A söprés

Rövid összefoglaló

A különféle söprések a modern krikett nélkülözhetetlen ütéstípusai. Nehéz (különösen kezdőknek nehéz), veszélyes, viszont jó eredménnyel kecsegtető ütések, amikhez sok gyakorlás szükséges, de megéri.

Nevét onnan kapta, hogy (legalábbis az alapváltozatban) vízszintes ütővel a talaj közelében egy söprő mozdulatot kell tenni, amellyel a labda a láb oldal felé továbbítható, leginkább a keresztláb irányba, vagy valamivel hátrébb, a ferde láb felé (esetleg előrébb, a középpályára).

Elsősorban pörgető dobók ellen, jótávos vagy hosszabb dobás esetén alkalmazható, amelyek a középső vagy a láb-karó vonalában pattannak. Leggyakrabban lassú pályákon vetik be, ahol a hagyományos ütések kevésbé hatékonyak. Nem érdemes söpréssel próblákozni, ha a labda tőlünk elfelé kanyarodik.

A söprésnek több változata van: igazából konkrétan söprésnek csak az egyiket nevezzük, tehát ez a szó, hogy söprés, ez egy gyűjtőnév is, amibe többféle ütés tartozik, de konkrétan az ebbe a gyűjtőnévbe tartozó egyik ütés neve is ez. Rajta kívül létezik még a kevésbé technikás baltás vagy fejszés söprés és a visszasöprés is. Lejjebb mindegyikről lehet olvasni, de először csak a sima söprésről, mert az az alap.

Technika

A söprés egyik kockázata az, hogy már akkor készülni kell rá, amikor a labda még nem került eldobásra. Testsúlyunkat minél előbb az első lábunkra kell helyeznünk (jobbkezes ütősnél ez a bal, balkezesnél a jobb láb), majd kezdjünk el letérdelni úgy, hogy a végén a hátsó lábunk térde akár a földre is leérhet, az első lábunk alsó lábszára viszont közel függőleges/ferde maradjon, vagyis az első talpunk maradjon a talajon. Az első lábunkkal olyan közel kell lépni a labda várható pattanási helyéhez, amennyire csak lehet.

Amikor még nem ért véget a letérdelés folyamata, nagyon figyeljünk a dobóra! Ő ugyanis, ha gyors reflexe van, észreveheti a mozdulatunkat, és az utolsó pillanatban még megváltoztathatja a dobását, elereszthet például egy rövidebben pattanó, gyorsabb dobást, és ha ebben az esetben is folytatjuk a mozdulatsort, bajba kerülhetünk. Ebben az esetben még mielőtt túlzottan behajlítottuk volna az első térdünket, gyorsan egy picit visszább kell azt nyújtani, egy picit feljebb egyenesedni, hátrébb húzódni, és átváltani valamilyen védekező ütésre. De ha már túlzottan behajlítottuk az első térdünket, akkor ez már nehéz vagy lehetetlen lesz, ezért fontos a gyors reagálás!

Ha viszont úgy érzékeljük, hogy jól jön a labda, akkor lehet folytatni a letérdelő mozdulatot, az ütőt pedig a kéz oldalról a láb oldal irányába (jobbkezes ütőjátékos esetben jobbról balra, balkezesnél balról jobbra), a föld fölött víszintesen lendíteni, de természetesen a lendítés kezdeti szakaszában és a lendítés végén az ütő magasabban kell, hogy legyen (még a vállunknál is magasabban), csak azon a szakaszon söpör a föld fölött, ahol a labdát reményeink szerint eltalálja. Ekkor egyébként az a legjobb, ha a karjaink nyújtott állapotban vannak.

A csuklóinkat a lendítés közben úgy érdemes forgatni, hogy az ütő lapja a labdával való érintkezés pillanatában inkább lefelé nézzen, így alacsonyan tartjuk a labdát, ezáltal az elkapás veszélye kizárható lesz. Hogy a kidobás se fenyegessen, ahhoz az első lábbal el kell takarni a kaput. Ekkor viszont az lke veszélye áll fenn, főleg, ha a labda a középső karó vonalában pattant. Ezt már csak úgy tudjuk elkerülni, ha jól időítjuk az ütést. A kipörgető dobók (jobbkezes ütős esetén) gyakran csinálják meg, hogy a gyors dobók által korábban kitaposott talaj egyenetlenségeit kihasználva (jobb kézzel) a kapuval átellenben dobnak, és mintegy kívülről célozzák meg a kapu láb-karóját. Söprő ütéssel való próbálkozás esetén ez szintén könnyen vezethet kidobáshoz.

Gyakori hiba a söprés kivitelezésekor, hogy az ütőjátékos nem közelíti a fejét eléggé a labda irányába. Fontos, hogy ütéskor a fejünk minél inkább az első térdünk fölé (vagy még annál is előbbre) érkezzen meg, ne hagyjuk hátrahúzva a fejünket!

Az ütés kezdeti gyakorlásához jó ötlet lehet, ha megkérjük egy társunkat, hogy függőlegesen ejtsen le egy labdát előttünk, és miután az leesett és felpattant a talajról, akkor próbáljunk belesöpörni.

Videók

Az alábbi videókon a söprés technikáját mutatják be jobbkezes ütőjátékosok:

A baltás vagy fejszés söprés

Elsőre furcsán hangzik ez a név, nem? Aztán ha párszor halljuk és látjuk, valószínűleg rájövünk, hogy találó. Igazából arra utal, hogy ez a söprésnek nem valami technikás, hanem favágó változata: a lényeg, hogy jó nagyot üssünk, szálljon messzire, a belső mezőny fölött mindenképpen repüljön át, és ha lehet, akkor már 6 pontért. Hat pont persze akkor lesz belőle, ha a pályán nem érinti a földet a labda, ezért tehát ellentétben a rendes söpréssel, ilyenkor célunk, hogy meg is emeljük a labdát. Ez persze magában hordozza az elkapás veszélyét, ami a sima söprésnél, ha jól csináljuk, lényegében kizárható.

Ezt az unortodox ütéstípust az 1970-es évek előtt talán nem is ismerték, ekkor kezdte elterjeszteni két pakisztáni ütős, két testvér: Haníf Mohammad és Musták Mohammad. Az 1980-as években Dermot Reeve, később pedig Steve Waugh volt a legnagyobb mestere. Ma már a Húsz20-as krikettben egyre többen, egyre gyakrabban alkalmazzák.

A baltás/fejszés söprést is leginkább pörgető dobók ellen vetik be, ritka az, amikor gyors dobók ellen.

Kivitelezése sokban hasonlít a sima söpréshez: ugyanolyan térdelés szükséges hozzá, a fejünket is ugyanúgy előrefelé kell mozgatni, a lényeges különbség az ütő lendítésében van. Míg a rendes söprés esetén valóban söprő mozdulatot kell végeznünk a föld fölött, addig itt nincs olyan szakasza az ütő mozgatásának, amikor vízszintesen suhogna a talaj fölött, hiszen lehetőleg úgy kell eltalálni a labdát, hogy az ütő édes foltja (ferdén) alulról érje. Ebben a videóban a különbség kiválóan látszik:

A visszasöprés

Igen érdekes, egyesek szerint szórakoztató ütéstípus, viszont megoszlanak róla a vélemények, hogy tényleg jó- és hasznos-e. Nyilván aki nagyon profi, annak igen, mert meg lehet vele zavarni az ellenfél mezőnyfelállítását és ezáltal jó esély van a határeseményre, de még a rendes vagy baltás söprésnél is nehezebb és kockázatosabb: könnyű elvéteni a labdát, és ezáltal kidobás vagy lke áldozatává válni.

Neve mutatja, hogy miben különbözik a többi söpréstől: visszafelé, tehát a kéz oldal irányába kell ütni a labdát. De a kilépés, a hátsó térd leeresztése és a többi az hasonló, mint ami eddig volt, csak itt időben, még a lefelé ereszkedés kezdeti szakaszában el kell kezdeni elfordítani a törzsünket a láb oldal irányába, hogy az ütőt onnan tudjuk lendíteni a kéz oldal felé. Tehát: az ütőt először a kéz oldalon tartjuk, aztán elfordulunk, hogy a láb oldalon legyen, és lendítjük vissza a kéz oldalra. A lendítésnek az a szakasza, ahol a labdát megütjük, ugyanúgy a föld fölött söpörve történik, mint a rendes söprésben, csak tehát a másik irányba.

Itt látható róla két videó, szintén jobbkezes ütősök esetén:

Egy fontos megjegyzés a végére: vannak, akik nem így csinálják a visszasöprést, hanem rögtön az elején szinte teljesen megfordulnak, és nem az eredetileg hátsó térdükre ereszkednek le, tehát jobbkezes létükre mégis a bal térdüket eresztik le. (Tehát hasonlóan fejezik be, mint egy balkezes ütős a rendes söprést, persze a kezüket nem cserélik meg az ütő nyelén.)