A brazil krikett története

A legtöbb ember szerint ha sportról van szó, akkor Brazília = foci. És ha azt mondjuk, hogy Rio de Janeiróban már a 19. század közepén élénk krikettélet folyt? És ha azt, hogy a brazil foci atyjának tekintett Charles Miller a brazil válogatottban krikettezett?

Szóval: az 1800-as évek közepén a Rio de Janeiró-i lakosság nem elhanyagolható része brit származású volt, a britek pedig köztudomásúan bárhol is jelennek meg a világon, mindenhol krikettezni kezdenek. Nem volt ez másként itt sem. Az 1860-as évek elején már szép számmal működtek krikettklubok a városban, igaz, rendes pálya egy sem volt, csak különféle nyílt tereken, rögtönzött vagy szükségmegoldásként kialakított pályákon folyt a játék. A brazil őslakosság és a portugálok érdekes módon azonban ekkor még semmilyen sport iránt nem mutattak különösebb érdeklődést, sem a krikett, sem amúgy a foci iránt.

Az 1860-as évektől kezdve azonban II. Péter brazil császárnak köszönhetően nagyszabású városszépítési programok indultak, számos parkot alakítottak ki, többek között egy nagy füves területet is Laranjeiras városrészben, a Paissandu utcában, a császár leánya, Izabella régensnő háza előtt. A brit közösség és a császár jó viszonyának köszönhetően itt alakították ki az ország első igazi krikettpályáját: a következő időkben ráadásul nem csak krikettre, hanem teniszre és gyeptekére is használták. Mind a császár, mind a régensnő gyakran kilátogatott nézőként a krikettmeccskre, sőt, több alkalommal is őket kérték fel, hogy adják át a díjakat a győzteseknek.

A brazil válogatott az ősi riválisnak számító Argentína ellen már 1888-tól kezdve játszott mérkőzéseket, 1902-ben pedig a riói krikettklub a montevideói River Plate ellen indított el egy meccssorozatot. Az 1920-as évekig a focit Brazíliában meghonosító úriember, Charles Miller is többször játszott a brazil krikettválogatottban. Az 1970-es évek közepén még a világ legjobbjai közé tartozó Új-Zéland egy csapatát is vendégül látta az ország.

Már 1922-ben megalakult egy hivatalos brazil krikettszövetség, igaz, a ma is működő szervezet (portugálul: Associação vagy Confederação Brasileira de Cricket) csak 2001-ben jött létre. 2003-ban Brazília a Nemzetközi Krikett-tanács társult tagországává vált.

Az 1995-ben megalakult Dél-Amerika-bajnokságnak Brazília állandó résztvevője, több alkalommal házigazdája is volt. A női krikett a 21. század elejétől nagy fejlődésnek indult az országban: miután 2018-ban hivatalos jogosultságot kaptak Nemzetközi Húsz20-as (NH20) meccsek játszására, az első 10 ilyen meccsükön nem találtak legyőzőre, és megnyerték a 2018-as és a 2019-es női Dél-Amerika-bajnokságot is (sőt, még korábban, amikor nem hivatalos NH20-at játszottak, például a 2015-öset is megnyerték).

A brazil krikett központja ezekben az időkben Poços de Caldas városában volt, ahol egy igen jó utánpótlásképző akadémiát alapítottak: 2020 táján ebben a térségben már több gyerek tanult krikettezni, mint focizni! Ezzel egyidejűleg elkezdődött a helyi játékvezetők, pontozók képzése, sőt, a helyi felszerelésgyártók is egyre nagyobb fejlődésnek indultak (korábban nagy mennyiségű használt felszerelést kaptak adományként Angliából). De mivel még képzett pályaszemélyzet (és elég pénz) sem állt rendelkezésre, ezért még 2021-ben sem voltak rendes füves dobósávval rendelkező pályák az országban, legfeljebb műfüves borításon játszottak.