A mérkőzés eredménye

A krikettben nem csak egyszerűen győzelem, döntetlen és vereség van, hanem kicsit többféle eredmény. Ezek részletezése következik most.

Tudni kell, hogy az, hogy egy-egy csapat hány pontot kap az elért eredményért, az sem állandó: nagyban függ attól, hogy melyik bajnokságról, melyik tornáról van szó.

Győzelem és vereség

A mérkőzések többsége (szerencsére) úgy végződik, hogy az egyik csapat nyer, a másik veszít. Akár kettő, akár négy játékrészes a mérkőzés, és akár korlátozott játszmaszámú, akár nem, mindig az a csapat nyer, amelyik az utolsó játékrész befejeződésekor több pontot (futást) szerzett, beleértve a büntetőpontokat is. (Ha lejár a mérkőzésre kitűzött idő, mielőtt befejeződne a játékrész, az más eset: ezt lásd lejjebb, a döntetlennél.)

Ha a mérkőzés két játékrészes, akkor az első játékrész végére kiderül, hogy az elsőként ütő csapat hány pontot ért el. Amint a második játékrészben a másik csapat ezt a pontszámot eléri, sőt, legalább 1 ponttal meghaladja (lekergeti a (kitűzött) célt), onnantól kezdve biztossá válik a győzelme, ezért a mérkőzést nem is folytatják tovább. A négy játékrészes rendszerben is hasonló a helyzet: amint az utolsóként ütő csapat eléri a másik csapat által eddig összesen a két játékrészében megszerzett pontok összegét, plusz egy pontot, akkor ők nyernek, és vége a mérkőzésnek.

Ha az utolsóként ütő csapat összes játékosa kiesik vagy korlátozott játszmaszámú mérkőzés esetén elfogynak a játszmák, és ez alatt az idő alatt nem tudták elérni az első csapat pontszámát, akkor az első csapat nyer.

Ha az utolsóként ütő csapat győz, akkor meg kell nézni, hány ütőjátékosuk esett ki összesen, azt a számot ki kell vonni 10-ből, és úgy mondják, hogy a csapat az így kapott számú kapuval nyert. Ha az első csapat a győztes, akkor viszont az ő összpontszámukból ki kell vonni az ellenfél összpontszámát, és úgy mondják, hogy a csapat ennyi futással nyert.

Ha négy játékrészes a meccs, akkor előfordulhat, hogy az 1. és a 3. játékrészben ütő csapat a 3. játékrész végére összesen nem szerez annyi pontot, amennyit a másik csapat a 2. játékrészben szerzett. Ekkor nincs is szükség lejátszani a 4. játékrészt, hiszen biztos a 2. csapat győzelme. Ilyenkor is kivonják egymásból a pontszámokat, és úgy mondják, hogy a 2. csapat nyert ennyi futással és egy játékrésszel. Nagyon hasonló történik, ha továbbjátszás van (vagyis a 2. és a 3. játékrészben ugyanaz a csapat üt), és ez a csapat ebben a két játékrészben összesen nem szerez annyi pontot, mint az első csapat az 1. játékrészben. Ekkor sincs 4. játékrész, és ekkor is kivonják egymásból a pontszámokat, és azt mondják, hogy az 1. csapat nyert ennyi futással és egy játékrésszel.

Holtverseny

Ha a mérkőzés úgy ér véget (akár az összes ütőjátékos kiesése miatt, akár korlátozott játszmaszámú mérkőzésen a játszmák elfogyása miatt), hogy a két csapat pontszáma éppen egyenlő, akkor holtversenyről beszélünk.

Vannak olyan versenyformák, például a Húsz20, amikor holtverseny esetén még lejátszanak egy úgynevezett szuperjátszmát, hogy ezzel döntsék el, hogy mégis ki fog nyerni. (Korábban más módszer is volt a döntésre, például az úgynevezett dobópárbaj.)

Egyébként a holtverseny meglehetősen ritka dolog, hiszen nagy véletlen kell ahhoz, hogy amikor egy-egy csapat akár több száz pontot is elérhet, akkor mindkét csapat pont ugyanannyit érjen el. Minél hosszabb a mérkőzés, annál kisebb az esélye a holtversenynek, így például a teszt krikettben szinte soha sincs holtverseny: eddig 1877 óta mindössze kétszer fordult elő: egyszer 1960-ban és egyszer 1986-ban.

Döntetlen

Első osztályú krikettben előfordulhat, hogy a kitűzött mérkőzésbefejezési időpontig a csapatok nem tudják döntésre vinni a dolgot: nem jutnak addig a pillanatig, amíg eldől az eredmény valamelyikük javára. Ilyenkor döntetlenről beszélünk, függetlenül attól, hogy az idő lejártakor kinek mennyi pontja volt.

Ez azt jelenti, hogy ha egy csapat rosszul áll, akkor időhúzással megpróbálhatna arra játszani, hogy véget érjen a mérkőzés, és legalább vereség helyett döntetlen legyen. Ez az időhúzás sportszerűtlen, és megfelelő büntetés is jár érte.

A teszt krikettben a mérkőzések nagyjából egyharmada-egynegyede végződik döntetlennel. Régen több volt, ma kevesebb a döntetlen.

Amikor még volt úgynevezett időkorlát nélküli teszt (ez az 1930-as évek végén szűnt meg), amikor addig játszottak, amíg el nem dőlt a mérkőzés, akkor is lehetett döntetlen, ha a két fél ebben megegyezett. Erre egyszer például azért volt szükség, mert az egyik csapatnak indult haza a hajója, és nem akarták lekésni.

Nincs eredmény

Ilyen a korlátozott játszmaszámú mérkőzéseken fordulhat elő akkor, ha már elkezdődött a játék, de még nem jutott sokáig, és muszáj véglegesen megszakítani a meccset például eső miatt vagy a rossz fényviszonyok miatt. Ez nagyjából ugyanaz, mint a döntetlen.

Ha Húsz20-ban mindkét csapat végigdobott már 5 játszmát, illetve egynapos nemzetközi mérkőzésen (ENN) 20 játszmát, akkor már nem mondják ki, hogy nincs eredmény. Ilyenkor a győztest a Duckworth-Lewis-eljárás vagy más versenyszabályok alapján döntik el.

Odaítélt

Rendkívül ritka eredmény: akkor történik meg, ha az egyik csapat megtagadja a játékot vagy olyan botrányt okoz, hogy le kell fújni a meccset. Ekkor a játékvezetők úgy döntenek, hogy a győzelmet odaítélik a másik csapatnak.

Ha fennáll a gyanú, hogy valaki vissza akarja utasítani a játékot, akkor a bíróknak utána kell járniuk, hogy ennek mi az oka. Ha az utánajárás után is úgy gondolják, hogy fennáll az eset, akkor tájékoztatják az adott csapat kapitányát, és ha ő továbbra is kitart a cselekedet mellett, akkor történik meg a mérkőzés ellenfélnek ítélése.

Teszt krikettben ilyen még csak egyszer, 2006-ban történt meg, amikor Pakisztán megtagadta, hogy folytassa a játékot Anglia ellen, mivel az egyik bíró azt állította, a pakisztániak csalnak, bolygatják a labdát.

A krikett törvényei szerint akkor is megtörténhet ez az eset, amikor egy játékos súlyos szabálytalanságot követ el (például valakit konkrétan megtámad vagy ezzel fenyeget), és ezért a csapatkapitánynak kötelessége lenne a játékosát eltávolítani a pályáról, de a kapitány erre nem hajlandó. Ha mindkét csapat egyszerre követ el ilyesmit (pl. összeverekednek), és egyik kapitány sem hajlandó visszahívni a játékosait, akkor a mérkőzésnek nem lesz eredménye.

Átengedett

Ez is rendkívül ritka: ha az egyik csapat önként feladja a mérkőzést, azaz átengedi a győzelmet az ellenfélnek.

Hogy ez megtörtént, annak volt már például olyan oka is, hogy az egyik csapat szerint a játékvezető túlzottan segítette az ellenfelet, ezért ez a csapat mérgében úgy döntött, hogy akkor odaadják a győzelmet az ellenfélnek. Ez történt például 1978-ban egy Pakisztán-India ENN-mérkőzésen is, ahol India átengedte a győzelmet.

De történt olyan is, méghozzá 2001-ben, hogy Pakisztán már egyértelműen nyerésre állt Anglia otthonában, de ekkor nézők özönlöttek a játéktérre, és meg kellett szakítani a meccset. Anglia úgy döntött, odaadja, átengedi a győzelmet Pakisztánnak.

Az állás és az eredmény jelölése

A legtöbb sportban elég minden csapathoz egyetlen számot megadni, amikor arról van szó, hogy mi lett az eredmény: például azt, hogy hány gólt szereztek. Krikettben két fő szám jellemzi a csapat eredményét: a szerzett futások és a vesztett kapuk száma. A zajló mérkőzés közben és az eredmény megadásánál is ezt a két számot tüntetik fel, általában / jellel (esetleg kötőjellel) elválasztva: így tehát a 114/3 jelentése az, hogy a csapat 114 futást szerzett és 3 ütőjátékosa esett ki. Kiejtése magyarul mindenképpen úgy történik, hogy a két szám közé a per szót mondjuk, tehát ha kötőjellel van írva, akkor is pernek kell mondani. Gyorsítani lehet a kimondást (legfeljebb az értelmezést picit nehezíti), ha nem mondjuk ki azt sem, hogy per, csak a két számot egymás után.

Ha egy csapat összes ütőse kiesik, akkor a /10-et nem szokták kiírni, tehát ha csak annyit látunk egy eredménynél, hogy 150, akkor abból tudhatjuk, hogy mind a 10 ütős kiesett. Illetve ha valamelyikük mondjuk sérülés miatt visszavonult, és csak 9 esett ki, akkor sem írják oda, hogy /9, tehát ez is lehet a helyzet.

Első osztályú (azon belül teszt) krikettben, ahol létezik olyan fogalom, hogy a játékrész lezártnak nyilvánítása, ott azt is fel kell tüntetni, ha a csapatkapitány lezártnak nyilvánította a játékrészt. Ezt a magyar jelölésben nagy L-lel, az angol jelölésben kis d-vel jelölik. Emellett főként korlátozott játszmaszámú krikettben (Húsz20, A-listás (azon belül ENN, azaz egynapos nemzetközi)) célszerű jelezni azt is, hogy hány játszmát játszott le az adott csapat.

Még egy megjegyzés: Ausztráliában (déli félgömb ugye, ahol még az emberek is fejjel lefelé vannak) természetesen fordítva írnak mindent: ott a / előtt van a vesztett kapuk száma és utána a szerzett futásoké. Nem kell tehát csodálkozni, ha egy ausztrál krikettközvetítésben azt látjuk, hogy egy csapat 0/4-en áll: nincs szó arról, hogy már 4 ütősük kiesett volna kacsával, hiszen náluk ez a jelölés azt jelenti, hogy senki sem esett ki, és 4 futásnál tartanak.

Alapból nem látható kép
×