Emlékezetes események, jelenetek

Az évszázad dobása

Még több év hátra volt a 20. századból, amikor megtörtént, de az emberek nem várták meg azokat az éveket: rögtön tudták, érezték, hogy ez volt az évszázad dobása. Pedig semmi más nem történt, mint hogy 1993. június 4-én, a szezon első Hamvak-meccsének második napján az ausztrál Shane Warne jól megpörgetett egy labdát, ami pattanáskor jócskán megváltoztatta az irányát, így az angol ütősnek, Mike Gattingnak nem sikerült kivédenie, és ledőlt a kapuja.

Kicsapódó pörgetett lassú dobás volt. Warne jobb kézzel dobta a kapu mellett, szinte nulla nekifutás után. A labda bőven a láb-karón kívül pattant, majd erős irányváltoztatással a kapu felé fordult. Gatting az ütőt függőlegesen a bal lába mellé tartva védekezett, ahogy az ilyenkor illik: ha az ütőt találja el a labda, akkor lepattan róla, és nem lesz elkapás, ha meg a lábát, akkor sem kell félnie az LKE-től, hiszen annak egyik feltétele, hogy a labda a két kapu közötti vonalon vagy a kéz oldalon pattanjon. A labda azonban annyira csapódott kifelé, hogy kikerülte a blokkoló ütőt, és eltalálta a kéz-karót.

Kidobás. Milliószor megtörténik. Azonban ez a kidobás, amellett, hogy igen látványos volt a nagy mértékű irányváltoztatás miatt, krikett-történelmi jelentőségű is volt! A jobbkezes csuklós (balra csapódó) pörgetés ugyanis az 1990-es évek elejére szinte teljesen kiment a divatból, talán még Indiában alkalmazgatták, de mondjuk az angol és az ausztrál csapatban réges-régóta nem volt már valamirevaló kipörgető dobó. És most itt jön ez a fiatal, szinte ismeretlen Warne, és bemutat egy ilyen látványos és hatásos kipörgetést! Nem túlzás azt állítani, hogy konkrétan ez a dobás volt az, ami világszerte újra divatba hozta ezt a dobóstílust.

Gatting maga is meglepődött azon, hogy mennyire irányt változtatott a labda, a pálca lerepülése után néhány pillanatig csak értetlenül meredt maga elé: ekkor készült róla Steve Lindsell világhírű fényképe, a háttérben a kezeit magasba emelve ünneplő kapussal, Ian Healy-val. De mi okozhatta, hogy ilyen szokatlanul nagyot kanyarodott a labda? Szinte biztos, hogy az, hogy korábban a gyors dobók nekifutás után lábnyomokat hagytak a pályán, ezeket a nyomokat aztán így-úgy befoltozták, de úgy, hogy amikor a labda egy ilyen foltozáson pattan, ott nagyobb a súrlódás, mint a talaj füves részén, ezért a pörgés által nagyobb oldalirányú erő fejtődik ki a labdára, így az jobban kitérül oldalra. Ez bármelyik meccsen megtörténhet, de azért önmagában nem elegendő: a dobójátékos zsenialitása is természetesen kell hozzá - különben bárki meg tudná csinálni.

Ezt a dobást azóta sem felejtette el egyetlen krikettrajongó sem. A legtöbben csak az évszázad dobásának nevezik, de vannak, akik Gatting-labdának hívják, sőt, egyesek egyszerűen úgy emlegetik, mint Az A Dobás. A The Duckworth Lewis Method nevű együttes 2009-ben megjelent lemezén külön számot szentelt ennek a dobásnak Jiggery Pokery címmel, amiből még videóklip is készült.

Váll a kapu előtt

Szegény játékvezetők... sok ezer jó döntést hoznak, de az emberek mégis csak a néhány hibás vagy vitatott ítéletükre emlékeznek. Daryl Harper ausztrál bíró még különlegesebb helyzetben van: 1999-ben ugyanis meghozott egy (minden bizonnyal) jó döntést, mégis hatalmas felháborodást váltott vele ki, a világhálós fórumokon pedig még évtizedek múlva is fel-fellángolt a vita arról, hogy igaza volt-e. Ő maga is bevallja: azóta is nap mint nap eszébe jut ez a híres eset, de hitében, hogy az ítélet jó volt, semmi sem ingathatja meg, sőt, a mai napig büszke rá, hogy így cselekedett.

Adelaide-ben történt az 1476. számú tesztmeccsen hogy a negyedik játékrészben, amikor Indiának 396 pontra lett volna szüksége Ausztrália ellen, a világhírű, még éppen nulla ponton álló Szacsin Tendulkar készülődött elütni a nem kevésbé világhírű Glenn McGrath dobását. Aztán amikor megtörtént a dobás, Tendulkar nem próbált meg ütni, hanem egy krikettpályán szokatlan mozdulatot tett: leguggolt, gondolva, a labda így elkerüli őt. Csakhogy a labda a bal vállát találta el! Harper nem habozott, és felmutatott a levegőbe: az ütős láb a kapu előtt miatt kiesett!

De milyen láb? Váll volt, nem? Nézzük viszont meg az LKE részletes feltételét: A labda elakad az ütőjátékos valamely részében, úgy, hogy előtte nem érintkezett az ütővel. Szó sincs itt lábról, a váll ugyanúgy része a játékosnak, mint a láb. Igaz, hogy az LKE-esetek közel 100%-ában az ember lábát éri a labda, ezért is ez a kiesés neve, és ezért is hiszik sokan, hogy csak a láb számít. Talán az egyetlen dolog, amit vitatni lehet, az az, hogy a labda eltalálta-e volna a kaput, ha továbbhaladt volna, de a videófelvételeken nagyon úgy tűnik, hogy igen. Ezért a bíró döntését teljesen helyesnek értékelhetjük.

Jó döntés ide vagy oda, Harper a Tendulkar-imádó indiai szurkolók százmillióinak ellenségévé vált. Maga az ütős azonban soha sem kifogásolta, ami történt, a meccs utáni papírozás alkalmával sem fűzött hozzá semmilyen megjegyzést, mint csapatkapitány, és később sem beszélt róla a bíróval. (Igaz, Mannava Praszád későbbi véleménye szerint csak azért nem, mert Tendulkar mindig is tiszteletben tartott bármilyen játékvezetői ítéletet.)

És hogy miért jut eszébe nap mint nap Harpernek az eset? Nem azért, mert esetleg visszatérő rémálmok gyötörnék, hanem mert garázsában egy hatalmas falikép látható, ami ezt a híres jelenetet ábrázolja!

A Szuhíl-Praszád-incidens

Ez a híres jelenetsor még az 1996-os világbajnokságon, annak is az India-Pakisztán negyeddöntőjén történt, de még évtizedek múlva is elő-előkerül, amikor például ezen két ősi rivális ország összecsapásairól van szó. A későbbi nagy csillag, Virát Kohlí 2020-ban az indiai krikett egyik ikonikus pillanatának nevezte a történeteket.

India a meccs első félidejében 287 pontot ért el, Pakisztánnak ezt kellett volna túlszárnyalnia. Nem is kezdtek rosszul, a 15. játszmában már 109 futásnál tartottak, és ekkor még csak az egyik nyitó ütősük volt kiesve, a kiváló Ámir Szuhíl pedig már túl volt az 50-en is. Sőt, Venkates Praszád következő dobásából Szuhíl megint 4-pontosat ütött (nagyjából a mélységi (extra) fedezet irányába), az állás 113 per 1.

Csakhogy Szuhíl a 4-pontos ütés után beszólt valamit Praszádnak, majd felé nézve gúnyosan, már-már megalázó módón először ütőjével, majd kezével is kifelé mutogatott; kívülről úgy tűnt, mintha egy kutyának mutatná: Nézd csak, oda ütöttem a labdát, menj és hozd vissza! Az azért gyakori a krikettpályán, hogy a játékosok beszólogatnak egymásnak (cinkelik egymást), de ez a mutogatás azért kicsit túllépte az illendőség határát, természetesen az indiaiak is felháborodtak. De milyen a sors: nézzük csak a következő dobást! Szuhíl jobb lábát hátracsúsztatja, szabaddá téve a kéz oldalt, ahova a labda jön, azonban melléüt, így a labda kidönti a földből a kéz-karót! Ez a dobó igazi bosszúja! Természetesen ő is kifelé mutogat Szuhílnak és nem túl szépeket kiabál neki. Ez sem volt túl sportszertű, tegyük hozzá... ráadásul épp ezen a világbajnokságon kapott először szerepet a viselkedési kódex, ezért valószínűleg csak csapattársai közbenjárására sikerült megúsznia, hogy végül büntetést (akár eltiltást) kapjon érte. Végül a meccs végén is India örülhetett, 39 futással ők nyertek.

Később Praszád elmesélte, szinte forrt a vére, amikor az ütős mutogatni kezdett. Nem csoda, hogy hatalmas ünneplésbe kezdett, amikor sikerült a kidobás. Utóbb ugyancsak fény derült arra is, mit mondott Szuhíl a 4-pontos után: nem olyasmit, hogy menj érte, csak annyit, hogy Majd a következőt is oda ütöm! A pakisztáni Vakár Júnisz, aki szintén a meccs résztvevője volt, elmondta: megrökönyödtek Szuhíl viselkedése miatt, nem értették, miért volt rá szükség, mikor előtte kiválóan játszott, rengeteg jó ütése volt. Úgy érzi, ez a jelenet jelentette a fordulópontot a mérkőzésen, ezek után Pakisztán játéka jelentősen leromlott.

Sajnos csak egy elég rossz minőségű videót találtunk az esetről, de ez is több, mint a semmi:

A Harmison-féle széles

2006 november, végre újra itt a Hamvak! Ezúttal ausztrál földön, Brisbane-ben járunk, a stadiont megtöltő tömeg izgatottan morajlik, amint a vendégek játékosa, Steve Harmison a meccs (és a sorozat) első dobásához készülődik. A balkezes ütős, Justin Langer is erősen koncentrál...

Aztán Harmison kezéből egészen ferdén repül ki a labda, messze-messze az ütőstől, egészen a második katonáig! Sok széles labdát láttunk már, de azért ez nem semmi, ráadásul egy ilyen híres párharc első dobásaként igen emlékezetes maradt. Még sok-sok évvel később is emlegették ezt a híres Harmison-labdát, annyira beleivódott a krikettrajongók kollektív tudatába. Sokan megjegyzik: talán ekkora ünneplésben még soha nem részesült angol játékos, amikor Ausztráliában játszott...

Harmisonról egyébként tudni lehet, hogy ekkoriban, hiába tartozott a világ legjobb dobói közé, súlyos depresszióban szenvedett, főként az idegenbeli turnék alkalmával. Pszichológushoz is fordult problémájával, és később nyilvánosan is bevallotta, hogy az öngyilkosságon is gondolkodott. Nem tudjuk, ez a tény mekkora szerepet játszott a híres széles dobásában, de egy biztos: az angolok az egész sorozatban szenvedtek, és Ausztrália 5–0-ra lenullázta őket a végén.