Krikettgalaxis
Krikettgalaxis
Krikettgalaxis

A krikettlabda

Jellemzése

A krikettlabda egy kis méretű, kemény, tömör labda, amit kívül keményített bőr (leginkább marhabőr) borít, belsejében pedig valamilyen kitöltőanyag van, a legjobb labdák esetében ez parafa. A parafa magot cérnával tekerik körül jó sűrűn, majd esetleg még néhány vékonyabb parafa- és cérnaréteggel burkolják körbe, végül rávarrják a kettő vagy négy darabból összeillesztett külső réteget. A többsoros varrat a labda kerülete mentén fut végig, a felület síkjából kissé kiemelkedik.

Hagyományosan a krikettlabda piros színű, fehér varrással: 1977-ig mindenhol csak pirosat használtak, de amikor elterjedtek az olyan egynapos mérkőzések, amelyek az esti sötétségbe is belenyúltak, a jobb láthatóság kedvéért fehér labdákat kezdtek használni. Ezeken a varrás külső sorai zöld színűek. A 2010-es években az éjjel-nappali mérkőzések kedvéért vezették be a bíbor vagy rózsaszín labdát, ami mind szabad szemmel, mind a tévéközvetítésekben még jobban látható, mint bármelyik másik, és a tesztben használt fehér ruhákkal sem olvad össze. Az első bíbor labdás tesztre 2015-ben került sor az adelaide-i pályán.

A szabványos labda méretei a törvények szerint a következők lehetnek:

Játék típusa

Labda tömege (g)

Labda kerülete (cm)

Labda átmérője (cm)

Felnőtt férfi

155,9-163

22,4-22,9

7,1-7,3

Felnőtt női

140-151

21,0-22,5

6,7-7,2

13 éves kor alatt

133-144

20,5-22,0

6,5-7,0

A rosszabb minőségű, olcsóbb, inkább gyakorlásra használt labdák belsejében sokminden lehet. Erről tanúskodik az alábbi videó is, amit azonban gyengébb idegzetű krikettrajongóknak nem ajánlok, ugyanis kettéfűrészelnek benne egy gyakorlólabdát!

A labdára vonatkozó törvények

A korábbiakban leírt labdaméreteket is a törvények szabályozzák. Ezeken kívül arról szólnak a törvények, hogy a mérkőzés során hogyan kezelendő a labda.

Mivel a labda felületének szándékos megváltoztatása, az úgynevezett bolygatás szabályellenes (hiszen megváltoztathatja a röppályát, és ezáltal igazságtalan előnyt nyújt a dobónak), ezért a labdákat a játékvezetőknek rendszertelen időközönként ellenőrizniük kell, és minden kapuvesztés, valamint minden szünet és játékmegszakítás kezdetekor is a bírók birtokába kell kerülnie.

A labda gyorsan elhasználódik, általában néhány száz dobás és ütés alatt annyira megkopik, hogy nem érdemes tovább játszani vele. Emiatt mindegyik csapatkapitány minden játékrész megkezdése előtt kérhet új labdát, ha pedig a mérkőzés többnapos, akkor a dobócsapat kapitánya legalább 80 játszma egy labdával való végigdobása után kérhet labdacserét. Az új labdáról a játékvezető az ütőjátékosokat is értesíti, mert nekik sem mindegy, hogy mennyire kopott a labda.

Ha a labda kirepül a stadionból és elveszik, vagy például fennakad valamilyen elérhetetlen helyen, akkor egy olyan másik labdát kell keresni, ami nagyjából ugyanannyira volt megkopva, mint a régi. Ugyanez igaz arra az esetre is, ha annyira megrongálódik, hogy nem lehet vele normálisan tovább játszani. Ekkor a végzetes megrongálódás előtti állapotához hasonló pótlabdát kell keresni. Ezekben az esetekben a játékvezető szintén szól az ütőjátékosoknak, valamint a dobócsapat kapitányának is.

A labdabolygatás

A krikettlabda röppályája nagyban függ attól, hogy milyen a labda felülete, ezért aki ezt a felületet szándékosan, tiltott eszközökkel megváltoztatja játék közben, súlyos szabálytalanságot követ el. Ezt nevezik labdabolygatásnak (vicces szóval labdababrának).

Tilos a felület karcolása (például körömmel) vagy külső eszközökkel, anyagokkal történő fényezése, bekenése. Tilos a labdát a földhöz dörzsölni is, és tilos a rajta levő varratot megpiszkálni. Még ha sáros lesz a labda, akkor is csak a játékvezető felügyelete mellett szabad letörölni, a nedves labdát pedig csak előzetesen jóváhagyott ronggyal szabad megtörölni. Nem számít tiltottnak azonban az, hogy a játékos a labdát a ruhájához dörzsölje, és az sem tilos, hogy nyálat vagy izzadságot kenjen rá, hiszen ezek nem számítanak külső anyagnak. Mivel nem tilos, ezért igen gyakran meg is csinálják.

Ha felmerült a szabálytalan labdabolygatás gyanúja, akkor a játékvezetőnek meg kell kérdeznie a másik csapat kapitányát, hogy kér-e labdacserét, majd ettől függetlenül 5 büntetőpontot kell a vétlen csapat javára írni, a mérkőzés után pedig jelentést kell készíteni az esetről. Ha a szabálytalanság még egyszer megtörténik ugyanezen a mérkőzésen, ráadásul a dobócsapat részéről, akkor az illető dobójátékost fel kell függeszteni, és nem dobhat többet ezen a mérkőzésen. Utólag súlyos eltiltások vagy egyéb büntetések történhetnek a labdabolygatás miatt, arról nem is beszélve, hogy az ilyen eset a közvélemény számára is nagy botránynak számít.

De mi értelme van egyáltalán ennek a dörzsölésnek és a bekenésnek? Az, hogy ha a dobócsapat kiválasztja a labda egyik felét, és azt, ahogy telik-múlik a mérkőzés, lassacskán, de kitartóan fényesíti ilyen módszerekkel, míg a másik felét hagyja elkopni, akkor egy gyorsan eldobott, a levegőben NEM pörgő labda fényes fele mellett máshogy mozog a levegő, így egy fizikai törvény miatt a labda a levegőben szállva kanyarodni fog. Ezt nevezik görbítő dobástechnikának, és igen jó módszer arra, hogy az ütőjátékos dolgát megnehezítsék.

Krikettlabda készítése

Krikettlabdát mi magunk nehezen készíthetünk. Amatőr szinten a Magyarországon sokkal könnyebben beszerezhető teniszlabdát szokták helyettesítőjéül javasolni, de ez tényleg csak amatőröknek jó, ha valaki komolyan akar krikettezni, semmiképpen nem ajánlom a teniszlabdát.

A világ azon országaiban azonban, ahol népszerű a krikett, nagyobb gyárak és kisebb kézművesüzemek sokasága foglalkozik labdagyártással. A gömbbé formált parafamagot egy gép segítségével cérnával betekerik, majd a 2,5-4 mm vastag bőrből kivágott darabokat félgömbökké formálva erre ráillesztik és rávarrják. Vannak speciális labdavarrógépek is, de sokhelyütt inkább kézi módszert alkalmaznak: emiatt viszont nagyon időigényes egy labda elkészítése, akár egy óráig is tarthat csak a varrás.

Az elkészült labdára még egy szintetikus zsírból készült bevonatot is felvisznek, ami vízállóbbá és fényesebbé teszi azt.

A leghíresebb gyártók az ausztrál Kookaburra, az indiai SG és az angol Dukes. A legtöbb nemzetközi mérkőzésen a Kookaburra labdáit használják, de például az angolok és az indiaiak a saját termékükhöz ragaszkodnak.

A következő videón egy pakisztáni kézművest láthatunk, amint krikettlabdát készít: