Az IPL (Indian Premier League) története

Az IPL az univerzum egyik legfontosabb dolga. IPL nélkül nem világ a világ, nem élet az élet. Ismerjük meg a történetét!

A kezdetek

A krikett Húsz20-as formátuma a 21. század elején jelent meg, és pár év alatt óriási népszerűségre tett szert. Nem csoda, hogy 2007-ben Indiában is elindult egy (igaz, csak magánjellegű, a hivatalos sportvezetéstől független), a Zee szórakoztatóipari vállalat által alapított Húsz20-as bajnokság. Ezt azonban az Indiai Krikett-tanács, a BCCI nem nézhette tétlenül: Lalit Modí alelnök ötlete alapján 2008-ban elindult a BCCI saját nagy bajnoksága, amely sok tekintetben főként a híres fociligákat, elsősorban az angol Premier League-t tekintette működési példának.

A 2007-es bejelentéskor bár sok részlet ismert volt, azonban az még egyáltalán nem, hogy milyen csapatok és milyen játékosok fognak részt venni a bajnokságban. 2008. január 24-én tartották meg azt az árverést, amelynek során összesen 400 millió dolláros kikiáltási áron áruba bocsátották a 8 leendő csapat tulajdonjogát: végül a különböző dúsgazdag nagyvállalatok összesen 723,59 millió dollárt fizettek értük. A klubokhoz a legjobb hazai játékosokon kívül külföldi világsztárok sokasága is csatlakozott, a torna már az első szezonban hatalmas sikert hozott.

Csapatok és a lebonyolítás

  • 2008: Az IPL 8 alapító csapattal indult el. Ezek a következők voltak: Chennai Super Kings, Deccan Chargers, Delhi Daredevils, Kolkata Knight Riders, Mumbai Indians, Kings XI Punjab, Rajasthan Royals és Royal Challengers Bangalore. A csoportkörben mindenki mindenkivel kétszer játszott, a végén pedig az első négy helyezett bejutott az elődöntőkbe, ahol az első a negyedikkel, a második a harmadikkal találkozott. A csoportkört nem darabolták szét fordulókra, hanem minden nap egy vagy két mérkőzést rendeztek, olyan sorrendben, hogy a csapatok terhelése körülbelül egyenletes legyen.
  • 2010: Annyi változás történt, hogy most már a két elődöntő vesztese is játszott egy újabb mérkőzést a 3. helyért. Így a tornát az eddigi 59 helyett 60 meccsesre tervezték.
  • 2011: Ebben az idényben megjelent két új csapat, a Kochi Tuskers Kerala és a Pune Warriors India. Az viszont túl sok lett volna, ha a 10 csapat most is dupla körmérkőzést játszik, ezért azt csinálták, hogy készítettek egy 2×5-ös táblázatot, amelybe sorsolás alapján beírták a klubokat, és ha két csapat azonos sorban VAGY azonos oszlopban szerepelt, akkor ők kétszer találkoztak egymással a csoportkörben, egyébként meg egyszer. Változott a rájátszás rendszere is, de az nem a 10 csapat miatt: ezentúl nem két egyenrangú elődöntőre került sor, hanem először az első két helyezett játszott egy olyan elődöntőt, aminek a győztese a döntőbe jutott, de a vesztese sem esett még ki, ugyanis a 3. és a 4. helyezett is találkozott egymással egy úgynevezett végselejtezőn, és aki ott nyert, az játszhatott egy elődöntőt az első elődöntő vesztesével.
  • 2012: Pénzügyi problémák miatt a Tuskers máris megszűnt, így ez a szezon 9 csapattal zajlott. Most már mindenki mindenkivel kétszer játszott, így rekordsok, 76 mérkőzés lett volna (aztán végül egy eső miatt elmaradt). A rájátszás nem változott tavalyhoz képest, sőt, a jövőben is sokáig így maradt.
  • 2013: A lebonyolítás nem változott, ahogy a csapatok száma sem, viszont egy csere történt: ezúttal a Chargers szűnt meg pénzügyi okokból, és helyükre egy új (egyébként azonos városban székelő) klub került, a Sunrisers Hyderabad.
  • 2014: A pénz nagy úr, ezúttal is közbeszólt: most meg a Pune Warriors szűnt meg miatta. Így innentől kezdve jópár évig megint csak 8 csapattal zajlott a bajnokság. A csoportkör maradt dupla körmérkőzés, és a rájátszás is úgy zajlott, mint eddig.
  • 2016: Ezúttal bundabotrányba keveredett két csapat: a Rajasthan Royals és a Chennai Super Kings, akiket emiatt két évre eltiltottak. Helyükre két évig két új csapat került: a Gujarat Lions és a Rising Pune Supergiants.
  • 2017: Szinte semmi nem változott, csak az, hogy a Rising Pune Supergiants nevének végéről lekerült az s betű.
  • 2018: Ahogy 2016-nál említettük: most tért vissza a Royals és a Super Kings, így viszont a Lions és a Supergiant megszűnt. Maradt a 8 csapat.
  • 2019: Ismét csak egy apró változás: a Delhi Daredevils neve Delhi Capitalsre változott.
  • 2021: Újabb névváltoztatás: a Kings XI Punjab felvette a Punjab Kings nevet.
  • 2022: Több mint 10 év után ismét 10 csapatossá vált az IPL: újként csatlakozott a 2021 végén tartott árverésen rekordösszegért megvásárolt Lucknow Super Giants és a Gujarat Titans. A lebonyolítás a 2011-eshez hasonlított: most is felírtak egy 2×5-ös táblázatot, csak annyi volt a különbség, hogy most nem véletlenszerűen kerültek bele a csapatok, hanem az eddigi évek során elért eredményeik alapján. Azaz (ha öt sort és két oszlopot képzelünk el) két külön oszlopba, de egymás mellé került a két legtöbb bajnoki címet szerző csapat, aztán a következő sorba a következő két legeredményesebb és így tovább.

Játékosok

Az IPL-ben már a kezdeti években százas nagyságrendben tűntek fel a világ legkiválóbb játékosai. A csapatok 2008-as megalakulásakor a játékosokat egy nagy árverésen lehetett beszerezni, de már előtte kijelöltek néhány úgynevezett ikont, akik nem voltak részei az árverésnek, és akik legalább 15%-kal több fizetést kellett hogy kapjanak, mint csapatuk második legtöbb járandósággal rendelkező kerettagja: cserébe viszont amellett, hogy várhatóan eredményességben is sokat adhattak hozzá klubjuk teljesítményéhez, hatalmas népszerűségük a szurkolók csapathoz történő odaáramlását, kötődésük megerősítését is szolgálta. Az elsőként kijelölt négy ikon Szacsin Tendulkar (Mumbai Indians), Szaurav Gángulí (Kolkata Knight Riders), Ráhul Dravir (Royal Challengers) és Juvrádzs Szinh (Kings XI Punjab) volt, de a Delhi Daredevils igényt tartott arra, hogy Vírendra Szahvág is ilyen ikon lehessen, a Deccan Chargers pedig V. V. Sz. Laksmannal kapcsolatban szerette volna ugyanezt elérni. Végül Laksman önkéntes lemondása miatt csak az első teljesült, így összesen 5 ikonnal indult a szezon. A későbbiekben azonban ez az ikon-intézmény elvesztette a jelentőségét (ráadásul egyenlőtlenséget is szült), így hamarosan megszűnt.

Az első árverésre 2008. február 20-án került sor Mumbaiban. Az árverés 8 fordulóból állt, az óhajtott játékosok több százezer, a még óhajtottabbak egymilliónál is több dollárért keltek el, miközben egy csapat legfeljebb 5 millióért vásárolhatott. (Azoknak a játékosoknak, akikről előre tudni lehetett, hogy nem lesznek elérhetők a teljes szezonban, ebbe nem számolták bele a teljes árát.) Később, március 11-én volt még egy kiegészítő árverés is, ahol újabb 14-en találtak gazdára: itt olyanok szerepeltek, akik az első árverésben nem.

Az első szezonban még 11 pakisztáni játékos is szerepelt az IPL-ben, ám az év végén súlyos terrortámadás történt Mumbaiban, ami miatt rendkívül megromlott az addig sem barátságos viszony India és Pakisztán között. Emiatt a következő évtől az Indian Premier League-ből is ki lettek tiltva a pakisztániak – pontosabban szólva a pakisztáni állampolgárok, mert azért néhány pakisztáni származású, más országban élő játékos ezek után is játszott.

Az IPL-ben minden évben tartanak árveréseket, de néhány esemény, úgynevezett megaárverés kiemelkedett ezek közül. 2011-ben azért került sor megaárverésre, mert a csapatok számát 8-ról 10-re emelték. A megaárverés azonban nem csak annyiban különbözött a rendestől, hogy többen vettek rajta részt, hanem abban is, hogy a meglevő csapatoknak mindössze 4, általuk kijelölt játékosuk automatikus (árverés nélküli) megtartására nyílt lehetőségük: ha ennél többet szerettek volna megtartani, akkor csak az árverésen vásárolhatták vissza az illetőket. 2014-ben, a következő megaárverésen Venkí Maiszúr, a Knight Riders vezérigazgatójának javaslatára bevezettek még egy különleges szabályt, az úgynevezett RTM-kártyát: minden csapat két ilyen kártyával rendelkezett, és úgy ezeket használhatta fel, hogy ha volt egy játékosuk, akit nem tartottak meg, és valaki más megvette őt az árverésen, akkor a kártyával (ugyanannyi pénzért, amennyiért az árverésen elkelt) mégis az övék lehetett. Ennek előnye volt, hogy segített jobban egyben tartani nem csak egy csapat magját, de szélesebb állományát is, hátránya volt viszont, hogy akiről a többi csapat tudta, hogy valaki majd RTM-ezni akarja, akkor az árverésen jól felverték az árát, hogy az RTM használata több pénzbe kerüljön a riválisuknak. 2018-ban a csapatok (akkor 8 csapat volt) 3 játékost tarthattak meg és 2 RTM-kártyát kaptak, míg 2022-ben 4-et tarthattak meg, viszont megszűnt az RTM-kártya. Mivel ugyanekkor ismét kettővel nőtt a csapatok száma, a két új klub a megtartások bejelentése után, de az árverés előtt megvásárolhatott 3 játékost úgy, hogy abba a többi klubnak nem lehetett beleszólása. Tudni kell azt is, hogy a megtartás is pénzbe került, és minél többet tartott meg valaki, annál kevesebb kerete maradt az árverésen való vásárlásra.

A női IPL

Női IPL még nem létezik, de 2022-ben már erősen tervezik, hogy 2023-ban elindul majd.

Viszont 2018-ban, 2019-ben, 2020-ban és 2022-ben már volt valamiféle előzménye a női bajnokságnak. Ezekben az években ugyanis (egyidőben a férfi IPL-lel) megrendezték a Húsz20-as Kihívás nevű női minitornát: igaz, az első évben még tornának sem volt nevezhető, mivel egyetlen meccsből állt: a Trailblazers és a Supernovas nevű csapat mérkőzött meg egymással. 2019-ben már valóban minitorna volt, ugyanis csatlakozott hozzájuk egy harmadik együttes, a Velocity, és ugyanez a három csapat játszott a következő években is. Az első két alkalommal egyébként a Supernovas nyert, 2021-ben a Trailblazers, végül 2022-ben ismét a Supernovas.

A Kihívás iránti érdeklődés nagyon változó volt. A 2018-as mérkőzést a mumbai Vánkhere stadionban rendezték, szinte üres lelátók előtt, de 2019-ben a dzsajpuri Szaváí Mán Szinh stadionban már majdnem teltház fogadta a lányokat. Aztán közbeszólt a világjárvány, így 2020-ban Indiától jó messze, Sardzsában rendezték, 2021-ben pedig el is maradt. 2022-ben, az utolsó alkalommal (amikor Púnában tartották a tornát) először árusítottak rá jegyeket, amelyek viszont igen olcsók voltak, mindössze 100 rúpiába kerültek (kb. 470 forint). Az érdeklődés ezúttal ismét gyér volt.

Stadionok

A mindenkori terv természetesen az, hogy a mérkőzéseket az egyik résztvevő csapat (egyik) saját hazai pályáján játsszák (esetleg a rájátszás kivételével) – ám ettől számos esetben el kellett térni.

Az első, 2008-as szezon még a tervek szerint zajlott, de 2009-ben, nem sokkal a mumbai terrortámadások után, amikor ráadásul országgyűlési választásokat is rendeztek Indiában, a kormány nem tudta garantálni a biztonságot, ezért a teljes idényt Dél-Afrikában rendezték. Hasonló eset történt 2014-ben is (szerencsére akkor terrortámadás nélkül): ismét választási időszak volt, ezért az első 20 csoportmeccset áthelyezték az Egyesült Arab Emírségekbe.

2020-ban a koronavírus-világjárvány szól közbe: nem csak későbbre halasztották a tornát, hanem teljes egészében Indián kívül, ismét az Emírségekben rendezték meg. 2021-re még jobban felerősödött a járvány, ezért, bár Indiában kezdték el az IPL-t, csak 29 meccset tartottak meg ott, a hátralevőket pedig hónapokkal később, ismét az Emírségekben. 2022-re már jelentősen lecsillapodott a járvány, ezért a bajnokság visszatért Indiába, viszont mindössze négy stadiont jelöltek ki helyszínül: hármat Mumbai térségében és egyet Púnában.

Eddig a következő stadionokban rendeztek IPL-mérkőzéseket:

PályaMérkőzések számaIdőszak
Vánkhere stadion (Mumbai)1042008–2022
M. Csinnászvámí stadion (Bengaluru)802008–2019
Eden Gardens (Kalkutta)792008–2022
Arun Dzsetlí stadion (Újdelhi)782008–2021
M. A. Csidambaram stadion (Csennai)682008–2021
Rádzsív Gándhí stadion (Haidarábád)642008–2019
A Pandzsábi Krikettszövetség I. Sz. Bindrá krikettpályája (Mohálí)562008–2019
A Mahárástrai Krikettszövetség stadionja (Púna)512012–2022
Szaváí Mán Szinh stadion (Dzsajpur)472008–2019
Dubaji nemzetközi krikettstadion (Dubaj)462014–2021
Dr. Dzsnyándev Jasvantráv Pátíl stadion (Naví Mumbai)372008–2022
Sejk Zájed stadion (Abu-Dzabi)372014–2021
Sardzsai krikettstadion (Sardzsa)282014–2021
Brabourne stadion (Mumbai)272010–2022
Narendra Modí stadion (Moterá, Ahmadábád)192010–2022
Kingsmead krikettpálya (Durban)152009
Dr. Rádzsaszekhara Reddí stadion (Visákhapatnam)132012–2019
SuperSport Park (Centurion)122009
A Szaurástrai Krikettszövetség stadionja (Rádzskot)102016–2017
A Himácsal Prades-i krikettszövetség stadionja (Dharmasálá)92010–2013
Holkar stadion (Indaur)92011–2018
Wanderers stadion (Johannesburg)82009
Newlandsi krikettpálya (Newlands, Fokváros)72009
St George’s Park (Gqeberha)72009
Bárábatí stadion (Katak)72010–2014
JSCA nemzetközi stadionkomplexum (Ráncsí)72013–2015
Vír Nárájan Szinh nemzetközi krikettstadion (Rájpur)62013–2016
Dzsaváharlál Nehrú stadion (Koccsi)52011
Green Park (Kánpur)42016–2017
Diamond Oval (Kimberley)32009
Buffalo Park (East London)32009
A Vidarbhai krikettszövetség stadionja (Nágpur)32010
Mangaung Oval (Bloemfontein)22009

Az IPL és a pénz

Az elején már röviden említettük, hogy a liga 2008-as indulásakor a 8 csapatot összesen kb. 720 millió dollárért vásárolták meg. De mi ez a pénz ahhoz képest, amik néhány év elteltével mozogni kezdtek az IPL-ben?? Semmi!

Ha csak az egyes csapatok árát nézzük, alapításkor a legtöbb pénzért a Mumbai Indians és a Royal Challengers kelt el, 111,9 illetve 111,6 millió dollárért, míg a legolcsóbb a Rajasthan Royals, amelyért mindössze 67 milliót fizettek. Ahogy azonban teltek az évek, a klubok becsült értéke szinte folyamatosan növekedett, nem csoda, hogy amikor megjelent egy-egy új csapat, az jóval drágább lett, mint az eredetiek. Már 2013-ban a Sunrisers Hyderabad is évi 11 millió dollárba került, de az igazán felfoghatatlan emelkedés a 2021-es árverésen volt megfigyelhető, amikor a győztes Lucknow Super Giantsért 932 millió, azaz közel egymilliárd dollárt adtak, de a második helyen végzett Gujarat Titans ára is megközelítette a 740 milliót!

Hasonló sebességgel növekedtek a mérkőzések közvetítési jogdíjai. Míg 2008-ban egy-egy IPL-meccs 1,56 millió dollárt ért, 2009 és 2017 között már 2,82 milliót, 2018-tól 2022-ig 8,47 milliót, 2023-tól 2027-ig pedig 15,11 milliót, azaz közel 10-szeresére emelkedett az indulás óta! Ezzel a világon az NFL-meccsek után az IPL-mérkőzések értéke lett a legnagyobb. A 2018–2022-es időszakra egyébként a Star India vásárolta meg a jogokat összesen 2,55 milliárd dollárért, míg a 2023–2027-es időszakra több csomagban (különböző helyszínekre és felületekre vonatkozóan) a Viacom 18, a Disney Star és a Times Internet szerezte meg a jogokat, összesen 6,2 milliárd dollárért, ami az árfolyamváltozást is figyelembe véve rúpiában mérve közel háromszoros növekedést jelent az előző 5-éves időszakhoz képest. Pedig annak idején már az is a krikett-történelem legnagyobb médiaüzlete volt a világon!

A játékosok fizetése a szabályozott felső plafon miatt azonban nem nőtt ugyanilyen mértékben az idők során. Amikor az árveréseken megvesznek egy játékost, akkor a játékos árának a következő teljes szezonban kapott fizetését tekintik. Az első szezonban a legdrágább játékos (Mahendra Szinh Dhoní) ára 95 millió rúpia (kb. 1,5 millió dollár) volt, és az éves rekord a későbbi szezonokban is 100 millió rúpia körül ingadozott (néha kevesebb, de azért általában inkább több, mondjuk 120–150 millió). A legmagasabb fizetésű játékos a dél-afrikai Chris Morris volt, akit a Royals a 2021-es szezonra 166 millió rúpiáért (2,2 millió dollár) vett meg.

És hogy mennyi pénzt kapnak a legjobb csapatok a végén? Már-már azt mondhatjuk, az előző számokhoz képest elég keveset. 2008-ban a bajnokság győztese még csak 48 millió rúpiát kaszált be, ami nagyjából 1,1 millió dollárt ért, a második helyezett feleennyit, a további két elődöntős pedig még feleennyit. De aztán szinte évről évre növekedett a megnyerhető összeg, és a 2020-as évek elejére már 200 millió rúpiát adtak a győztesnek, ami még az azóta árfolyamát tekintve erősödött dollárban mérve is bőven több mint kétszerese volt a nyitószezon fődíjának, és persze a többi helyezett is hasonló arányban több pénzt kapott.

Botrányok, visszásságok, viták

Sajnos ahol ekkora felfoghatatlan méretű pénzösszegek mozognak, óhatatlanul előkerülnek a különféle botrányok, csalások és viták. Nem maradhatott ki ezekből az IPL sem.

A legnagyobb visszhangot egyértelműen a 2013-as bunda- és fogadási botrányok keltették. Két különböző esetről van szó: az elsőben a Rajasthan Royals három játékosát, Sántakumáran Sríszantot, Adzsít Csandílát és Ankit Csávhánt gyanúsították meg eseménybundázással (a pályán, játék közben jól látható jeleket is adtak valakiknek), utóbbiban pedig a Chennai Super Kings volt érintett, főként Gurunáth Maijappan csapatfőnök révén (aki ráadásul az Indiai Krikett-tanács (BCCI) elnökének, Nárájanaszvámí Srínivászannak a veje is volt): ő fogadásokat kötött bizonyos IPL-mérkőzések eredményeire.

Sríszantot, Csandílát és Csávhánt május közepén a delhi rendőrség le is tartóztatta: Indiában ezelőtt még nem volt példa arra, hogy bunda miatt ilyen jelentős személyiségeket letartóztattak volna. Sríszant és Csávhán egy hónapon belül óvadék ellenében elhagyhatta a börtönt, de Csandílá több mint 3 hónapig fogságban volt, mire őt is kiengedték. Rajtuk kívül 11 bukmékert is elfogtak, köztük a csapat egyik korábbi játékosát, Amit Szinhet. A másik üggyel kapcsolatban Mumbaiban letartóztatták Vindú Dará Szinh bollywoodi színészt, akinek vallomása alapján derült fény Maijappan érintettségére, így május 24-én őt is őrizetbe vették. A nyomozások sokáig eltartottak, és bár végül 2015 nyarán az eseménybunda gyanúsítottjait felmentették, Sríszant és Csávhán életfogytiglani eltiltást kapott a krikettezéstől, a Super Kings és a Royals csapatát pedig két évre (2016 és 2017) kizárták az IPL-ből.

Egészen más jellegű vita lángolt fel a 2020-as (ősszel rendezett) IPL-szezonnal kapcsolatban. Néhány hónappal korábban ugyanis kisebb katonai összetűzések történtek a vitatott vonalú kínai-indiai határnál, aminek következtében Indiában széles körben elterjedt mozgalom indult többek között a kínai áruk bojkottja érdekében. Az IPL azonban továbbra is elfogadta a kínai szponzorokat, mondván, borzasztóan sok pénztől esnének el, ha kizárnák őket. A Vivo (维沃) nevű technológiai cég például 21,99 milliárd rúpiát fizetett azért, hogy 5 évig névadó szponzora lehessen az IPL-nek, de végül augusztusban a sok kritika eredményeként mégsem ők lettek a névadók – igaz viszont, hogy a 2021-es idény már Vivo IPL néven futott.

Az IPL győztesei

Időrendben

SzezonKezdésVégeCsapatok számaGyőztes
2008-as IPL2008. április 18.2008. június 1.8Rajasthan Royals
2009-es IPL2009. április 18.2009. május 24.8Deccan Chargers
2010-es IPL2010. március 12.2010. április 25.8Chennai Super Kings
2011-es IPL2011. április 8.2011. május 28.10Chennai Super Kings
2012-es IPL2012. április 4.2012. május 27.9Kolkata Knight Riders
2013-as IPL2013. április 3.2013. május 26.9Mumbai Indians
2014-es IPL2014. április 16.2014. június 1.8Kolkata Knight Riders
2015-ös IPL2015. április 8.2015. május 24.8Mumbai Indians
2016-os IPL2016. április 9.2016. május 29.8Sunrisers Hyderabad
2017-es IPL2017. április 5.2017. május 21.8Mumbai Indians
2018-as IPL2018. április 7.2018. május 27.8Chennai Super Kings
2019-es IPL2019. március 23.2019. május 12.8Mumbai Indians
2020-as IPL2020. szeptember 19.2020. november 10.8Mumbai Indians
2021-es IPL2021. április 9.2021. október 15.8Chennai Super Kings
2022-es IPL2022. március 26.2022. május 29.10Gujarat Titans

Bajnoki címek szerint

CsapatBajnoki címek2. helyezések
Mumbai Indians51
Chennai Super Kings45
Kolkata Knight Riders21
Rajasthan Royals11
Sunrisers Hyderabad11
Deccan Chargers10
Gujarat Titans10
Royal Challengers Bangalore03
Punjab Kings01
Rising Pune Supergiant01
Delhi Capitals01