A sokak által csak Khokan (Khokhan) becenéven ismert Probír Kumár Szen az első bengáli származású játékos volt, aki az indiai válogatottban tesztmérkőzésen pályára léphetett, és sokan az első igazán kiemelkedő tehetségű indiai kapusnak is tartják. Annak ellenére, hogy elég alacsony és zömök testfelépítésű volt, rendkívüli gyorsaságról tett tanúbizonyságot, amikor elkapásokról vagy leverésekről volt szó. Élénksége, életereje ragadós volt, újra és újra szinte megfertőzte vele csapattársait.

Beceneve egyébként onnan származik, hogy azokban az időkben Kalkuttában minden babát khokonnak (khokannak) neveztek, így őt is, és ez a név valahogy rajta ragadt felnőtt korában is, igaz, az idő múlásával végül Khokhan alakra torzulva.

A ma Bangladeshez tartozó Kumillában született. Egy lány- és két fiútestvére volt: utóbbiak közül a nála 19 évvel fiatalabb Ránábír később szintén krikettező lett, Bengált képviselve a Randzsí-trófeában. Maga Probír viszont már 17 évesen (amikor öccse még meg sem született) bemutatkozott ebben a bajnokságban, közvetlenül az után, hogy kijárta a La Martinere iskolát Kalkuttában.

Amikor 1947-ben az indiai csapat Ausztráliába utazott turnézni, a 21 éves Szent még csak Írání kapus helyettesítőjének szánva vitték magukkal, de a turné némelyik meccsén szerepeltették, és ott olyan jól teljesített, hogy végül 1948 első napján, a 3. tesztmeccsre betették a tesztcsapatba is. Megemlítendő, hogy az egyik turnémeccsen leverte a világhírű Don Bradmant is (akiről tudni kell, hogy egész tesztpályafutása során 70 kiesése között egyetlen leverés sem volt). A turné utolsó tesztjén Ausztrália bőven nyert ugyan, de Szen jól teljesített: az egyetlen ausztrál játékrészben 4 elkapása volt, és annak ellenére, hogy a játékrész 128 (akkor még 8-dobásos!) játszmáig tartott, ezalatt mindössze 4 mellé extrát tudtak begyűjteni a házigazdák. A kapus teljesítménye az ellenfelet is lenyűgözte: Bert Oldfield például elismeréseképpen egy pár kesztyűt ajándékozott neki, Don Tallon pedig hasznos tanácsokkal látta el, amelyekről később Szen azt mondta: 300 százalékkal javították a teljesítményét.

De nem csak az ausztrálok figyeltek föl a fiatal Szenre, hanem természetesen saját hazájában is. Onnantól kezdve, hogy egyszer behívták tesztet játszani, öt évig mint első számú kapus számítottak rá a tesztben, még akkor is, amikor az 1950-es évek elején olyan versenytársak jelentek meg a kapusposztért, mint Náná Dzsosí és Mádhav Mantrí. Fontos tény, hogy India történetének első 12 tesztjén 6 különböző kapus szerepelt, így Szen 14 válogatottsága ezek után nem tekinthető kevésnek!

1952-ben Anglia ellen egy igen emlékezetes meccset játszott: világcsúcsot felállítva összesen 5 leverést hajtott végre (mindet Vínú Mánkad dobásából), ebből 4-et egy játékrészben.

Érdekesség, hogy bár főként kapus volt, néha azért beállt dobni is. Egy 1954–1955-ös Randzsí-trófeabeli mérkőzésen például (az Odisá ellen) dobni kezdett: és mindjárt mesterhármast is szerzett! (Elterjedt, de valószínűleg nem igaz legenda, hogy mielőtt kezébe vette volna a labdát, ő volt a csapat kapusa is: úgy tudjuk azonban, hogy a valóság az, hogy már a meccs elejétől fogva más játékos állt a kapuk kögött.) Amúgy hasznos alsóbb rendű ütős is volt, ebben a trófeában összesen például 1796 futást gyűjtött be 30,44-es átlaggal. Első osztályú pályafutását az 1957–1958-as idényben fejezte be.

Nem csak a krikettben jeleskedett: Kelet-Bengál színeiben focit és gyeplabdát is játszott. Több cégnél is dolgozott, először a McLeod és Társánál, később a Sahu Jain és Társánál, ezek után pedig a Tatánál is. Az egyik legelső indiai sportadminisztrátor, Pankadzs Guptá unokahúgát, Rínát vette feleségül: a párnak egy fia és egy leánya született (Abhidzsít és Madhusrí).

Mindössze 43 éves volt, amikor meghalt. Egyik nap még Kalkuttában krikettezett, majd másnap szívrohamot vagy szélütést kapott, és rövid időn belül elhunyt. Emlékére rendszeresen tartanak egy meghívásos tornát Kalkuttában, a Probír Szen Emléktrófeát.