Krikettgalaxis
Krikettgalaxis
Krikettgalaxis

Eszközök, felszerelések a krikett gyakorlásához

Háló

A háló nem más, mint egy olyan hely, ahol a krikettjátékosok gyakorolhatják a dobásokat és az ütéseket. Úgy kell elképzelni, mint egy dobósáv, amelynek hálóból készült falai vannak: ezek rögtön megfogják az elütött labdát, így nem kell időt tölteni azzal, hogy valaki visszahozza azt, egyúttal a közelben tartózkodók testi épségét is védi a kósza labdák ellen, illetve magát a labdát is kíméli, hiszen a háló eléggé puha. A dobó végén (ahol vagy valódi dobójátékos gyakorol, vagy egy dobógép üzemel) a háló nyitott, míg fönt lehet nyitott és zárt is.

Léteznek szabadtéri és beltéri hálók, és főleg nagyobb kluboknál gyakori, hogy egymás mellett több helyezkedik el belőlük párhuzamosan, hogy egyszerre többen is gyakorolhassanak. Beltérben előfordulhat, hogy az oldalfalat alkotó háló a mennyezeten elhelyezett sínről lóg le, így függönyszerűen elhúzható, ezáltal pedig felszabadulhat a csarnok belső tere, ha vége a krikettgyakorlásnak. A kültéri hálót általában a földből kiálló függőleges póznákhoz rögzítik, és előfordulhat, hogy kicsi, földbe vert cövekekhez kötik ki, mint a sátrakat szokás. Vannak olyan lelkes krikettezők, akik a saját kertjükben is felépítettek egy-egy hálót.

A falat alkotó fonat általában erős műanyagból, például nagy sűrűségű polietiléntől, polipropilénből vagy nejlonból készült 2–3 mm vastag szálakból áll, és lehet csomózott vagy csomózás nélküli (a csomózottat tartják jobbnak). Kültéri hálóknál fontos, hogy a felhasznált anyag jól állja az időjárást, hiszen akár a nedvesség, akár a tartós napsütés is gyengítheti az anyagot: ilyenkor az UV-kezelt műanyagok a jók. Szélén, ahol rögzítik, egy vastagabb, pl. 6 mm-es átmérőjű szálat varrnak a fonatba, hogy ne kezdődjön meg a kopás a széléről kiindulva.

A háló színe leggyakrabban zöld, de szokott lenni fekete vagy fehér is.

Dobógép

Itt lesz a leírás a dobógépről.