Híres stadionok, létesítmények

Lejt a pálya

A világ leghíresebb krikettpályája egyértelműen a londoni Lord’s, amit sokan egyszerűen úgy emlegetnek, mint a krikett otthona.

Ez a stadion több érdekességről is ismert, például arról, hogy itt működik a világ legrégebbi sportmúzeuma, arról, hogy itt épült fel a világ első teljesen alumíniumból készült fél-héjszerkezetes építménye, a médiaközpont - és arról is, hogy lejt a pálya, nem is kicsit. A déli rész ugyanis mintegy 2,5 méterrel lejjebb fekszik, mint az északi!

A tulajdonostól, a Marylebone Cricket Clubtól már többen kérték, hogy szüntessék meg a szintkülönbséget, ők azonban ezt mindig visszautasították, mondván, hogy akkor teljes újjáépítésre lenne szükség, és a talaj tömörödési ideje miatt akár 5 évig nem lehetne mérkőzéseket rendezni benne. Az évek során csak kisebb szintezési javítások történtek.

A pálya lejtése a dobóknak kedvez. A dobósáv délnyugati vége (a Pavilon vég) felől történő dobás esetén inkább a varratos, az északkeleti végről (Óvoda vég) való dobáskor főleg a görbítő módszer számára jelent előnyt, és főképpen akkor csúcsosodik ki a hatása, amikor az ütőjátékos jobbkezes.

A Lord’snak volt egy híres lakója is: 1952-től 1964-ig a stadionban élt Péter, a kandúrmacska! 1950-ben jött a világra, így elmondható, hogy szinte teljes életét itt élte le. Ő volt a krikett-történelem egyetlen állata, akinek halálhírét a híres Wisden Cricketers’ Almanack is leközölte. Azt írták róla, gyakran kószált a pályán, és a televíziós közvetítésekben is rendszeresen megjelent, ennek ellenére ma egyetlen fénykép sem ismert róla.

A stadion adatlapja elérhető itt.

A rekordstadion – volt

A világ legnagyobb krikettstadionja 2020-ig, amíg Indiában fel nem épült egy még nagyobb, az ausztráliai Melbourne-ben volt található. A hivatalos neve nem túl fantáziadús: Melbourne Cricket Ground, azaz melbourne-i krikettpálya. De a beceneve sem túl érdekes: G.

Annál érdekesebb maga az épület, amelyet első formájában 1853-ban építettek fel, azóta pedig szinte folyamatosan alakítják át és újítják fel. Manapság körülbelül 100 000 férőhelyes, de korábban ennél jóval többen is befértek: 1970-ben például egy ausztrálfutball-mérkőzésen 120 000-nél is többen voltak, 1959-ben pedig Billy Graham keresztény prédikátor 130 000 ember előtt beszélt a stadionban.

Nem csak abban csúcstartó a G, hogy a krikettstadionok közül ide fér be a legtöbb néző, hanem abban is, hogy a világ összes sportágához tartozó összes stadion közül itt vannak a legmagasabb világítóoszlopok.

Hosszú története során több érdekesség is történt itt. 1869-ben például itt rendezték Victoria állam első kerékpárversenyét, a második világháborúban pedig, amikor az amerikaiak kezére került, Camp Murphy névre keresztelték át. A krikett szempontjából történelmi esemény volt, hogy 1877. március 15. és 19. között itt tartották a világ első tesztmérkőzését! Aztán persze még sok másikat is, többek között a 100. évfordulón egy emlékmérkőzést, amit ugyanúgy Ausztrália nyert meg és ugyanúgy 45 futással, mint 100 éve a legelsőt.

Egy botrány is fűződik a stadionhoz: 1981-ben itt történt meg Trevor Chappell híres alsó dobása.

További különlegesség, hogy a nézőtér egyforma kék székei között található egy sárgás színű szék is, amit ott helyeztek el, ahol a stadion történetének leghosszabb 6-pontos ütése földet ért. Úgy tudni, bár nincsenek erről biztos adatok, hogy ez az ütés 1993-ban történt és Simon O’Donnell nevéhez fűződik.

A stadion adatlapja elérhető itt.

Medencés Gabba

Hova tudna az ember menekülni az elviselhetetlen januári forróság elől? Igen, januári, mivel Ausztráliában vagyunk. Mondjuk egy úszómedencébe? Jó, az jó ötlet, na de egy krikettmeccs közben? Attól függ. Ha Brisbane-ben vagyunk, a híres Gabba stadionban, akkor erre is van lehetőség!

A 19. század vége óta létező, ma körülbelül 40 000 férőhelyes brisbane-i pálya, amelyet a bennszülött nevű Woolloongabba városrész után csak egyszerűen Gabbának becéznek, az egyik legjelentősebb krikettstadion az országban, számos nemzetközi mérkőzésnek adott már otthont. Csakhogy mint az ország összes stadionja, nyáron (ami nálunk a tél) igen nagy itt is a meleg, és a fedett, árnyékos lelátók ezen csak kicsit enyhítenek. Ezért döntöttek úgy, hogy a világon elsőként úszómedencét létesítenek a lelátón! A 32 köbméteres, 150 férőhelyes létesítmény 2016-ban nyílt meg.

Kik mehetnek bele a medencébe? Jó hírünk van: nem kell hozzá jó drága pénzért különleges jegyet venni! Elég egy kis szerencse, na meg valami jó feltűnő strandruha. Titkos kémek ugyanis folyamatosan járják a lelátót, és a megfelelő öltözetű emberek közül véletlenszerűen válogatják ki azokat, akik bemehetnek a medencébe, és onnan nézhetik a mérkőzést.

Megfogalmazódott viszont egy kritika is, miszerint a játékosok figyelmét elterelheti a medence: nyilván akkor, ha az ügynököknek sikerült a legszebb bikinis fiatal nőket beválogatniuk oda :)

Olyan esetről eddig még nem hallottunk, hogy egy 6-pontos ütés éppen beletalált volna a medencébe, de ha így történne, arra semmilyen különös szabály nem vonatkozik, ugyanúgy járna érte a 6 pont.

A stadion adatlapja elérhető itt.

Fa a pályán

Nincs kikötve a keretszabályokban, hogy a krikettpálya milyen alakú legyen, sík legyen-e, de még az sem, hogy milyen növényzetnek kell borítania. Akár még fa is nőhet rajta. Nő is! Persze nem sok helyen, hiszen a játék szempontjából igencsak hátrányos egy fa, de a canterbury-i Szent Lőrinc pályán több száz éves hagyománya van annak, hogy egy fa áll rajta.

Az eredeti, öreg hársfa már akkor is állt, amikor a pályát még ki sem alakították: miután azonban kialakították, a fa (jobbkezes ütő esetén) a mélységi középpályás, vagy ha másik irányból dobtak, nagyjából a hármas vagy a mélységi hátsó csúcs pozícióba került. Sajnos ma már nincs meg, mivel 2005 januárjának 7-ről 8-ra virradó éjjelén az erős szelek kidöntötték a már évek óta gombabetegséggel küszködő, 27 méter magas növényt. Ez az esemény világszerte felhívta a figyelmet a pályára, számos újságíró, televízós stáb és fényképész jelent meg a helyszínen, és a klub a világ számos pontjáról kapott együttérző üzeneteket a fa elpusztulása miatt. Bár nyilvánvalóan kényelmesebb lett volna ezentúl famentes pályán játszani, a régi fa annyira a szívéhez nőtt a rengeteg nézőnek és játékosnak, akik az elmúlt évtizedek során látogatták a pályát, hogy hamarosan egy újat ültettek a régi fa helyett, az eredeti helyhez igen közel, igaz, már csak a játéktér határán kívülre. (Egyébként készülve az idős fa halálára, a pótló csemetét már 1999-ben elkezdték felnevelni, és 2005-ben ültették át a mostani helyére.)

Mit láthatott élete során az öreg hárs? Olyan helyi legendákat, mint például Alfred Mynn, Fuller Pilch, Colin Blythe, Frank Woolley, Tich Freeman, Colin Cowdrey, Alan Knott és Derek Underwood, sőt, többször fellépett itt a híres W. G. Grace is, aki két pályarekordot is tart a mai napig: 1873-ban egy játékrészben kiejtette az ellenfél mind a 10 ütősét, három évvel később pedig először érte el ütősként a 300 pontot (sőt, 334-et is). Külön kihívásnak számított átütni a labdát a fa fölött, csak néhány játékosnak sikerült összesen: Arthur Watsonnak (1925-ben), Learie Constantine-nak (1928-ban) és Carl Hoopernek biztosan, de elképzelhető, hogy 1907-ben Robert Relf és 1939-ben Jim Smith is megcsinálta.

De mi történt, ha egy elütött labda éppen eltalálta a fát? Az, hogy négy pontot kapott az ütős csapat, és a labda holttá vált. Ez azt jelentette egyrészt, hogy az esetleg a fáról visszapattanó vagy onnan leeső labda elkapásával sem eshetett ki az ütős, másrészt azt is, hogy ha a fa érintése után a labda kiment a pályáról, akkor nem járt érte 6 pont. Ugyanis a fa a helyi megegyezés szerint a határ részének számított, tehát ugyanaz történt, mintha a határkötelet érintette volna a labda.

A stadion adatlapja elérhető itt.

Alapból nem látható kép
×