16 tesztet játszott, és mindjárt az elsőn, 1966-ban felhívta magára a figyelmet: 7 elkapása és egy leverése volt a karók mögött – sőt, az ausztrál visszaemlékezések szerint lett volna még egy kilencedik kiesést érő beavatkozása is, csak azt az egyik bíró (szerintük tévesen) elvette tőle. De 129 első osztályú meccse is volt, és az egyiken, 1968 decemberében, mint az Új-Dél-Wales kapitánya, egy Dél-Ausztrália elleni összecsapáson 12 elkapása és leverése volt, ami akkor a világrekord beállítását jelentette.

Fiatal korától kezdve szenvedett azonban asztmától és egyéb légzési nehézségektől, de mindig pozitív tudott maradni. Úgy tartották: ha megéri a 45 éves kort, akkor a 90-et is meg fogja. Végül 83 éves volt, amikor meghalt, egészen addig küzdött kitartóan a betegséggel.

Egyszer egy jótékonysági meccsen az egyik lerepülő pálca eltalálta a szemét is, de szerencsére ettől nem szenvedett maradandó károsodást, még egy későbbi öregfiúk-meccsen is kiváló látásáról és reflexeiről tett tanúbizonyságot. Emellett pedig golfban sem volt utolsó.

Amikor már befejezte az aktív játékospályafutását, edző is volt az Új-Dél-Walesnél, de foglalkozott például a 19 éven aluli válogatott menedzselésével is. Bekerült az állami krikettcsapat hírességeinek csarnokába is.

Házas ember volt, feleségét Frannek hívták, de családjáról egyelőre nem sikerült többet kiderítenünk.