Híres párharcok, rivalizálások

A Hamvak

A krikett El Clásicója, Újpest-Fradija, Veszprém-Szegedje! Annyi különbséggel, hogy nem klubcsapatok, hanem válogatottak játsszák: az angol és az ausztrál. Honnan ez a különös név?

Mi, magyarok, számtalanszor hallottuk már, mekkora megrázkódtatást jelentett az angoloknak, amikor 1953-ban Londonban 6:3-ra legyőztük az addig hazai pályán veretlen fociválogatottjukat. Az eset azonban nem előzmény nélküli: a szigetországiak ugyanezt átélték már 71 évvel ezelőtt egy másik sportágban, a krikettben is.

Az 1882-es eset szintén Londonban, azon belül is Kenningtonban történt a legendás The Oval nevű pályán: az ausztrál válogatott váratlan és páratlan győzelmet aratott az angolok felett! Ez volt az első alkalom, hogy az ausztrálok tesztmérkőzésen nyertek Angliában, és bár a tesztnek ekkor még nem volt túl nagy hagyománya (1877-ben kezdődött), a vereség mégis igen fájó volt az angol szíveknek.

Nem sokkal a történtek után a The Sporting Times egy valóságos gyászjelentést tett közzé, amelyben azt írták: az angol krikett elhunyt, testét elhamvasztják, a hamvakat pedig Ausztráliába szállítják.

A hamvak név rögtön rajta is ragadt az angol-ausztrál krikettpárharcon: az Ausztráliában rendezett 1882-1883-as sorozatot megelőzően az angol kapitány, Ivo Bligh, Darnley 8. earlje, már úgy nyilatkozott, hogy vissza akarják szerezni a hamvakat. A sorozatot azóta is A Hamvak néven rendezik meg a mai napig, lényegében két évente.

Van egy kézzel fogható jelképe is A Hamvaknak: egy körülbelül 15 cm magas, égetett agyagból készült, kupa alakú urna. Igaz, ez nem a verseny hivatalos trófeája, de azért kicsit olyan, mintha az lenne. Úgy mesélik, az eredeti urnát (amelybe állítólag egy elégetett pálca hamvait helyezték) 1883-ban, a visszavágón aratott angol győzelem után adományozta melbourne-i nők egy csoportja Bligh kapitánynak. Érdekesség, hogy ezek között a nők között volt Florence Murphy is, akit később Bligh feleségül vett.

Úriemberek a Játékosok ellen

A világon kétfajta férfi létezik: van az úriember és van a játékos. Vagy talán nem??

Ha esetleg nem is pont ez, de azért valami hasonló az igazság, legalábbis a 19. és a 20. század nagy részében valami hasonló volt: ha nem is az összes férfi, de azok, akik krikettezni szoktak, erre a két csoportra voltak oszthatók.

Természetesen játékosnak a profikat nevezték, úriembernek pedig azokat, akik csak úgy kedvtelésből játszottak. Régen persze nem volt akkora a különbség, mint ma lenne, így nem is csoda, hogy Angliában régebben még volt értelme évente néhány (általában kettő) olyan gálamecset megrendezni, ahol a két csapatot ez a két típusú ember alkotta. Az ötlet már 1806-ban kipattant valakinek a fejéből, így az első két meccsre már akkor sor került, és bár utána egy ideig nem tartottak többet ilyen összecsapást, de később újra divatba jött, és a hagyomány egészen 1962-ig nem szakadt meg.

A mérkőzéseket természetesen többnapos (legtöbbször 3-napos) és négy játékrészes formában játszották, tehát annak ellenére, hogy kicsit komolytalan meccsek voltak, elvileg meg tudtak felelni az első osztályú krikett definíciójának. Olyannyira meg tudtak felelni, hogy a statisztikusok visszamenőleg valóban első osztályúnak is tekintik őket. Legalábbis a többségük, mert a korai összecsapások között vannak olyanok, amiket nem mindenki tekint annak – mivelhogy vannak, akik szerint az első osztályú kifejezés 1895 előtti mérkőzésekre nem is alkalmazható.

Ugye mindenki azt gondolná, hogy az eredményeket tekintve a Játékosok vannak óriási fölényben? Pedig annyira nem. Igen, ők nyertek többet, de mindössze csak 125-öt, miközben az Úriemberek is fel tudnak mutatni 68 győzelmet. Döntetlenre 80, holtversenyre pedig egyetlen meccs végződött (utóbbi 1883-ban).

A párharc leggyakoribb helyszíne a londoni Lord’s pálya volt, majd később második fő helyszínként csatlakozott hozzá a The Oval is, az utolsó években pedig az Oval helyett a Scarborough-i pálya.

A Nágin-tánc-rangadó

Ahogy a fociban is van gólöröm, úgy a krikettben is gyakran látunk kapuörömöt a dobók részéről, amikor kiejtenek egy-egy ütőst. Ez a viszonylag fiatal rangadó, amiről most beszélünk, egy ilyen kapuöröm miatt alakult ki.

Az egész nem mástól származik, mint egy kevésbé ismert bangladesi dobótól, Nádzsmul Iszlámtól, aki 2016-ban igen különös módon ünnepelt, amikor kiejtett egy ütőst a BPL-ben: két karját a feje fölé emelte, kézfejeit összetette és testével kígyózó módon kezdett táncolni: mint egy pápaszemes kobra. Ezt ott Dél-Ázsiában Nágin-tánc néven ismerik, de eddig nem sok köze volt a sporthoz – innentől kezdve azonban lett.

Iszlám 2016-ban még nem keltett nagy feltűnést ezzel az előadásával, de 2018-ban, amikor bemutatkozott az NH20-as krikettben is, már igen! Az első Srí Lanka-i ütős, akit ezen a találkozón kiejtett, Dhanuska Gunatilaka volt, aki nem vette valami jó néven, mert úgy érezte, mintha gúnyolódnának rajta. A következő meccsen viszont visszaadta, amit kapott: a mérkőzést ugyanis éppen az őáltala szerzett kapuval nyerték meg, így aztán a dobó, Gunatilaka az inaktív ütős felé fordult, aki éppenséggel nem volt más, mint Nádzsmul Iszlám, és bemutatta neki a Nágin-táncot.

A történet itt akár véget is érhetett volna, de aztán nem így alakultak a dolgok. Nagyjából egy hónap múlva újra találkozott egymással a két csapat, ezúttal egy háromcsapatos tornán. Akkor a bangladesi Musfikur Rahim volt a meccs hőse, aki 72-neskivel zárt, és miután éppen az ő ütésével nyerték meg a kergetést, ő is belekezdett egy kis Nágin-táncba! Sőt, hat nap múlva egy igen izgalmas találkozót vívtak egymással ismét ugyanők, ezúttal a sorozat döntőjébe való bejutásért: ezt az utolsó előtti dobásból szerzett Máhmudulláh-hatossal Banglades nyerte. Ekkor szinte a teljes csapat berohant a pályára és mindannyian előadták a már ikonikussá vált táncot.

Legközelebb 2022-ben, az Ázsia-kupa Banglades–Srí Lanka összecsapásán került a figyelem középpontjába a kobratánc: ezt a meccset az utolsó játszmában Srí Lanka nyerte meg, a következő pillanatokban pedig néhány fotós lekapta a pályán kívül szinte vadállati örömöt sugárzó arckifejezéssel Nágin-táncoló Csámika Karunáratnát – ezek a képek aztán viharos sebességgel elárasztották a közösségi médiát, megmutatva: azóta sem ment feledésbe ez a különös rangadó. Sőt, később sem: amikor ez a két válogatott találkozik, mindig szóba kerül, és a közönség soraiban is számos ember megtalálható, aki kedvenceit utánozva összeteszi a kézfejeit a feje fölött.

Alapból nem látható kép
×