A játékvezetők és jelzéseik

A játékvezetők

Játékvezető vagy bíró a krikettben

A krikettpályán mindig két játékvezető, köznapibb szóval bíró tevékenykedik. Helyezkedésük és jellegzetes kalapjuk alapján könnyen felismerhetők.

Az egyik játékvezető a dobósávnak azon a végén áll a kapu mögött, ahonnan a dobójátékos dobja a labdát. Ez a bíró van közelebb az események nagy részéhez, ő figyel a legtöbb dologra, és az események nagy részét ő is jelzi. Társa a dobósáv másik végéhez, az aktív ütőjátékoshoz van közelebb, de oldalt, nagyjából a keresztláb mezőnypozíció táján helyezkedik, vagyis a felfestett ütővonal meghosszabbításán.

Ha az aktív ütőjátékosnak küldönce van és az a keresztlábon helyezkedik, vagy egy mezőnyjátékos szeretne oda állni, akkor természetesen a bíró egy kicsit odébb megy. De lehetősége van arra is, hogy egyáltalán ne itt, hanem a kéz oldalon, a csúcs mezőnypozícióban álljon, ami nagyjából a keresztláb külső (kéz) oldali tükörképe. Ennek például akkor lehet értelme, ha késő délután van, megy le a Nap, és nagyon a szemébe sütne (ha észak felé dobnak és jobbkezes az ütőjátékos, vagy ha dél felé dobnak és balkezes az ütőjátékos).

Ha megtörtént az ütés, és az ütősök futni kezdenek, akkor a dobó végén álló játékvezető elmegy a helyéről, hogy véletlenül se akadályozza a kapu térségében az esetleges kifutást.

A játékvezetők jelzései

Ütőjátékos kiesése: mutatóujjával előre-fölfelé mutat.

Rossz dobás: egy karját vízszintesen kinyújtja.

Széles dobás: mindkét karját vízszintesen kinyújtja.

Holt labda: dereka alatt többször keresztbe rakja a csuklóit.

Szabadütés: a feje fölött vízszintesen köröz egy ujjával.

4-es határesemény: egy karját vízszintesen mozgatva egyik oldalról a másikra integet, úgy fejezve be, hogy a karja a mellkasa előtt keresztben van.

6-os határesemény: mindkét karját a feje fölé emeli.

Mellé: egy karját nyitott tenyérrel a feje fölé emeli.

Az utolsó óra kezdete: egyik felemelt csuklójára a másik kezével rámutat.

Öt büntetőpont az ütőcsapat javára írva: egyik vállát a másik kezével többször ismételve paskolja.

Öt büntetőpont a dobócsapat javára írva: egyik kezét a másik vállára helyezi.

Testet érintve mellé: egyik térdét megemeli, és azt a kezével érinti.

Új labda: a labdát a feje fölé tartja.

Az előző döntés visszavonása: mindkét vállát megérinti a másik kezével.

Rövid futás: egyik karját úgy tartja fel behajlítva, hogy ugyanazt a vállát megérinti az ujjaival.

Erőfölényes játszmák kezdete: egyik karjával nagy köröket ír le a levegőben (a szabályok nem határozzák meg, hogy ezek a körök hol legyenek és pontosan hogyan nézzenek ki).

A játékvezetőkre vonatkozó szabályok

A pályán levő játékvezető csak akkor cserélhető le mérkőzés közben, ha megbetegszik vagy megsérül. Ekkor az új játékvezető alapból az ütőjátékos végére helyezkedik, a másik (dobójátékos vége felőli) pozíciót csak akkor foglalhatja el, ha a két csapatkapitány ebben megegyezik.

A mérkőzés előtt a játékvezetők egyeztetnek a kapitányokkal, és meghatározzák a mérkőzésen használt labdákat, a szünetek időpontját, a határokkal kapcsolatos dolgokat, és egyéb, a mérkőzéssel esetleg kapcsolatos feltételeket. Nekik kell ellenőrizniük, hogy a kapuk rendesen vannak-e elhelyezve, a felfestett vonalak jól látszanak-e és a határ jelölése megfelelő-e.

A mérkőzés alatt szemmel kell tartaniuk a labdát, hogy nem bolygatják-e meg szabálytalanul, és ellenőrizniük kell az ütőket, a kapukat és a védőfelszereléseket is, hogy megfelelnek-e a szabályoknak.

A játékvezetők felelőssége eldönteni, hogy a talaj alkalmas-e játékra, esetleg nem hordoz-e magában veszélyt (például mert túl csúszós). Ha észszerűtlen vagy veszélyes lenne a játék, akkor fel kell függeszteniük a mérkőzést, és ha esetleg a helyzet javul, akkor lehet folytatni.

Vitás esetben a két játékvezetőnek egymással konzultálnia kell, és együtt kell döntést hozniuk. Bármilyen esetben (nem csak a vitásban) egy meghozott döntés visszavonható, de csak közvetlenül a döntés meghozatala után. Ha a játék már tovább folyt azóta vagy eltelt valamennyi idő, akkor semmilyen döntés nem vonható vissza.

Szünetekben és a mérkőzés végén a játékvezetőknek a pontozókkal is egyeztetniük kell, hogy azonosképpen számolták-e ők is a futásokat, a kapukat és ha kell, a játszmákat.

A 3. számú játékvezető (videóbíró)

A nemzetközi mérkőzéseken vagy a fontos belföldi meccseken videóbírót is alkalmaznak, aki a pályán kívül tartózkodik, és segít néhány bizonytalan eset megítélésében.

Kifutás és leverés esetén sokszor nehéz megállapítani, hogy a pálcák leesésének pillanatában a játékos érintkezett-e a talajjal az ütővonal mögött. A pályán levő bíró ezért ilyenkor előszeretettel kéri ki a videóbíró segítségét: ezt úgy jelzi, hogy két kezével egy téglalapot rajzol a levegőbe. A videóbíró döntését a stadionban levő kivetítőn is meg szokták jeleníteni: a közönség mindig feszült figyelemmel várja, hogy vajon mi jelenik meg a kivetítőn, kiesett-e az ütős vagy nem. Ha még a videóbíró sem tud dönteni, akkor az ütős maradhat a pályán.

Emellett hasznos lehet a videóbíró olyankor is, amikor egy elütött labda majdnem pont a határon ér földet, és meg kell nézni, hogy vajon belül volt-e vagy kívül, tehát 4 vagy 6 pont jár érte. (Régen előfordult, hogy a pálya szélének közelében ezt külön hivatalos emberek figyelték, akár a pályán rajta állva is, jelzőzászlókkal a kezükben.)

A videóbíróhoz kerül az eset akkor is, amikor a játékosok kikérik a döntésfelülvizsgálati rendszer (DFR) használatát. Erről, hogy ez mi, lejjebb lehet külön olvasni.

A videóbírót 1992-ben vezették be. Az első ütőjátékos, aki videóbírós döntés alapján esett ki, éppen a világ (egyik) legjobb játékosa, Szacsin Tendulkar volt.

A 4. számú játékvezető

Szintén a nemzetközi mérkőzéseken szokott lenni. Feladata egyrészt ilyenekben merül ki, hogy behozza az új labdákat, italokat hoz a pályán levő játékvezetőknek és szünetekben őrzi a dobósávot, másrészt ha egy pályán levő bíró megsérül, és a videóbíró megy be őt helyettesíteni, akkor a 4. játékvezető lesz a videóbíró.

A felügyelő

Csak professzionális, leginkább nemzetközi mérkőzések közreműködője. A pályán kívülről szemléli az eseményeket, a játék menetét befolyásoló döntéseket nem hoz. Feladata annak ellenőrzése, hogy a szereplők betartják-e a viselkedési kódexben foglaltakat, a mérkőzés végén pedig jelentést ír a Nemzetközi Krikett-tanács részére, és ebben megemlít minden esetleges kihágást. Felügyelőként többnyire korábbi, köztiszteletben álló krikettátékosok tevékenykednek. Személyüket is a krikett-tanács jelöli ki egy adott teszt- vagy egynapos nemzetközi (ENN) mérkőzésre.

Játékvezetői díjak

A Nemzetközi Krikett-tanács háromféle díjat alapított azoknak a játékvezetőknek a számára, akik a legtöbb mérkőzésen közreműködnek:

Aranypálca díjat kapnak, akik 100 tesztmérkőzésen szerepeltek.

Ezüstpálca díj azok jutalma, akik 200 egynapos nemzetközi (ENN) meccsen bíráskodtak.

Bronzpálca díj pedig azoknak jár, akik 100 ENN-mérkőzésen működtek közre.

A döntésfelülvizsgálati rendszer (DFR)

Míg kifutás és leverés esetén a pályán levő játékvezető bármikor a videóbíróhoz fordulhat, hogy segítséget kérjen a döntéséhez, elkapás és főleg láb a kapu előtt kérdésében nem kérheti automatikusan a videózást. Ilyenkor viszont a csapatoknak van lehetősége kikérni a videóbírózást (ha a versenyszabályzat és a technológia lehetővé teszi).

Ha a bíró kiküldi az ütőjátékost elkapás vagy LKE miatt, akkor az ütősök csapata kérhet döntésfelülvizsgálatot, ha a bíró nem ítélt kiesést, akkor a dobók kérhetik ki a DFR-t. Mindkét esetben ezt úgy kell jelezniük, hogy az (akár pozitív, akár negatív) ítélet megszületése utáni 15 másodpercen belül két kezükkel egy T betűt formálnak. Általában a csapatok több játékosa is megbeszéli egymással, hogy ki hogyan látta az esetet, érdemes-e kikérni a DFR-t, és nyilván a kapitány szava ilyenkor is sokat számít.

Igen ám, de nem lehet akárhányszor videózást kérni. Attól függően, hogy az adott torna szabályzata hogyan rendelkezik, egy csapatnak csak néhány lehetősége van félidőnként. Ha azonban a DFR használata során kiderül, hogy a bíró tévedett, akkor nem fog elveszni a lehetőség, illetve ha csak az úgynevezett bíró szava miatt marad érvényben az eredeti ítélet, akkor sem veszik el a csapatoknak ez a kikért lehetősége.

És hogy mennyire sikeresek ezek a DFR-kikérések? Nézzünk egy picike statisztikát! A Krikettgalaxis gigantikus adatbázisában 3292 alkalomról van adat, amikor a játékosok DFR kikérésével megkérdőjelezték egy-egy bíró döntését. Ebből a játékvezetőknek mindössze 887 alkalommal (27 %) kellett megváltoztatniuk az ítéletüket. Ez persze nem jelenti azt, hogy a bírók összes döntése ilyen arányban lenne hibás, hiszen a DFR-t általában akkor csak kérik ki, ha bizonytalan az eset. Bár az is igaz, hogy néha már olyankor sem tudják kikérni (mivel elfogyott), amikor szinte egyértelmű, hogy tévedés történt. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy néha meg a félidők végén, ha maradt még lehetőségük, akkor is elhasználják, amikor ők is tudják, hogy nagyon kevés esély van rá, hogy igazuk lesz.

Néhány megjegyzés

A krikettben nagyon nehéz dolga van a játékvezetőknek, mert rengeteg dolgot kell egyszerre figyelniük, ráadásul a Húsz20 formátum kivételével a mérkőzések nagyon hosszúra nyúlnak. Kisebb hibákat ezért viszonylag nagy számban követnek el a játékvezetők, de ezeket a játékosok különösebb reklamálás nélkül tudomásul veszik. De még a nagyobb hibáknál sincs olyan felháborodás, mint mondjuk a fociban: a krikettbírókat sokkal jobban tisztelik a játékosok.

A nehéz munkát azonban viszonylag jól megfizetik. A 2010-es évek végén elmondható volt, hogy a legmagasabb szinten tevékenykedő bírók éves alapfizetése 30 000-45 000 dollár, ami mellé tesztmérkőzésenként 3000, egynapos nemzetközi mérkőzésenként kb. 1000 dollár jár, így évente 100 000 dollár (közel 30 millió Ft) vagy még akár annál is jóval több összejöhet, ráadásul a legnagyobb csillagoknak mindezek mellé még ingyenes utazás, szállás és étkezés is jár.

Érdekes jelenség a nemzetközi krikettben, hogy a játékvezetőknek nem muszáj a részt vevő válogatottaktól különböző országból érkeznie: például India meccsén lehet indiai bíró is. Nehéz megtenni, hogy valaki, aki az élet más területein folyamatosan hazája hasznát szeme előtt tartva dolgozik, itt semleges tudjon maradni, de a legjobb játékvezetők meg tudják csinálni, és sportszerűen, igazságosan tudnak ítélkezni.

Alapból nem látható kép
×