Bob Woolmer

Krikettgalaxis-azonosító: j450

Országrész: Anglia Anglia

Születés: 1948. május 14.

Születési hely: Kánpur (Uttar Prades állam, India)

Halál: 2007. március 18. (58 évesen)

Halál helye: Kingston (Kingston parókia/Saint Andrew parókia, Jamaica)

Nem: férfi

Magasság: 183 cm

Szerepkör: mindenes

Ütés: jobbkezes

Dobóstílus: jobbkezes közepes

Egyéb tevékenység: edző

Ütési és mezőnyjáték-statisztika:

Formátum	Mérk.	Jr.	NEK	Futás	MaxFut	ÜÁ	DVSZ	ÜA	100	50	4	6	Elk.	Lev.
Teszt	19	34	2	1059	149	33,09	2734	38,73	3	2	131	2	10	0
ENN	6	4	0	21	9	5,25	46	45,65	0	0	1	0	3	0
1. osztály	350	545	75	15772	203	33,55	-	-	34	71	-	-	239	1
A-listás	290	235	35	4078	112*	20,39	-	-	1	17	-	-	98	0

Dobóstatisztika:

Formátum	Mérk.	Jr.	Dobás	FE	Kapu	LDT (jr)	LDT (m)	DÁ	Gazd.	DTA	4 k/jr	5 k/jr	10 k/m
Teszt	19	13	546	299	4	1/8	1/8	74,75	3,28	136,5	0	0	0
ENN	6	6	321	260	9	3/33	3/33	28,88	4,85	35,6	0	0	0
1. osztály	350	-	25763	10868	420	7/47	-	25,87	2,53	61,3	-	12	1
A-listás	290	-	13461	7722	374	6/9	6/9	20,64	3,44	35,9	8	3	0

Robert Andrew (Bob) Woolmer játékosnak sem volt rossz, de többen emlékeznek inkább edzői pályafutására (hiszen többek között két igazán nagy csapat, Dél-Afrika és Pakisztán edzője is volt). Még többen emlékeznek rá viszont sajnálatos módon a 2007-es világbajnokság idején történt halála miatt... Erről lejjebb még írunk, sőt, van róla egy külön írásunk is.

Az indiai Kánpurban született angol családban. 20 éves volt, amikor a Kent csapatában elkezdődött első osztályú pályafutása: emlékezetes, hogy mindjárt első meccsén 50-neskit ért el.

1972-ben mutatkozott be az angol ENN-válogatottban, sőt, hamarosan beválogatták az 1975-ös világbajnokságon részt vevő keretbe is, de a torna kezdése előtt nem sokkal eltörött a keze, így ki kellett hagynia a nagy eseményt. Alig egy hónappal a döntő után viszont már olyannyira egészséges volt, hogy bemutatkozhatott a tesztválogatottban is. A bemutatkozó mérkőzésén még semmi kiemelkedőt nem mutatott, de egy hónappal később, a második meccsén már az egyik játékrészben 149 pontot ütött, aminek köszönhetően Anglia a végén megmenekült a vereségtől. Nem csoda, hogy 1976-ban bekerült az öt Wisden Év Krikettezője közé. Aztán 1977 nyarán tovább fokozta: két egymás utáni Ausztrália elleni összecsapáson is elért egy-egy százast. Ezek után azonban formája hirtelen hanyatlani kezdett, és soha többé nem ért el még csak ötvenest sem tesztmérkőzésen.

1977-ben ő is az egyike volt annak a néhány angol játékosnak, akik a nem hivatalos világválogatott tagjaként csatlakoztak a Kerry Packer-féle Világsorozathoz: itt azonban szupertesztet nem játszott egyet sem, csak 12 egynapos meccset. Ezen időszak alatt persze a hivatalos válogatottban nem szerepelhetett, így csak a Világsorozat befejeződése után, 1980-ban tért vissza a rendes válogatottba, igaz, már csak rövid időre, mert régi jó formája ekkor sem tért vissza. Ráadásul 1982-ben csatlakozott a dél-afrikai lázadó turnék csapatához is, ezért hazájában még eltiltást is kapott. Végül 1984-ben vonult vissza az első osztályú krikettől: Dél-Afrikában telepedett le, és főiskolai csapatoknál kezdett edzősködni.

1991-ben visszatért Angliába, mert a Warwickshire-nél vezetőedzői feladatot kapott. Legjobb eredményét 1994-ben érte el, amikor a Warwickshire négy trófeából 3-at megnyert, és a negyedikben is ezüstérmes lett. Ezek után következett edzői pályafutásának csúcspontja: 1994-től 1999-ig a dél-afrikai válogatottat irányította, amellyel ugyan 44 tesztből csak 21-et nyertek meg, de 15 tesztsorozatból 10-et, egynapos krikettben pedig a világ legjobb csapatai közé emelkedtek edzősége alatt, hiszen 111 mérkőzésből 83-at megnyertek. Az 1999-es világbajnokság nagyon balszerencsésen alakult viszont: Dél-Afrika egészen az elődöntőig menetelt, de ott holtverseny lett az eredmény Ausztrália ellen, és mivel az előző fordulóban, a szuperhatosban Ausztrália (mindössze jobb NFA-jának köszönhetően) előrébb végzett, ezért ők jutottak be a döntőbe.

De Woolmer egy kisebb botránynak is főszereplője volt az 1999-es vébén. A krikettben, bár a technológia egyre jobban befolyásolja már ezt a sportágat is, a játékosok és az edző a meccs alatt már nem szokott egymással kommunikálni semmilyen kütyü segítségével. Woolmer azonban újító típus volt, megpróbálkozott egy módszerrel, amit Amerikában látott: egy mini fülhallgató segítségével lépett kapcsolatba csapatkapitányával, Hansie Cronjével. Mivel az edzőmeccseken a módszer bevált, és nem szóltak érte, úgy döntött, kipróbálja élesben is: erre az első meccsükön, India ellen került sor. Ott azonban a tévések és az ellenfél játékosai is hamar észrevették, és szóltak a bíróknak: ők azonban nem tudták, szabálytalan-e ez. Megkérdezték Talat Alí meccsfelügyelőt, de ő sem tudta, ezért ő meg kapcsolatba lépett a Nemzetközi Krikett-tanáccsal. Ők végül kisütötték, hogy bár nem szabálytalan, de sportszerűtlen. Így aztán kisebb felháborodást okozott az ügy, főleg az indiaiak körében, akik amúgy ki is kaptak ezen a mérkőzésen. Később az ICC egyértelműen be is tiltotta az ilyen eszközök használatát.

A dél-afrikai edzőségről a vb után lemondott, és 2001-ben a Nemzetközi Krikett-tanácsnál vállalt munkát, többek között a társult (tehát a krikett szempontjából kisebb) országok krikettjének fejlődését segítve.

2003-ban a karib-térségi válogatott edzőt keresett, és az egyik kiszemeltjük Woolmer volt, de végül ugyanúgy nem lett az ő edzőjük, mint a Srí Lanka-iaké sem, akik egyébként konkrétan meg is keresték már őt ugyanebben az évben. 2004-ben viszont elvállalta az edzői feladatokat a pakisztáni kispadon.

És akkor eljött a 2007-es világbajnokság... Ahol Pakisztán igen gyengén szerepelt, első két csoportmeccsét is elvesztette, többek között a gyenge írekkel szemben is, és rögtön biztossá vált, hogy nem jutnak tovább a csoportból. Woolmert az írek elleni vesztes meccs másnapján holtan találták meg a szállodában. Sokan gyilkosságra gondoltak, mások viszont természetes halálra. A sokáig tartó nyomozás azonban nem vezetett eredményre, és a bíróság is nyitva hagyta a kérdést: máig nem tudni, mi okozta a halálát. Az esetről egy kicsit bővebben is írtunk itt.

Gill nevű felesége és két fia, Russell és Dale, akik a tragédia idején Fokvárosban éltek, biztosak benne, hogy nem történt gyilkosság.