Amikor nem számít, akkor már tud nyerni a Barbados
2025. szeptember 13. – Szerző: Krikettgalaxis
Lejátszották az idei CPL első olyan mérkőzését, amikor már nem volt tét a továbbjutást illetően: most bezzeg tudott nyerni a Barbados Royals, méghozzá a Trinbago Knight Riders ellen, de ez már későn jött nekik, ezzel már csak a pontszámukon szépítettek.
Barbadosi tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A Trinbago már továbbjutott, a Barbados már nem juthat. Ráadásul más csapatok továbbjutása sem függött a mai eredménytől, így alapvetően mondhattuk azt, hogy tét nélküli találkozó volt – idén az első ilyen. Azért persze mégsem teljesen: a Knight Ridersnek még azért kellhetett (volna) harcolnia, hogy meglegyen nekik a végén az első két hely valamelyike, hogy az első elődöntőbe juthassanak tovább. A Royals pedig természetesen a büszkeségért játszott, saját szurkolóik szórakoztatásáért (hiszen ők voltak otthon) – illetve játékosaik egyéni statisztikáinak javításáért.
A kezdést azonban jócskán halasztani kellett egy kis eső miatt: több mint 1 órát csúszott a meccs, de játszmák nem vesztek el. A pénzfeldobást a hazaiak nyerték, és a dobást választották. A tét nélküliség egy picit meglátszott az összeállításukon is, ugyanis avattak egy újoncot: a 19 éves Zishan Motara még más klub színeiben sem játszott a CPL-ben korábban. Ő egyébként Jomel Warrican helyére került be, és volt még egy másik változtatás is: Bradon King helyét Shaqkere Parris vette át. Kettőt cserélt a Trinidad is: ott Darren Bravo és Nathan Edward maradt ki, és Joshua Da Silva és Saurabh Netravalkar került be. Utóbbi szintén CPL-újonc volt.
Az ütést Colin Munro és Alex Hales kezdte, és nagy kérdés volt, hogy vajon a múltkori gyengébb játékuk után vajon visszatalálnak-e a korábbi útjukra. A válasz hamar megjött: nem. Az első játszmát még lehozták 10 futással, de például a másodikat Chris Green szűzre dobta, ráadásul kiejtve közben Munrót is, és bár a 3. játszmában még 15 futás összegyűlt, a negyedik, ismét Green részéről, ismét a Royalsnak sikerült szuperre: ez 3 futással indult, de utána Halest is elkapták, majd 4 nullás következett. De aztán nem csak Green parádézott a labdával, hanem honfitársa, Daniel Sams is, aki ellen az 5. játszmában csak két szimpla jött össze, miközben egy újabb kiesést is láthattunk: most egy lassú labdával megtévesztette Da Silvát, akinek csak a dobó felé sikerült visszaütnie, így ebből is elkapás lett. Az erőfölény aztán 34/3-ra végződött, és ezen Keacy Carty sem tudott javítani: a 8. játszmában 8 futással Green őt is kiejtette. Ez volt egyébként Green mai utolsó játszmája: a félidőt egy hihetetlen 3/9-es dobóteljesítménnyel zárta! Miután viszont ő befejezte, egy csapásra föl is javult az ütőjáték. Vagy talán azért, mert megérkezett Nicholas Pooran és Kieron Pollard? A 9. játszmában 3 hatost is beütöttek, a félidő felére 67/4-re szépítve, majd nem túl gyorsan ugyan, de a 16. játszma első felére már 112-ig vitték föl a csapatot. Ekkor viszont megint megtört a megjönni látszó lendület: Pollard is kiesett, majd a 18. és 19. játszma fordulója táján 3 dobáson belül újabb két ember szintén nagyon alacsony pontszámokkal, így az utolsó játszma előtt még csak 142/7 volt az állás. Pooran már nagyon közeledett az 50-eséhez (de lassan), viszont az nem lett meg neki: a 20. játszma első dobásából elkapták, és úgy tűnt, most már a 150-ért is nagyon meg kell küzdeni. De végül Akeal Hosein az utolsó 4 érvényes labdát 4–6–6–6-ra ütötte, és a TKR hirtelen 166-on találta magát, ami már annyira nem is volt rossz!
A második félidő két nyitó ütőse Quinton de Kock és Kadeem Alleyne volt. Az első játszmát Hosein dobta, de nem sikerült neki olyan jól, mint az ütés, és már most megszületett az első 4-es és az első 6-os. Még kevésbé volt a helyzet magaslatán Netravalkar, aki ellen az erőfölényben 2 játszma alatt 25 gyűlt össze – de más dobók sem tudtak áttörést hozni, így ez a pár az első 6 játszmát máris 62/0-ra hozta le. Aztán jött még egy hatos az egyiküktől, egy másik a másikuktól, hamarosan pedig már 87/0-t mutatott az eredményjelző, és úgy tűnt, ebből nagyon sima Barbados-győzelem lesz. De a 9. játszma meghozta az áttörést: Hosein dobásából egy szép vetődéssel Andre Russell elkapta Alleyne-t, és úgy tűnik, ez a pillanat elszakított valami húrt. A félidő felénél még 97/1 volt az állás, de utána teljesen visszaesett a pontszerzés üteme. De Kock még elérte a maga 50-esét, viszont utána hamarosan Uszmán Tárik labdáját túl magasra ütötte, és a rövid fedezet pozícióban elkapták. A határesemények teljesen megfogyatkoztak, a nullások megsokasodtak, ráadásul a 15. játszma újabb Tárik-kaput hozott (most az igazán keveset mutató Rassie van der Dussen búcsúzott), így a 16. játszma végén máris bőven 11 fölött járt a szükséges pontarány, ami ezen a nem túl könnyű pályán egészen sok volt. Ám Rovman Powell és Sherfane Rutherford nem ijedt meg: egy-egy pár perces parádét mutattak be mindketten, és ez elég volt a Barbados sikeréhez! Előbb Powell ütött be két hatost és egy 4-est egy játszmán belül, majd a 19-edikben a két ütős egy 6–1–6–6–6-ot teljesített (az utóbbi tripla Rutherfordé volt), így még 6 labda meg is maradt, amikor a csapat beért a célba.
A rózsaszíneknek viszont, mint tudjuk, későn jött a siker, az utolsó helyről nem tudnak elmozdulni így sem, sem most, sem később. A Trinbago viszont bosszankodhat, mert ha a Guyana megnyeri az utolsó két meccsét, akkor leszoríthatják őket a második helyről, végselejtezőre kárhoztatva őket.
