Nehézkesen indult, de aztán jócskán felpörgött a pakisztáni gépezet
2025. szeptember 12. – Szerző: Krikettgalaxis
Ha nem is akkora győzelmet aratott ma a pakisztáni válogatott, mint a nagy rivális India a minap, de azért jókorát: Omán még 160-ra tudta őket korlátozni az első félidőben, de aztán a pakisztáni dobók megmutatták az erejüket, és 67-tel kiejtették a teljes ománi csapatot. Köszöntjük olvasóinkat a Krikettgalaxis történetének 2222. hírében.
Az iszlámábádi Faiszal-mecset, Pakisztán nemzeti mecsete (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Biztos, hogy minden válogatott nagy izgatottsággal várta az Ázsia-kupát, de Omán talán még a többieknél is inkább: nekik ez volt ugyanis az első fellépésük egy ilyen kontinenstornán. Nagy sajnálatukra azonban a kellemetlen Emírségeken kívül még két olyan másik ellenfelet kaptak a csoportjukba, akik ellen nem sok esélyük kínálkozott... vagy esetleg Pakisztán megfogható volt? Ez egy jó kérdés, amire senki nem tudhatta a választ. Pakisztán már régóta arról híres, hogy mennyire hullámzó a teljesítményük, bármikor képesek meglepetést okozni pozitív és negatív értelemben is. Legutóbb éppenséggel megnyertek egy felkészülési tornát, de mint tudjuk, ez sem jelent náluk semmit, hirtelen is összeomolhatnak, amikor mindenki azt hiszi, jó passzban vannak. Ráadásul nekik már, hiába is tagadják esetleg, valószínűleg nem ez a meccs járt az eszükben, hanem a vasárnapi, India elleni... Így ki tudja, képesek lehettek-e ma a megfelelő összpontosításra.
Ami Ománt illeti: náluk volt egy kis probléma. Nem is kicsi. A tavalyi világbajnokság után ugyanis a szövetség nem fizette ki rendesen a játékosaikat, ami miatt sokan elhagyták az országot (például Amerikában telepedtek le), és bár a pénzügyi vita azóta rendezve lett, jópáran már nem jöttek vissza. Így aztán a csapat jelentős (több mint fele) részben kicserélődött – bár ha a 2. ENN-liga eredményeiből indulunk ki, azt láthatjuk, talán nem lettek gyengébbek így sem. Ez a kicserélődés magával hozta azt is, hogy a mai találkozón két abszolút újoncot is avattak: Zikria Iszlámot és Sáh Faiszalt – utóbbiról egyébként konkrétan tudni lehet, hogy pakisztáni származású...
Bár a tévés szakértő, Bazíd Hán a kezdés előtt úgy vélekedett, érdemes ma dobással kezdeni, de a helyszínen egyik kapitány sem így vélte. A pénzfeldobást megnyerő Szalmán Ága ugyanis az ütést választotta, és az ellenfél kapitánya, Dzsatindra Szinh is elmondta, hogy ők is azt szerették volna.
A két nyitó ütős Száhibzádá Farhán és Szaím Ajúb volt, ám a hidegzuhany már a második érvényes dobásból elérte őket, pontosabban Ajúbot: az újonc Faiszal dobásából LKE-t ítélt a bíró, és hiába a videózás, a döntés érvényben is maradt. A 3. rendű Mohammad Hárisz aztán egy 4-essel még szépített az első játszmában, de a következő időszak elég csendesre sikerült, sőt, ha a rutinos (amúgy szintén Pakisztánból származó) Ámir Kalím nem ügyetlenkedik el egy könnyű elkapást, Farhánt is kiejthették volna – a dobó, (a pakisztáni származású) Sakíl Ahmed nem véletlenül volt elég dühös az eset után... Az ütősöknek a 6. játszmában sikerült egy kicsit szépíteni az eredményen, így az erőfölény 47/1-re végződött, majd a pár tovább folytatta a lassan javuló játékot, és a félidő fele újabb kiesési veszély nélkül, 85/1-gyel érkezett el. Innentől Pakisztánnak a 200-at illett volna megcéloznia, ám Ománnak azért ehhez volt pár szava. Először is Kalím javított a mezőnyhibáján és az eddigi pazarló gazdálkodásán azzal, hogy egy takarékos 11. játszmát hozott le, a végén úgy ejtve ki Farhát, hogy az elkapást is ő maga hajtotta végre, aztán pedig a 13. játszmában ugyanő két egymás utáni újabb kaput is begyűjtött – ráadásul egyik áldozata nem kisebb skalp volt, mint az akkor már 66-nál tartó Hárisz! Az ütőjáték pedig tovább akadozott, ráadásul a 17. játszmában egy labdacsere még jobban megzavarta őket: a régi labdán szétvált a varrat, ezért hoztak egy újat, azzal pedig az első dobásból Haszan Naváz is kiesett! A másik Naváz, Mohammad azért gyorsan beütött pár négyest, de 19 futás után őt is búcsúztatta a már 3. kapuját szerző Faiszal, és az utolsó játszmában is csak 12 futás jött össze, így Pakisztán eredménye egy közepeske 160 lett csupán.
Omán kezdése viszont a második félidőben még csak közepeskének sem volt mondható. 7 futás az első 2 játszmában, egy kieséssel tarkítva – igaz, aztán Sahín Afrídít Ámir Kalím és Hammad Mirzá 17 futással kínálta meg a 3. játszmában. De most megint megfordult a szerencse: utána meg Ajúb már a második embert is kiejtette, és olyan nagy lendületbe a többi ütős sem jött, így az erőfölény 40/2-re végződött. Ez most egészen kiegyenlített állás volt, nem panaszkodhattak az omániak – de pár pillanat múlva minden megváltozott. A 7. játszmában Szufijan Mukín ejtett ki egy embert, miközben alig szereztek pontot ellene, aztán Mohammad Naváz megtette ugyanezt a 8-adikban, majd megint Mukím a 9-edikben, annyi különbséggel, hogy most az ő érdeméből született kapu mellett még egy kifutás is volt (Afrídí közvetlen rádobása dicsérhető!), mindezt pedig Abrár Ahmed egy szűz játszmával tetézte, így a félidő felénél 49/6 volt az állás, és már senkinek nem volt kétsége a végeredményt illetően. A játék pedig ezek után sem volt nagyon változatos: megint egymás után három takarékos játszma jött egy-egy újabb kieséssel – csak azért nem volt mégsem egyhangú, mert ezt két újabb dobó, Fahím Ásraf és Sahín Afrídí hajtotta végre. 56/9 után Afrídí viszont megszakította a sorozatot: bár a takarékosság megvolt (1 futás), de a 14. játszmában most kivételesen nem sikerült kiejtenie senkit, ahogy Abrár Ahmednek és Mukímnak sem a következő kettőben. De ezen már nem múlt semmi: Omán ugyan egy Sakíl Ahmed-hatossal szépített, de utána Abrár Ahmed vele is végzett, és igen nagy arányú, 93 futásos győzelmet hozott el Pakisztán számára.
