Kis kulisszatitkok

A teaszünetben tényleg teát isznak?

A krikett törvényei is említést tesznek az úgynevezett teaszünetről, amit az első osztályú krikettben, így a tesztben is hivatalosan ma is így hívnak.

Az elnevezés még a régi időkből származik. Tudvalevő, hogy a krikett a Brit-szigetekről ered, ahol a 18. század óta nagy hagyománya van a teázásnak: így nem meglepő, hogy régen a hosszú krikettmérkőzéseket is meg kellett szakítani, hogy akár a játékosok, akár a nézők teázhassanak egyet. Előfordult olyan is, hogy a teát a pályán szolgálták fel a pincérnők a játékosoknak.

Bár ma is sokan teáznak arrafelé, de egyrészt a krikett mára teljesen nemzetközivé vált, másrészt az angolok is rászoktak egyéb italokra is, így a kérdésre az a (talán nem meglepő) válasz, hogy aki akar, az teázik, aki nem, az iszik mást vagy semmit.

De azért a hagyomány az hagyomány. A híres Lord’s pályán például ma is kínálnak Yorkshire teát, hozzávaló teasüteményekkel együtt.

Miért festik néha fehérre a szájukat a krikettezők?

Az arcfestés művészete körülbelül egyidős az emberiséggel. A történelem során különböző népek hol vallási, hol katonai célokból (hovatartozás jelzése vagy álcázás) alkalmazták. Ma is láthatjuk, hogy némelyik krikettjátékos néha fehérre festi a száját, orrát, fülét, esetleg arcának vagy testének más részeit. Ennek a szokásnak is valami ezoterikus kapcsolata lenne? Esetleg félelmetesebbnek akarnak tűnni az ellenfél szemében?

Ha évszázadokkal ezelőtt lennénk, akkor lehet, hogy igen lenne a válasz, de nem akkor vagyunk. Így a magyarázat is prózai: ez a festék nem más, mint cink-oxid-tartalmú fényvédő krém, amit akkor kennek az érzékenyebb bőrfelületeikre, ha egy hosszabb mérkőzésen több órát kell állni a tűző napon (például az Egyenlítőhöz közeli Indiában).

Ez a krém nem csak fehér lehet: találkozhatunk akár zöld vagy lila színűvel is. De miért nem láthatatlan, felszívódó krémet alkalmaznak? A válasz az, hogy felszívódó krém használata esetén az ultraibolya sugarak a bőr felső rétegét még károsíthatják, míg ez a vastag, fehér krém ezt is megakadályozza. Amikor mondjuk 6 órán át áll valaki a pályán a mezőnyben a napon, akkor ez nem mindegy. Ráadásul itt nem kell hosszú perceket várni, amíg felszívódik: a felhelyezés után azonnal megvan a védőhatása.

Régebben azonban vigyázni kellett ezzel az anyaggal. A krikettlabdára ugyanis tilos idegen, nem természetes anyagot felvinni, így a játékosoknak figyelniük kellett, hogy amikor esetleg a nyálukkal fényezték a labda egyik felét (hogy a félig fényezett felületű labda trükkösebben szálljon a levegőben), akkor ne juttassanak rá a nyállal együtt ebből az anyagból is, mert az szabálytalan. Ma már simán nyálazni is tilos, így ez a veszély nem áll fenn.

Mi történik az elhasználódott krikettlabdákkal?

Tudvalevő, hogy a krikettlabda gyorsan tönkremegy, egy-egy hosszabb mérkőzésen több labdát is elhasználnak. A mai, fogyasztásközpontú világban egyre fontosabb azonban a takarékosság és az újrahasznosítás. Vajon a krikettlabdák hogyan állnak ezen a téren?

Vegyes. Van, hogy egy-egy tönkrement labdát újrahasznosítanak (főleg a belsejét lehet, hiszen a bőrborítás megy szét a legjobban), vagy ha nincs túl rossz állapotban, akkor pályafutását gyakorlólabdaként folytathatja. De van egy olyan szabály is, hogy ha mérkőzés közben a labda teljesen tönkremegy vagy elérhetetlen helyre kerül, akkor egy olyannal kell pótolni, ami nagyjából annyira volt megkopva, mint a régi. Emiatt érdemes eltartalékolni a kopott labdákat is, hogy cserelabdának jó legyen.

Az is előfordul (az indiai bajnokságban különösképpen), hogy a régi labdát valamelyik elhivatott törzsszurkolónak ajándékozzák, illetve az is, hogy ha ez valami fontos mérkőzés volt, akkor a hazai csapat elteszi emlékbe, sőt, akár árverésre is bocsáthatja.