négyest, így megszakadt a karibiak hosszú vereségsorozata!
A harmadik összecsapás kevesebb mint 24 órával később indult, és Pakisztán számára egy kellemetlen hírrel kezdődött: a tegnap combsérülést szenvedett Fáhar Zamán sem ma nem játszhatott, sem majd a következő ENN-sorozaton. Az ázsiaiak az ütést választották, és bár az első két játszma lassan, nyögvenyelősen indult számukra, de aztán a két nyitó, Száhibzádá Farhán és Szaím Ajúb egyre inkább belelendült, a dobók pedig sehogy sem bírtak velük: a pár a 17. játszmáig (!) együtt volt, mialatt 138/0-ra jöttek föl. És igaz, hogy a hátralevő rövid időben aztán négyen is gyorsan kiestek, de azért szép számú hatost is beütöttek közben, így az eredményük 189 lett. A második játékrész aztán pont ellentétesen kezdődött, mint az első: itt az első két játszma kiválóan sikerült az ütősöknek, és 33/0-ra jöttek föl, viszont aztán meg ők estek vissza, és a félidő feléig két ember is kiesett. Igaz, a nyitó Alick Athanaze és a 4. rendű Sherfane Rutherford egy-egy szép 50-essel életben tartotta a reményeiket – bár aztán ők is kiestek. Roston Chase pedig nem volt elég hatékony, ezért a szándékos visszavonulás mellett döntött (a világon elsőként egy teljes jogú válogatott tagjaként NH20-ban!), de hiába: az utána következők sem tudtak már elegendő lendületet vinni a játékba, és ahogy közeledett a vége, úgy lett egyre egyértelműbb Pakisztán győzelme. Ami végül meg is valósult, méghozzá 13 futással.
Összesítésben a három mérkőzésen Szaím Ajúb gyűjtötte be a legtöbb futást: 130-at, míg a sorozat legjobbjának is megválasztott Mohammad Naváz 7 kapujával a dobóranglistát nyerte meg.
A két válogatott örökmérlege pedig ezek után úgy áll, hogy 24 találkozásuk közül 17-et Pakisztán nyert meg, míg csak 4-et a Karib-térség, miközben 3 eredmény nélkül végződött.
